“Álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Mert nem kell szembenéznünk a kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillanatokkal, és amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztathatunk másokat – a szüleinket, a férjünket, a gyerekeinket-, amiért nem valósítottuk meg az álmainkat.” (Paulo Coelho)

Képek itt.

Mondtam már, hogy milyen gyorsan telik az idő? 🙂 Még csak most volt július, amikor megvettem a jegyemet és három óra múlva már gurulni fog a gépem Madrid felé… 4 éves álom válik most valóra… és azt mondtam már hogy “ez az én évem”? 🙂 Ez kb olyan szlogenné válik lassan mint Ancsi bnőmnek a “kell nekem egy lakás”. Bár azért nem minden alakul tökéletesen, mert az időjárás nem áll mellém, de előveszem a pozitív hozzáállásomat és a jót fogom megkeresni és megtalálni ebben a 4 napban… Mert megérdemlem.. 🙂

Ismét kifogytam a szóból, ezért is írok mostanában ritkábban…. de azért egy csomó minden történik ám velem 🙂 Tréningeltem, szüreteltem, szülinapoztam, meglepődtem, elbúcsúztam.. és még sorolhatnám..

Tegnap nagyon sokszor eszembe jutott valaki, akinek az én megszületésem volt az álma, hisz egy szőke kékszemű kislányra vágyott. Nagyon kicsi voltam amikor elment, mégis elevenen él az emlékeimben, ahogy ott ülök az ölében, vagy ahogy felkap a rohanó kakas elől, vagy ahogy szedi nekem a fáról az epret, vagy ahogy ülünk a kapuban a padon, az elmaradhatatlan cigi a kezében és mosolyog. Nem tudom, hogy most mi történt, miért gondoltam rá ennyit, eddig nem volt ilyen, de talán nem is kell mindenre magyarázatot találni.. a lényeg, hogy tegnap lett volna a születésnapja, amit ő több mint 25 éve már máshol ünnepel és idén először a társával együtt..