Nem tudom hogy 2006. május 29-én izgultam jobban vagy ma, hisz teljesen új dolog várt rám akkor is és most is. Fura volt az első napom, kicsit még most sem hiszem el, hogy az előző 6 év lezárult és teljesen mást fogok csinálni az elkövetkezendő időben. Nyilván kíváncsi vagyok és várom, de félek is.. Vajon meg tudom e csinálni? Vajon megfelelek e a feletteseim elvárásainak? Vajon megfelelek e a saját elvárásaimnak? Mi van ha időközben rájövök, hogy ez nagyon nagy ballépés volt? Tele vagyok kérdésekkel, de aki nem mer, nem kockáztat az nem is nyerhet… Erre is igaz, hogy inkább azt bánjam meg, hogy megtettem ezt a lépést, mint azt hogy kihagytam.. és igaz ez minden másra is.

“Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.” (Wass Albert)

Bár már két hete volt, de azóta nem sikerült beszámolni az újabb sikeres teambuildingünkről. Az adott volt, hogy egy szombatot mindenki rászán és valami egész napos programot csinálunk. Egyik közös ebédünkön Kinga mesélte, hogy ők voltak nyomozni a városban és milyen jól érezték magukat. Több se kellett, utánanéztem és meg is találtam a http://www.krimiestek.hu oldalt, gyorsan ki is derült, hogy csapatok háromféle helyszín közül választhatnak, ahol megkeresik a gyilkost és kiderítik hogy mi, mikor, hol és miért történt. Mi kettőt választottunk, az egyiket a Várban, a másikat a Városligetben. Hihetetlen jó volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, barátoknak, külföldieknek, Bp-n élőknek, akik szeretnének új dolgokra rácsodálkozni és felfedezni és mindezt iszonyú olcsón.

Nem szeretem Majkát, de ennek ütős szövege van… nagyon találó… imádom!

Fura az élet, itt élek Budapesten már istentudja mióta, Budától délre és északra már többször jártam, de valamiért a Pesttől északra irány mindig kimaradt. Egészen most hétvégéig.. A budapesti “szüleim” hívtak meg, hogy töltsem velük ezt a két napot Nagymaros.. Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna. Azon a részen lehet a Dunában fürdeni, isteni hekket ettem, reggel pedig – mivel a telek a domboldalon van, kilátással a Dunára és a Visegrádi várra – a tejeskávém elfogyasztása alatt nem tudtam betelni a panorámával. Pedig vihar volt, hatalmas esővel, de iszonyú érdekes volt egy helyben ülve végignézni, hogy mennek a felhők és hogy lesz a tavaszi viharos időből, nyári strandidő.