Azt hittem, hogy mar nem tortenik semmi tegnap, de megis. Kata jott, hogy Madhurananda Swamiji, aki az Ashram vezetoje hiv minket, szeretne elkoszonni es adni Prasadot (nincs magyar forditasa, ajandek, csomag, aldott vmi). Mint mindig kerdeztem, hogy mit kell csinalnom, de mondta, hogy semmit. Ehhez kepest kaptam egy 10 perces beszedet, ami nagyon megtisztelo volt, hogy ram, egyszeru hangyara energiat szan, illetve ezzel a kis csomaggal engedett minket utra, amitol teljesen meghatodtam.

Reggel megint koran keles es indultunk tovabb delre. Az allomason megint latvanyossag voltam, mert nem eleg a faradt europai fejem, meg ugy is neztem ki, mint egy malhas: huztam a borondot, egy kishatizsak elol, egy nagyhatizsak hatul. Valahogy igy 🙂

Plusz vettem a kavet es azt ertettem, hogy 70 rupees en meg adtam egy szazast, de a fiatalember furan nezett, mint kiderult, 7 rupees-ba (30Ft) kerult. Azt szerintem meg nem emlitettem, hogy itt milyen tisztasag van, ossze sem lehet hasonlitani az eszaki resszel. Raadasul a palmafak latvanya is sokat dob a hangulaton. Az egyetlen nehezseg – es tenyleg nem panaszkodni akarok – a paratartalom, de ezzel siman egyutt tudok elni.

Na de a vonatut .. egy ideig nem vagyom vonatra, minden bajunk volt. Az volt a szerencsenk, hogy be tudtunk kuckozni, igy senki nem zavart minket. Volt 10 orank, hogy elussuk az idot, igy ettunk, aludtunk, nezelodtunk, beszelgettunk, es ez kezdodott elolrol 🙂

Majd 5 korul vegre megerkeztunk. Csodalatos a hely, mint valami kis paradicsom a tengerparton. Egy nemet no osszeszedett egy kis indiait, es megcsinaltak ezt a csaladi panziot. Tenyleg gyonyoruseges es csak egy kapu valaszt el a parttol.  Azt mondtak, hogy ma egy csomo delfin ugralt, remelem, holnap is lesz. Ugysem terveztunk sehova menni, csak itt henyelunk majd.

Meg romantikusan megneztuk a giccses naplementet, majd elmentunk vacsizni a varosba.

Nem biztos, hogy a jo helyre mentunk, kicsit puccosnak tunt, de a kaja jo volt.

Viszont eleg erdekesen neztek rank, hogy bejott ket lany az indiai ferfiak koze es vegigrohogtek a vacsorat … nem is nagyon tartoztattak minket, azonnal hoztak a szamlat 🙂

Reggel jott a kovetkezo program, viragot kellett vinni a szenteknek (itt 3 van), ez egy kb 5 perces procedura, majd mivel reggeliig volt meg ido, bementunk Ram-ra. A harom szentnek itt van a sirja, kulonbozo kishazakban, es fel orat a nok, fel orat a ferfiak jarjak korbe es eneklik a mar emlitett mantrat.

Kb a masodik kornel ereztem, hogy potyognak a konnyeim, fogalmam sincs mi tortent, valoszinuleg kijott egy adag feszultseg, vagy ki tudja, es nem tudtam abbahagyni. Mindenki nezett, hogy na idejott ez az europai kislany es egyreszt nem ertettek mi bajom van, masreszt meg megertoen mosolyogtak. Es ez folytatodott reggeli alatt is. Persze Kata reakcioja boritekolhato volt, o ennek nagyon orul, mert ez a megtisztulas jele. 🙂

Maga az Ashram egy nagy teruleten elhelyezkedo “park”, van foepulet, vannak a szentek sirhelyei (a kishazak) egy nagy ebedlo es blockok az itt lakoknak es ide erkezo vendegeknek.

Szallasdij nincs, mindenki annyit adomanyoz, amennyit gondol. Amugy gyonyoru, nyugodt kornyezet az egesz es egesz nap innen vagy onnan szol a mantra. A szobank is tiszta, de egyszeru. Ami fura, hogy nincs zuhanyzo. Tobb helyen volt mar ilyen, hogy a nagy vodorbe kell engedni a meleg vizet, a kicsivel meg locsolni magadra.

P.s. most mar azert ennek egy kis rantott hust 🙂

A 12 oras vonaut – amit en 10nek hittem – vegul 14 lett. Kicsit paraztam ettol az ejszakai vonatozastol, de nem kellett volna. Fel11-kor felszalltunk es szerintem en 45-kor mar aludtam egeszen reggel 7-ig. Azt sem vettem eszre, hogy a fulketarsaink valamikor hajnalban tavoztak. Annyi volt csak, hogy en aludtam felul es ott ment a legkondi, de felvettem a pulcsimat, kapucni a fejemre es mar aludtam is.
Az egyik allomason, ahol tobbet allt a vonat, Kata leszallt, szerzett reggelit, igy elvoltunk.

Az egyetlen kihivas az a wc volt, mondtam, hogy no way, hogy en oda bemegyek .. meg otthon sem, hat meg itt, es vegul ki is birtam.
Pont ebedre erkeztunk meg az Kanhangadba, az Anandashramba (nincs magyar megfeleloje, en kolostornak mondanam, de azert messze nem az). Mar elore mondtam, hogy en nem szeretnem, ha barmi ram lenne eroltetve, ha ez a spiritualis dolog erdekel, akkor majd en keresem a lehetosegeket – bar ez eddig egyelore meg nem tortent meg. Na de az ebed: ferfiak es nok kulon asztalnal ulnek, rizs volt, ketfele zoldseges szosszal. Hat mit is mondjak .. pont tegnap errol beszeltunk Esztivel .. szoval nem birnam mindennap ezt enni, most is csak a felet sikerult, es mivel nem annyira illik ott hagyni, igy Kata megette a maradekot. Raadasul itt nincs evoeszkoz, el lehet kepzelni mennyit benaztam es ugye csak jobb kezzel lehet az etelhez erni.
Vannak amugy kotelezo programok, amin mindenkinek reszt kell venni .. ez is challenging, de mi vesztenivalom van? Addig amugy amig az ember nem probal ki valamit, nem tudja, hogy tetszik e .. Este pl naplezaro programkent egy “sri ram jai ram jai jai ram” mantrat enekeltek/tunk 45 percig. Szerencsere tele volt a hely franciakkal, igy nem ereztem magam annyira kivulallonak.

De amugy aki repetetivnek erzi a munkajat, azt befizetnem ide egy hetre …

Tegnap annyira elfaradtunk a semmittevesben, meg nem is voltunk olyan jol, hogy fel8kor takarodot fujtunk. Bar nem tudtam azonnal elaludni, de reggel 6kor azert csak fent voltam. Megreggeliztunk, viragot ultettunk, locsoltunk es folytattuk a pihenest.
Ma este megyunk tovabb, 2 ora kocsival a vonatig, utana pedig 10 ora ejszakai vonatozas var rank, ami delutan 4-kor meg kerdeses volt, mert addig varolistan voltunk.
Indulas elott meg elmentunk Periya csaladjahoz vacsorazni, akik annyira kedvesen fogadtak, pedig most lattak eloszor. Nem tudom mi es hogyan sugarzik beloluk, de elso pillanatban megszerettem az anyukajat.

Most erzem azt eloszor, hogy nem szeretnek innen tovabbmenni, szerettem Kata hazaban lenni, megszerettem ezeket az embereket … eleg rendesen felraktak a lecet a kovetkezo hely elott.

Ma reggel megkezdodott a “gyogyszeres kezelesem”. Eddig hos voltam, gondoltam, hogy minek nekem barmi, majd elmulik, de miutan nem volt tul nyugodalmas az ejszakam dr Szabo ugy dontott, hogy itt az ido, hogy bekeverje nekem az indiai csodaitalat, aminek a szinenel csak az ize a borzasztobb. O hisz ebben az agyagtartalmu lotyiben, ami fertotlenit is, meg fog is, ugyhogy egy probat meger. Nagy gaz nincs, mert az etvagyammal minden rendben, talan egyszerubb es gyorsabb is lenne a regeneralodas, ha nem ennek, dehat azt meg hogy…
Ettol az elet persze megy tovabb. Reggel 6-kor mikor lementem mar ki volt keszitve a tejeskavem – lehet, hogy ez sem a legjobb otlet ilyenkor – majd kiultem a hintaba olvasni, kozben megneztem a napfelkeltet, ami hihetetlen gyonyoru volt.

7 korul indultunk fel a hegyre, megnezni az itteni guru regi kis hazikojat. Mit ne mondjak, nem kicsit faradtam el az uton, de olyan volt az egesz, mint egy vadaspark. A szokasos apro majmok mellett mokusok rohangaltak, lattunk masfajta majmokat, amik akkorak mint en, es borzalmas hangot adnak ki magukbol, lefele meg lattunk vaddiszno-csaladot.

Kb mire hazaertunk Periya is itt volt a reggelivel, anyukaja csinalt dosat (olyan mint a palacsinta csak rizslisztbol) meg hozza szoszokat. O amugy Periya, ahogy Kata hivja, the big baby 🙂 Es tenyleg olyan ..

Ez mind volt a mai programunk. Ugy dontottunk, hogy ma a nemcsinalunksemmit nap lesz. Aludtam, olvastam, ultem a hintaban es neztem a hegyet, meg a kerteszt, ahogy ultette a fuvet .. es persze probaltam 20 percenkent inni a “csodaitalbol”, ami nem nagyon akar fogyni .. ilyen hasznos dolgokra jutott ido. Ki is olvastam a konyvemet, igy nem tudom mi lesz velem mostantol.
Felmerult, hogy nem is megyunk tovabb, olyan jo ez a nyugalom, de azert csak erdekel a nyugati part is.