Ma kupon-napok voltak az Árkádban, így elmentünk körülnézni. Én már eleve úgy indultam neki hogy nincs kedvem sem türelmem hozzá, de megbeszéltünk, megígértem, így muszáj volt… Végül sikerült mindent a tervek szerint megvenni, de még mindig utálok vásárolni és most egy darabig nem is vágyom rá. Ráadásul el is fáradtam…. Nem való ez nekem 🙂 Ráadásul amiket magamnak találtam ruhák olyan drágák voltak, hogy azonnal visszaakasztottam őket… Majd talán ha legközelebb lesz leárazás… A legviccesebb amúgy az egészben az volt, hogy az Ikeában összefutottam Ancsival… spontán… de így kell ezt csinálni 🙂

Azt hiszem, hogy egy kis magyarázattal tartozom. Senki ne gondoljon bele semmit, semmi nem történt, csak érdekes emberekkel vagyunk körülvéve (vagyis nem én…) és egy kíváncsiak voltunk bizonyos reakciókra. Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy nagy az isten állatkertje és kicsi a kerítés…. Szóval ne reménykedjetek, nincs semmiféle folytatásról szó….

.. de csak itthon. Megnéztem két nagyon jó filmet, mindkettő nagyon tetszett. Az egyiknek Utódok a magyar címe, George Clooney főszereplésével Hawaii-on játszódik a megrázó történet, amely elgondolkodtató, megrázó, drámai és mégis humoros. Csak ajánlani tudom. Ha jól tudom, 5 Oscar jelölése van, köztük a legjobb főszereplő és a legjobb film kategóriában is. Bár a többi jelöltet nem ismerem, de George Clooney megérdemelné. Örülök, hogy végre nem macsót kell játszania…

A másik film az Életrevalók amely egy igaz történeten alapuló francia vígjáték, bár én inkább vígdrámának neveztem volna. A maga francia hangulatával és zenéjével bekerült a kedvenc filmjeim közé. Ahogy egy kritikus írta az ember vagy nevetve sír rajta, vagy sírva nevet. Véletlenül hallottam a filmről, ugyanis nem volt túl erős a marketinge, de örülök, hogy láttam. Nagyon eltalálták a főszereplőket, hitelesen alakítják a szerepüket. Csak ajánlani tudom!

A nyereményünk pedig nem más, mint egy külföldi út… szóval utazuuuuuuuuuuuuuuunk!!!! 🙂

Mostanában elég spontánra sikerülnek az estéim, főleg hogy soha nem tudom mikor végzek, így tervezni is nagyon nehéz. Ma már annyira fáradt voltam, hogy a Lehel téren jutott eszembe, hogy a laptopomat bent hagytam a cégnél.. nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok.. Épp már itthon voltam, fetrengtem a kanapén, amikor hívott Stenya, hogy nem megyünk e valahova.. Na itt kellett a spontaneitás. Kis rábeszélés után már lent voltam a ház előtt, vettünk kaját, legurultunk a Duna partra, romantikáztunk, nosztalgiáztunk, közben dumáltunk, jó sokat röhögtünk… meg ezt-azt csináltunk….. Azt hiszem, ennél mélyebb kapocs senkihez nem köt…. és nem is fog soha….. és ez kölcsönös.. hát így…