2. nap – Taj Mahal (Agra)

A tegnapi nap utan, ugy gondoltam jon a megvaltas, meg a nyugati tisztasag, megiscsak a Taj Mahalhoz megyunk. Majdnem bejott … Reggel fel7-kor indult a vonatunk a mar emlitett utca vegebol, igy csak ki kellett setalni. Ilyen koran meg alig voltak, de az a kosz es buz .. szivesen kihagytam volna. Majd jott a vonat, mint kiderult, csak a legkondis harmadosztalyon volt mar hely, ami koszos, ellenben hideg. (Miss you, Domestos).

img_0666

3 ora jegverem utan megerkeztunk Agraba, ahol azonnal lecsaptak rank a tuktukos hienak, de Kata ezt is nagyszeruen kezelte: kibereltunk egy sofort 4 orara, de megmondta neki kb, hogy a kishuga most van eloszor Indiaban, ugyhogy nem szeretne ha rossz elmenyek ernenek es becsapna minket .. ezt mar tegnap is eljatszotta az etteremben, es mukodott. Elindultunk, majd mikor meglattam a kakasokat az ut szelen, enyhen panikba estem, hogy uriesten hova kerultem, a tehenek a masik oldalon mar fel sem tuntek. Kb negyed ora orult futam utan kozolte, hogy megerkeztunk, de korulneztem es sehogy nem allt ossze a kep, hogy hol lesz ebben a putriban a vilag egyik csodaja. Megvettunk a hiperdraga jegyunket (kulfoldieknek 4000Ft, helyieknek 120Ft) , ami arra jogositott, hogy nem kellett kivarni a sort, mehettunk azonnal be. Na es itt jott a csoda, a Taj Mahal tenyleg gyonyoru es fenseges, az epp restauralas alatt levo reszevel egyutt. Tenyleg nincsenek ra szavak. Elotte olvastam el, 1631-ben Sahdzsaran felesege meghalt a 14. gyerekuk szuletese kozben, es annyira belebetegedett, hogy ezt a mauzoleumot epitette neki banataban. 22 evig epult, a vilag minden pontjarol jottek az emberek az epitkezeshez.

img_0703
Termeszetesen nem hagyhattuk ki mi sem a fotozast minden egyes szogbol 🙂 Igy nemcsak Kate-nek es Williamnek van olyan kepe, ahol csak ok es ez a gyonyoruseges epulet lathato.

img_0707

img_0679

Masfel ora barangolas utan mondtuk tuktukos Guptanknak, hogy meg vigyen minket Agra Fortba, ami egy hatalmas eroditmeny, majd onnan valami tiszta!! es minosegi indiai etterembe. Bejott az a taktika, hogy Kata berendel maganak valamit, en megkostolom es ha izlik, legkozelebb azt eszek.

img_0714

Kaja utan meg gyorsan beugrottam egy Costaba, mert normalis kavera vagytam, aztan siettunk vissza a vonathoz. Kar volt, mert 40 perc kesessel erkezett, ami itt nem szamit soknak, de nem aggodtunk, elovettuk a hazi magyar hokiflit es meguzsonnaztunk.
A hazaut kicsit rovidebbnek tunt, de valoszinuleg azert, mert vegigdumaltuk. Mas megvilagitasban beszelgettunk arrol, hogy mi miert tortenik, miert vannak dramak az eletunkben, hogyan kell ezeket jol megelni, es jora forditani es hasonlo fontos tema spiritualis szemszogbol.
Rettenetesen elfaradtam, mind fizikailag, mind szellemileg, de allitolag ennel mar csak jobb var ram 🙂
Holnap reggel megyunk tovabb Varanasiba! Bocs indiaiak, de Delhibol ennyi eleg volt 🙂

1. nap – Delhi

OMG!! Ez illik a legjobban erre a sokkolo napra. Tudtam en, hogy az elso par nap az indiai putriban lesz,  de ugy voltam vele, hogy ezt is latni kell. Az ut amugy viszonylag gyorsan eltelt, aludtam egy csomot (koszi Eszti a parnat), meg megneztem az Agymanokat, a koztes idoben meg vmi kajat hoztak.

img_0574

Idoben leszalltunk, majd a vizumnal dekkoltam egy orat, mire sorra jutottam,  es mar azt vettem eszre, hogy a muncheni futoszalagon nincs egy borond se. Hala a rikitozold szalagnak hamar megtalaltam. Kata kint vart, taxiba vagtuk magunkat is irany a hotel. Mar ejszaka is latszott, hogy nem egy Rozsadomb .. inkabb jozsefvarosi piac kozepe. Reggel felkeltunk, reggeli es indulas a varosba. Az elso dolog,  amit meglattam mikor kileptem, egy tehen volt, aki itt pihent az utcan.

img_0575

Fogtunk egy tuktukot es elmentunk Red Fortba, ami egy voroshomokbol epult eroditmenyfele. 1639-ben epult, hatalmas kertje van, de semmi extra.

img_0605

Ha addig nem volt halalfelelmem az orulten vezeto indiaktol, akik a ket savos uton harman mennek, dudalnak mint a felorultek (sajna a videot nem tudom feltolteni), akkor ezutan lett. Rendkivul eroszakosak es jonnek utanad mint a piocak. Mar bent kiakadtam, mert a pasik odajottek, hogy csinaljunk selfiet, nyilvan a szoke hajam miatt latvanyossag vagyok. De kint sem hagytak minket, hogy menjunk veluk .. az en halal nyugodt unokatestveremet is sikerult kihozniuk a sodrabol ..  ( hogy en mit csinaltam volna veluk, azt tudja, aki jol ismer :)). Megneztuk az India Gatet, ezutan elmentunk a Connaught place-re ebedelni.

img_0621

Mondtam, hogy vmi indiait szeretnek, de elso korben ne tul vmi csiposet. Hat ez lett belole.

img_0634
Tudom, ez csirke .. messze nem vega kaja, de finom volt.
Kata ezen a ponton mondta, hogy neki eleg volt, en mehetek tovabb ha akarok, de o nem csatlakozik. Igy elindultam egyedul metroval az Akshaedamhoz. Outsourced cimu sorozat megvan? Na ilyen elmenyem volt. Akik leszallnak toljak egymast lefele,  es ezzel egyidoben akik felszallnak szinten, csak ok felfele. Nagyon paraztam, hogy jo helyen szalljak le, es sikeruljon is. Es persze se utikonyv, se terkep nem volt nalam, mert minek az, ha az ember egy ismeretlen varosban van. Mindegy, odaertem es ott jott a kovetkezo sokk, le kell adni a cuccot (mindent) es mindehhez iszonyu sokan voltak. Ugyhogy ezzel a lendulettel dobtam egy hatraarcot, es fajo szivvel, mert amugy gyonyoru az egesz, de nem voltam hajlando meg harom orat ott dekkolni, a cuccomat meg nem mertem otthagyni. Gondolkodtam, hogy tuktuk legyen e visszafele vagy metro ( 1200 Ft vs 60Ft), de bevallalos voltam. Ezutan jott a metrorol meg egy seta, tehenek, dudalo tuktukok kozott, es bar megprobaltak elutni tobbszor is, de nem sikerult. Szerencsesen visszaerve apukam isteni szilvalevevel leoblitettem a mai nap porat, es miutan egy ismeros csomagjat is sikerult kezbesiteni,  ezzel a csodalatos utcakeppel zarom a napot.

img_0579

India, I’m coming

It’s time! Indul a nagy utazas.  Fura erzes, mert mikor utoljara ket hetre nyaralni mentem, szinten Europan kivulre, szinten szombat reggel, es szinten baromi sokan voltak a repteren. Vannak dolgok, amik nem valtoznak. Na de, miert is ulok itt? Mert var India!!! Tobb tekintetben is ki kell lepnem a komfort zonambol:

  • nem en szerveztem, es nem en iranyitok … nagyon varom, nagyon ram fer ..
  • mas kultura, mas kornyezet
  • le kell lassulnom, es csak uszni az arral
  • nem huzhatom fel magam, ha valami nem idoben tortenik (kesik a busz es hasonlo fontos dolgok)
  • ket hetig vega leszek (bar azert eldugtam a borondbe egy zacsko kolbaszt, biztos ami biztos) 🙂

Ez pedig az utiterv, ami ram var! Megprobalok folyamatosan dokumentalni, mert sokat buszozunk, vonatozunk, repulunk, ahol lesz idom, de ez sok mindentol fugg  … hat akkor India, elindultam! 🙂

map

7 days to go

Elindultak az ertelmesebbnel ertelmesebb kerdesek. “Na es izgulsz mar?” vagy “Varod?”. Nem igazan tudok erre normalisan valaszolni, mert nem tudok nem varni egy ket hetes Europan kivuli nyaralast. 8 eve voltam utoljara ilyen hosszu ideig, akkor a masik iranyba mentem, igy nyilvan kicsit nagyobb jelentoseget tulajdonitok neki, mint egy Auchanos nagybevasarlasnak. Meg egyelore nem annyira porogtem ra, mert abban a szerencses helyzetben vagyok, hogy van egy unokatestverem, aki energiat es idot nem sajnalva megszervezi ezt a ket hetet, igy kis tulzassal nekem csak ki kell jutnom Delhibe, es elvezni az ottani legkort, lelassulni, megismerni az ottani kulturat, teljesen elfelejteni, ami itthon van es 100%ban kikapcsolni. A program megvan, kemeny, izgalmas es elmenyekkel teli ket hetnek nezek elebe, amit – ahogy mar irtam is – nem tudok nem varni.

JTM!

Jön a hideg, így jönnek a filmnézős hétvégék is, amikor előveszem a listámat és elkezdtem végignézni, amire nyáron nem volt időm/kedvem. Egy olyannal kezdtem, amit már láttam kicsit több, mint egy éve, és meg is voltak a fő vonalak, de nem emlékeztem rá. A Quantum Love egy francia dráma Sophie Marceau-val (Házibuli) és Francois Cluzet-val (Életrevalók), ami egy eléggé különlegesnek tűnő, de mégis hétköznapi témát boncolgat, néha kicsit már őrületbekergető módon. Szeretem a francia filmeket, szeretem ezeket a színészeket, szeretem a benne lévő zenéket és szeretem azokat a történeteket, amik nem kiszámíthatóak. Elolvastam több kritikát is, kíváncsi voltam, hogy mások hogy látták, hogy vajon csak engem érintett e meg, de a többség – aki persze megértette, hogy miről szól – ugyanúgy vélekedett … hogy ennek a történetnek nincs vége.