Olyan régen írtam már okosságot… ezt most találtam és épp ezzel nyugtatom magam:

“Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra.”
(Rejtő Jenő)

… hogy miért?? Mert az álmok néha valóra válnak! 🙂

Van egy hely Budapesten, ahol imádom elkezdeni vagy éppen lezárni a napomat. Egy hely, aminek a teraszára kiülve máshogy indulnak a reggelek. Még le se ülök, de már kapom pöttyös bögrében a tejeskávét, és olyan nyugalom árad a Dunára néző kilátásból, hogy más hangulatban megyek be dolgozni. Más a hangulata este, olyankor felbolydul az élet, dugig van a terasz, de pont ez adja a különlegességét, hisz nagyon sok ismerős arcot lehet felfedezni, mindenki visszajár, mindenki ragaszkodik ehhez a 80-as években leragadt, retro helyhez, hisz a berendezés, a plakátok mind-mind a 20-30 évvel ezelőtti állapotot tükrözik, semmit nem változtattak rajta. Szeretem és hiányozni fog ha elköltözünk!

Ez volt a nevünk a most hétvégén tartott Avis Day-en a csapatunknak. Az eddigiektől eltérően most csak 1 napos volt, de azért nagyon jól sikerült. Különféle ország-csapatokra voltunk bontva, mi kaptuk Svájcot. Bár a ruhánk elég hamar meglett, azért nem volt könnyű dolgunk. Szerencsére idén is jó időnk volt, jók voltak a játékunk, az egyetlen bánatom, hogy sajnos kevesen voltunk és hiányoztak (legalábbis nekem) a régi emberek. Fotók is készültek. 🙂