Mivel még mindig tartjuk azt, hogy nincs és nem lesz fogadott szülész-orvosom, ezért annyit azért fontosnak tartottam, hogy egy kórház legyen kiválasztva és azt lássam előre. A nyertes a Honvéd/MÁV kórház lett, sok jót hallottam róla több helyről, hogy professzionálisak, segítőkészek és az egyik legjobban felszerelést budapesti kórház és még közel is van (meg amúgy ide is tartozunk hivatalosan). Ráadásul nagyon szimpi volt, hogy szerveznek nyílt-nap féle szülésfelkészítőt, ahol egy szülész elmondja a fontos tudnivalókat .. ezen voltunk szerdán. Nyilván Tominak már túl sok újdonságot nem hozott, de eljött ő is … és amúgy rengetegen voltak. Nagyon szimpi volt a szülész, türelmesnek tűnt, viccesnek, de 40 perc múlva sajnos hívták, hogy szüléshez kell mennie, így lelépett, mi meg addig megnézhettük a szülőszobákat, ami szintén nagyon felszereltnek és modernnek tűnik. Hát majd meglátjuk ..
A méretek tovább változnak, most már nem kilóban nézem – bár ott még mindig nem állok szarul – hanem 1 hét alatt 5 cm-t nőtt a haskörfogat, ami azt mutatja, hogy ez az ugráló kisbéka folyamatosan nő és a kedvenc pózának a keresztben fekvést tartja. Én nem annyira értékelem ezt, de mit tudok tenni ..
Hétvégén megkapta tőlünk az első ruháit is, pontosabban Otitól. Először egy mikulás-ruhát akart neki választani, de meggyőztem, hogy idén még nem kell, így választott neki “pizsamákat 🙂 És végre készültek tök jó képek is ..így a sok kiváncsiskodót ki lehetett elégíteni 🙂

A hétfő reggelt a védőnőnél kezdtem. Még mindig tök örülök, hogy hozzá kerültem, nagyon nyitott, őszintén lehet vele mindenről beszélni és kérdezni. Itt is minden rendben volt. Elmondtam neki a “jaj de kicsi a hasad” storyt, mire mondta, hogy dehát 4 kilót híztam, mitől lenne nagyobb, ez csak a gyerek és a járulékai, így maximálisan megnyugtatott. Szóba került a vitamin topik is, de azt mondta, hogy felesleges szedni, mondott egy természetes gyógyhatású készítményt, ami a vasat pótolja és kb ennyi.
Amúgy egyre többször van, hogy valamelyik oldalamon kidugja a lábát, így végre a gyerekek is láthatták/érezhették, hogy van ott valaki.
Hétvégén takarítás közben már eljutottam arra a pontra, hogy egyre több kellemetlen pillanat volt, és éreztem, hogy nyom. Nem mintha ezzel bármit tudnék kezdeni, vagy akarnék, csak érezhetően, láthatóan nő, forog, helyezkedik és elég határozottan jelzi, ha neki nem kényelmes.
Voltunk Queen koncerten is, amit végigugrált .. vagy ennyire tetszett vagy ennyire nem .. De majd megszokja, hogy ilyen jó és igényes zenékre kell felnőnie.

Ez egy elég semleges hét volt, nem volt semmi kiemelendő történés. Talán annyi, hogy mindenki jön azzal, hogy milyen kicsi a hasam ennyi idősen. Ha valami lenne, akkor az az előző heti orvosi viziten kiderült volna, így nem aggódom. Nincs kőbe vésve, hogy mindenkinek egyformának kell lenni, és 20 kilót kell hízni. Mégis volt egy fontos dolog, a barátnőm – akivel elég hasonló síkon halad az életünk – kisfia úgy döntött, hogy elég volt bent és pár héttel előbb megérkezett, így pár napig eléggé aggódtam értük, de hálistennek minden rendben van és ha Kende is úgy akarja, akkor pár hét és otthon vannak.
A másik topic, ami mindenkinek a második vagy harmadik kérdése a név … kezdeném azzal, hogy még mindig nem jutottunk dűlőre. Vasárnap délután összeültünk öten és ötleteltünk, 4 db maradt a kalapban, abból lesz majd valamelyik … vagy egyik sem 🙂

Múlt héten első felében egyedül voltam, ami nem is volt túl jó, de hétvégén végre volt időnk mindenre, egymásra, a tennivalókra, kirándulásra, a családra.
Voltam nődokinál a következő esedékes vizsgálaton. A jelenlegi állás szerint január 28 a hivatalos go-live date, de mivel szerinte nagyobb mint 24 hetes, ezért lehet, hogy előbb jön. Tomi még mindig szuggerálja a 22-t. Amúgy minden rendben, épp csuklott meg szokásosan vmi edzést tartott, ezért nehéz volt látni, de végül sikerült, és minden a nagykönyv szerint áll. Néha kicsit elbizonytalanodom, hogy aki másfél-két hónappal van lemaradva mögöttem, ugyanekkora hasa van, de ha bármi lenne, az most kiderült volna. Összesen +3 kilónál járok és valószínűleg ez tényleg csak Ubi és a járulékos dolgok.

Kezdődnek újra a vizsgálatok és eljött a rettegett cukorterhelés vagy hogy hívják. Mindenki ellátott jótanáccsal, hogy mire figyeljek, mit csináljak, de kicsit túl volt lihegve (sorry). Alapból a gyógyszertárban azt mondták, hogy keverjem össze itthon a cukrot a vízzel. Meg hogy toljak bele jó sok (2-3) citromot. Hát hiba volt. Odamentem, és közölték, hogy max fél citrom mehetett volna bele, így az én koktélom a kukában landolt és mehettem új adagért. A két óra teljes kínszenvedés volt, de nem azért mert ez a lötyi annyira ihatatlan lett volna, vagy bármi bajom lett volna, hanem mert unatkoztam. De aztán eltelt, meglett az eredmény és minden rendben, bár egyelőre ez még az én megállapításom, de úgy gondolom, hogy minden eredményem tökéletes. Ubi is jól van, beállt a reggeli és aktív mozgásra, remélem azért ez majd idővel változik.