1993 nyarán a szüleim elküldtek egy lovastáborba Szirákra. Fogalmam nem volt, hogy hol van, senkit nem ismertem, azt sem tudtam, hogy hol van ez a hely, pláne, hogy fogok én lovagolni, de elmentem. Egy kb 10 éves kislánnyal kerültem egy szobába, aki kérte, hogy szeretne a barátnőjével lenni, így cseréljünk szobatársat. Abba a pillanatba, hogy Annamari belépett a szobába, úgy köszöntöttük egymást, mintha ezer éve jóban lennénk. Meg is kérdezték a táboroztató “tanárok”, hogy ismerjük e egymást. Már nem tudom, hogy egy hét volt, vagy 10 nap, de annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy utána is tartottuk a kapcsolatot és leveleztünk. Volt, hogy fél évig semmi, meg nem is találkoztunk évekig, de amikor sikerült összehozni, akkor ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Mióta viszont van viber és társai, sokkal gyakrabban kommunikálunk. Így jött az ötlet, hogy menjünk vissza Szirákra, nézzük meg mi lett a kastéllyal, a lovastanyával, mi változott és ahogy ott sétálgattunk a kertben, jöttek vissza az emlékek. Mintha nem is 23 éve történt volna … Ismét bebizonyosodott, hogy egy mély barátsághoz nem kell napi kommunikáció, gyakori találkozó, bőven elég ha van valami összekötő kapocs.
Világkörüli falatozás 3.
Na jó, ez így durván hangzik, mert csak 1 azaz egy darab ételt sikerült megenni, de az isteni finom volt. Ma az olasz gasztronómiát választottuk, és azonbelül is a Millennium da Pippo nevű kis ékszerdobozt. Én kis naiv azt gondoltam, hogy eszek valami jó kis olasz előételt – sonkát dinnyével, vagy valami salit – majd főételt és a végén leöblítem valami desszerttel .. hát nem sikerült. Bia józanságának hála, nem rendeltünk előételt, majd a főétel után arra jutottunk, hogy desszertre gondolni sem akarunk, pedig elég kecsegtető volt a kínálat.
A hely amúgy nagyon szimpi, kicsi, de nagyon hangulatos, olasz zene szól és ott előttünk szeletelik a sonkát … szeretnék még visszamenni, ha másért nem, de azért a desszerttért mindenképp.
Te mondd, hogy rablótámadás …
Nincs az a rosszkedv, amit ez a félmondat ne oldana fel. Vagy az, hogy Kirby a parancsnok. A legjobb film, pedig az összes Bud Spencer filmet imádom. Pár hónapja meetingnél még valakire vártunk, és bedobtam egy rögtönzött kvízt: melyik mondat melyik filmjéből való .. hát siralmas lett a végeredmény, még a Puffin lekvárról sem hallottak soha.. 🙁 Nem is értem, hogy a mai generáció hogy nem ismeri/szereti/rajong érte. Hisz meg “tiszteletre méltó nagyapa is megmondta, hogy a nagysárkány jó ember”. RIP Rizzo felügyelő / Charlie Firpo / Wilber Walsch / Tom / Charlie O’Brian/ Antonio Coimbra .. csak, hogy a kedvenceimet emlìtsem… RIP Carlo Pedersoli
Új design
Itt volt az ideje, hogy lecseréljem az előzőt. Ha jól emlékszem, az 2009-ben lett megváltoztatva, azóta meg már elég sok minden változott. Úgy ahogy az életemben, a lakásomban, így itt is már az egyszerűségre vágyom. Ahol nincs sallang, nincs túlkombinálás, nincs kiszínezés és felesleges körök.
Tudom, most valami nagy dolgot kellene írnom, de az sincs, minden szépen lassan történik, ahogy annak történnie kell és majd amikor úgy alakul, itt is dokumentálok.
India – coming soon
Ehhez a ponthoz is elértem, hogy végre eljutok Indiába .. most már nincs visszaút, megvan a repjegy, lehet intézni a többit hozzá. Itt volt Kata, átbeszéltük, hogy kb mi a terv a kicsit több, mint két hétre, így remélem sikerül teljesen kikapcsolni, átszellemülni és kicsit átmosni az agyam. Ha tehetném, már holnap mennék, annyira nem jó most … Olyan, amikor semmi nem jó, minden bosszant, és nem tudsz semminek se örülni. Ami persze nem igaz, de érzem, hogy valami nyom belülről és azt ki kell onnan pucolni. Úgyhogy visszaszámlálás indul …