Fut, robog a kicsi Ubi – 16. hónap is elment

Posted by

0

Megy, fut stabilan. Nem is szeret már babakocsiban ülni, csak amikor elfáradt. És amikor olyan napja van, akkor nagyon ügyesen jön mellettünk és szót fogad. És van amikor nem 🙂

Megtörtént az első hajvágás. Na nem nagyon, csak volt egy Kozsó-tincse, és jobbnak láttuk megszabadulni tőle. Furán nézett, ahogy közeledtem felé az ollóval, de nem volt baja. Amikor szólok, hogy túl nagyok a körmei, akkor már automatikusan áll fel és megy a székhez, hogy akkor vágjuk le és ott sincs baja az ollóval.

Voltunk 15. havi orvosi ellenőrzésen is. Megtudtuk, hogy nem hisztis, hanem akaratgörcsei vannak 🙂 Viccesen hangzik, de nem az, főleg amikor még síkit is hozzá. Ráadásul amikor azt gondolom, hogy már nem lehet hangosabban, mert ezt tuti a földszinten is hallják, simán rátesz még egy lapáttal. De nagyon cuki volt, 80 cm, 10 kiló volt kb egy hónapja, kijött azóta még egy foga, és célegyenesbe ért még egy vagy kettő, ezt pontosan nem láttam. Megkapta a következő kötelező oltását is meg a bárányhimlő ellenit is. A háziorvos mondta, hogy most már úgy adják, hogy nem fekszenek a babák, hanem odabújnak valamelyik szülőhöz, így talán nem éri őket akkora sokk, és tényleg. Szeretem, hogy a dokink ilyen modern és nyitott kipróbálni új módszereket.

Ez a hónap sem volt eseménytelen. Voltunk újabb bicajos túrán a Tisza-tónál. Ezt nem bírta annyira jól, mint a szentendreit, ráadásul a cumiját is eldobta útközben, amiért Tominak vissza kellett menni. A végén találkoztunk Annamariékkal (Kende 3 hónappal idősebb Ubinál), vártuk, hogy majd a két fiú mit kezd egymással, de egyelőre még semmit 🙂

Az alvás gond is egyelőre megoldódott (bár a múltkor is elkiabáltam), de úgy tűnik, hogy a foga szokott bekavarni. Az még megvan, hogy 5-6 között kel, eszik és még szórakoztat minket, amíg mi fel nem kelünk 🙂

Egy újdonság volt, ami meglepő volt számunkra is, hogy eddig nem volt gond, ha otthagytuk valakinél. Tomival elmentünk a Colorrun-ra futni és arra gondoltunk, hogy ez jó alkalom, hogy Vesznáékkal legyen. Mint kiderült, miután elindultunk, szinte azonnal bevágta a durcit, megsértődött, sirdogált, nem volt hajlandó se enni, se inni, semmit se csinálni. Ilyen még soha nem volt 🙂 Úgyhogy megvan a tanulság, mivel most már nagy és megért egy csomó mindent, most kell ráfeküdni arra, hogy hozzászokjon másokhoz is. Amúgy utána cuki volt, meglátott minket és onnantól pörgött megint mint a búgócsiga 🙂

Kaja tekintetében semmi meglepő nincs, bejöttek az idény-zöldségek és gyümölcsök, és ugyanúgy imád mindent, mint eddig. A spárgás csirkés spagettiből először kiette az összes spárgát, utána jött a többi. Imádja az áfonyát és az epret. A piacon is csodájára jártak, kapott is ajándékba egy marék áfonyát az egyik árustól 🙂
Azért nem minden rózsaszín, mert ha nem az van amit ő akar, vagy valamiért rászólunk, akkor elkezd verekedni. De néha akkorát lekever, hogy még én is meglepődök. Ilyenkor nyilván megkapja, hogy ezt nem szabad, mert fáj és ha nem hagyja abba, akkor megy gondolkodni a kiságyába.

Elkezdett beszélgetni is, az Apa nagyon tisztán megvan, sőt néha bekattan és mint egy magnó folyamatosan kiabálja. De mondja már hogy autó, meg Ottó, meg Emma meg Rita (bár az utóbbit nehéz érteni). Meg hétvégén mondta hogy Egészségedre, mikor koccintottunk. Ezen azért kicsit meglepődtünk 🙂 De van zsizsi, ami a mazsola, meg továbbra is mondja, hogy köszi, meg hogy szivi. Nagyon cuki ilyenkor 🙂


A kisbőrönd újra úton

Posted by

0

Nem akartam írni a mostani utunkról külön, de annyira sok minden történt, meg Ubi ismét annyira meglepett minket, hogy muszáj lesz. Bevallom mivel éjszaka utaztunk, ezért az oda-úttól nem féltem, inkább azért aggódtam, hogy mi lesz hazafelé.

Már izgalmasan indult a keddünk is, mert a kocsi aznap lett kész. Összepakoltunk mindent, én elmentem németre és az volt a terv, hogy Tomi megfürdeti Ubit, összeszedi a gyerekeket és jönnek értem fél9-9 körül. Majdnem össze is jött, de beragadt a csomagtartó, így még a szerelőt is útba kellett ejteni. Fél10 körül sikerült is elindulni. Összességében jó út volt, viszont Ubi nagyon sokszor felriadt, felsírt és csak simogatással aludt vissza. Megérkeztünk, megreggeliztünk és szerencsére még aludt velünk, így a május 1-jei buliba viszonylag frissen érkeztünk. Hihetetlen volt, ahogy pörgött, ahogy ment mindenkihez, nagyon élvezte, hogy szaladgálhat a kertben (igen, szalad, mert nem tud lassan menni). Többször volt, hogy a lejtős kertben pofára esett nagy sietségében 🙂 És persze a délutáni alvást is kihagyta, mert nem akart semmiről lemaradni. 🙂 Ott is hagytuk egy időre, mert a lakás amit béreltünk Airbnb-n, undorítóan koszos volt, én mondtam hogy oda még mi sem megyünk, nemhogy gyerekkel, így Tomival röpke másfél óra alatt turbótempóban kitakarítottuk.

Másnap mentünk kirándulni a gyerekekkel meg Tomi nagybátyjáékkal egy barlangba. Tomi vitte hordozóval, amit nem annyira bírt, így egy idő után kijöttünk vele és hagytuk kint rohangálni. Volt egy külsős gyereknek való park is, azt nagyon élvezte, bár amikor nem az volt, amit ő szeretett volna, akkor azért földhöz vágta magát. Másnap Tomi nagynénjével mentünk megint kirándulni egy csodás kis birtokra. Egy hatalmas kert, eléggé lerobbant házakkal, de ott is lehetett sétálni, meg felmászni fadarabokra, bár előtte eső volt és vizes volt minden, de Ubit nem nagyon zavarta. Megálltunk egy étteremben ebédelni, öröm volt nézni, ahogy eszi a főtt spárgát meg a sok zöldséget. Délután Omitól megkapta első fagyikelyhét, amit magához hűen, be is tolt 🙂

Este Flórián-nap alkalmából volt tűzgyújtás meg majális-féle, amit szintén tök élvezett. Evett, ivott, táncolt, 9-ig bírta. Viszont annyira elfáradt, hogy az 5 perces hazaúton elaludt a kocsiban és arra sem kelt fel, hogy otthon átöltöztettük 🙂

Szombaton őt otthagytuk a nagymamájánál, míg mi elmentünk vásárolni meg randizni, délután aludt egy nagyot, este pedig mentünk a szülinapi buliba. Alapból csinos volt így már ezzel levett mindenkit a lábáról. Majd meglátták, hogy MINDENT eszik és iszik, majd megszólalt a zene, meg meglátta a fényeket és ment a táncparkettre… iszonyú cuki volt és tök büszkék voltunk rá, hogy ilyen kis talpraesett meg barátságos kisfiú. Mi addig persze iszogattunk 😀 9-ig bírta itt is, utána már nagyon nyűgös volt, aludt is másnap fél7-ig. Arra sem kelt fel, hogy összepakoltunk körülötte, hogy mikor felkel, csak eszik és indulunk reggelizni, majd haza.

És a hazaút… ettől nagyon tartottam. Ubi egy olyan gyerek, aki nem tud megülni a fenekén 5 percnél tovább. Mondta is Tomi Anyukája, hogy kemény utunk lesz és reméli, hogy nem fogja végigüvölteni az utat. Én már előre sajnáltam a gyerekeket, hogy szegények ezt hogy fogják bírni. De mondtam Ubinknak, hogy azt kérem Anyák Napjára, hogy legyen jófiú és bírja ki. Nyilván megértette .. 😀 De ez a csodagyerek egy perc sírás nélkül utazott 9 órán keresztül. Ebben segített, hogy az Ottó sokat játszott vele, de amúgy aludt, evett, nézegette a mesekönyvét és szuperul elvolt. A végén csak összenéztünk Tomival, hogy ezzel a gyerekkel tényleg el lehet mindenhova menni. Valószínűleg látta, hogy a testvére is be vannak kötve, és ők is nyugodtan ülnek, így ez jó hatással volt rá is. Kétszer álltunk meg, az elsőnél hagytuk kicsit rohangálni a parkolóban, de a másodiknál annyira esett az eső meg fújt a szél, hogy csak gyorsan pelust cseréltünk és indultunk is tovább.

És ismét nagyon büszkék vagyunk rá, mert mi felnőttek is nagyon elfáradtunk ebben az 5 napban, és ő ezt a pörgést, a sok programot, a sok jövés-menést nagyon jól viselte. Sose legyen rosszabb utunk 🙂

Jár a baba .. most már tényleg ..15 hónapos lett

Posted by

0

2019. március 26-án megtette az első lépéseket egyedül, rá egy hétre négykézlábból felállt és elindult 🙂 Végre végre … és azóta is tipeg. Bár még sokszor úgy gondolja, hogy négykézláb gyorsabb, de egyre többet gyalogol, főleg mikor kint vagyunk. Az egyetlen kihívás, hogy szereti ő megmondani az irányt és az sokszor nem egyezik az én elképzeléseimmel. Ilyenkor pedig előszeretettel leül a földre és jön a hisztéria. Remélem ezt hamar kinövi.

Bebizonyosodott, hogy a szüleitől örökölte az alkoholszeretetét .. Egyik este gondoltuk, hogy iszunk egy pálinkát, ő épp a fürdőkádban volt. Meglátta, hogy mi iszunk és ő nem kap és akkora patáriát csapott, hogy kénytelen voltunk hozni neki egy pálinkás poharat vízzel, hogy megnyugodjon 🙂

Kipróbáltuk a kicsit hosszabb távú bicajozást, és elmentünk hárman Szentendrére. Meglepően jól bírta, hazafele még aludt is az ülésben 🙂

Voltunk a Nagykövetségen, elindítottuk az útlevélkérelmét, 4-6 hét és végre az is meglesz és akkor egy időre le van tudva. Bár Európán belül elég a személyi, de sosem árt, ha van a kezében egy német útlevél is (ha esetleg Tominak megint az USA-ba kellene hirtelen menni, el tudjuk kísérni 😀 )

Itt voltak egy barátnőmék, és el is csattant az első csók Lucával. Ubi először kis bátortalan volt, de aztán kapott Luca még egy hatalmas puszit.

Voltunk bölcsis nyílt napon, mert eljött az idő és bölcsit kellett választani. Kettőt néztünk ki a listából, meg is néztük mindkettőt. Hát mit is mondjak, eléggé kiborultunk néhány szülő viselkedésén meg kérdésein. Igazából nehezen tudtunk dönteni ,mert mindkettő szimpi volt. Végül a kisebb, családiasabb és újabb bölcsit választottuk első helyen, aztán majd meglátjuk, hogy melyikbe veszik fel. De azon meglepődtünk, hogy az állami bölcsőde is egy vagyonba kerül.

Voltunk Battán is “tavaszolni”. Minden tök jó volt, kivéve az alvást. Nem tudjuk, hogy mi történt, de amint betettük az ágyba, keservesen sírni kezdett és csak a mi ágyunkban volt hajlandó elaludni. Igy ott elaltattam, beraktam a kiságyba és aludt tovább. Illetve éjszaka is többször felkel azóta is. Nem tudom, hogy mi játszódik le benne, most éjjel is melléfekszem, vagy közénk fekszik és ha elaludt már simán vissza lehet rakni az ágyába. Amúgy élvezte az udvart, a kutyát az új környezetet és a változatosság kedvéért rengeteget evett. Illetve rákapott a csúszdázásra.

Megvolt élete első locsolkodása is. Csinosan felöltözött és indult a család fiútagjaival (és Vajda barátunkkal) a körútra. Rendkívül jól bírta a tempót a, mindenhol evett meg szórakoztatta a lányokat 🙂 Előző nap megjött a nyuszi, nem igazán értette hogy miért kell fognia a kiskosarát, de örült a csokiknak. Magába is akarta tömni mindent, de egy volt csak engedélyezve 🙂

Előtte itt voltak a tavaszi szünetben a tesói. Voltunk strandon, bár még csak a benti részen, de nagyon jól ki volt alakítva a babarészleg és nagyon tetszett neki. Száguldozott a labdák között, csúszdázott, viszonylag sokáig bírta. Szerintem oda fogunk menni még máskor is. Utána meg elmentünk a budakeszi Arborétumba kirándulni. Lehetett bárányt simogatni, amit először nem nagyon mert, de cuki volt ahogy próbált közeledni. Meg kedvére sétálgathatott, hintázott, mászkált az erdőben.

Ja és a lényeget majdnem elfelejtettem, van két új foga és felszakadt a helye a harmadiknak is. Ami fura, hogy ebből az egyik egy hátsó őrlőfog, aminek nem most kellene még jönnie, de ahogy a védőnő mondta, semmi nem papír szerint működik nála, így ne lepődjünk meg 🙂


Jár a baba … ja még nem – 14 hónap után …

Posted by

0

Azt hiszem, hogy a legnagyobb eseményről már írtam, így ez a post talán nem lesz olyan hosszú.

A lényeg, amit mindenki kérdez:

  • nem, még nem jár egyedül, csak úgy ha fogja a kezünket
  • nem, még nincs több foga, csak az a 4 ami eddig is volt

Megkapta az első cipőjét és hát nem mondom, hogy könnyen ment vele a barátkozás. Spiccbe vágta a lábát, így az első cipőfelhúzásnál jól “össze is vesztünk”. Egyszerűen lehetetlen volt ráadni a cipőt, ráadásul ha már ha a lábfejét sikerült beletuszkolni, a sarkát az istennek nem akarta belerakni. Remélem azért ez javulni fog, mert így elég kis sután megy cipőben. A jobb lábával nincs gond, csak a bal lábával pipiskedik. Majd figyeljük és ha nem változik, akkor utánajárunk, hogy mitől lehet. Mezítláb amúgy nincs baj.

Itt a jó idő végre, így egyre több időt töltöttünk kint. Vettünk szuper bicajülést és megvolt az első bicajozás is. Először nem értette, hogy ez most mi, de tetszett neki, hogy mindent lát és bármerre néz, szinte mindenhol van egy kutya, vagy egy villamos. Hazafele már tök fáradt volt, de nem aludt, nehogy lemaradjon valamiről 🙂 Most még csak a Gellért-térig mentünk a Szigeten át, majd pihenő után haza, de kezdetnek jó volt.

Kapott új babakocsit is, miután eladtuk az előzőt. Én azt is nagyon szerettem, de már túl nagy volt és nem tudott benne kényelmesen ülni. Ez kisebb is, kényelmesebb is, lecsukható a teteje, így nem süt a szemébe a nap, meg nem fújja telibe a szél, így eddig bejött.

Egymás utáni két hétvégén is itt voltak a tesók, amit nagyon élvezett. És annyira kis okos, látta reggel, hogy be van csukva az ajtó és jött és kopogott nekik. Addig nem nyugodott, amíg fel nem ébredtek. 🙂 Amúgy mindent megért és mindent megcsinál (persze ha olyan kedve van). De már simán megy a hozd ide a poharadat, vagy menj be a hálóba, mert ott vannak a lányok, vagy kérsz e kifli és akkor nevet, vagy hogy akkor most takarítunk és megy a porszívóért 🙂

Persze azért nem mindig ilyen cuki, a hisztéria még megvan, de nem annyira durva, mint az elején volt. (na lehet, hogy most kiabálom el) 🙂

Beindultak a kirándulásos hétvégék is. A bicajozás után Tatán voltunk, ami egy kis gyöngyszem … lett volna, ha nem lett volna óriási tömeg, de tényleg mesés a vár környéke, meg a tópart. Most meg Esztergomba mentünk vonattal, megint a Vajda-családdal, ami azért is jó, mert a gyerekek is szeretik egymást, meg a felnőttek is, így win-win. Ubi is élvezte, mind a vonatozást mind a Duna-parti sétálgatást, és ahogy Ottó mondta, átmentünk külföldre és ott sem mondta, hogy nem kéri a juhtúrós sztrapacskát 🙂 Kellően el is fáradt és végig aludt a vonaton hazafele.

Voltak itt a Mamáék is, ami azért nem mindennapos, és először nézett is, hogy ezt most hogy, eddig csak a telefonban voltak, de nagyon örült nekik. Annyira jó, hogy így szereti a nagyszüleit és tök jól elvan mindkét részről velük.

Na jó, mégsem lett olyan rövid 🙂

Lepjük meg a Dédit! – avagy második utunk Gerába

Posted by

0

Talán egy februári nap volt, mikor nézegettem a falinaptárt és írtam át azokat a hétvégéket, amikor itt vannak a gyerekek. Majd megakadt a szemem egy hétvégén, mikor hárman vagyunk és akkor van Tomi nagymamájának a szülinapja. Én már meg azonnal láttam magam előtt, hogy hogy fog örülni, ha meglepjük. Sőt meg is néztem, hogy milyen árban vannak a repjegyek. Ja mert persze arra gondoltam, hogy mehetnénk repülővel, legalább megnézzük, hogy Ubi hogy bírja. Este hazajött Tomi, neki is beadtam, és mikor megláttam a szemében felcsillanni a fényt, tudtam, hogyha találunk olcsó repjegyet, akkor nem kérdés, hogy megyünk e. Mert végül ettől tettük függővé. A durva, hogy magunknak találtunk hihetetlenül olcsón, de Ubié többe került, mint a kettőnké. Ki van ez okosan találva, meg persze a csomag, meg hát akkor már autót is kell bérelni, de nem érdekelt. Nekem már nincsenek nagyszüleim és úgy voltam vele, hogy amennyi időt csak lehet, annyit kell a még élő rokonokkal tölteni, legyenek is bármilyen messze és kerüljön bármibe.

Hát így indult a mi első repülős utazásunk. Mivel pont a reggeli alvás idejében mentünk, gondoltam, hogy majd aludni fog. A fenéket. Úgy pörgött, ugrált, kacérkodott, szerelte az ablakot, hogy pikkpakk eltelt a másfél óra. Majd landolás közben elaludt 🙂 Megkaptuk az autót és ott folytatta az alvást, így mire megérkeztünk, viszonylag kipihent volt.

Jó volt látni, ahogy örül a Nagymamájának, és egy kicsit sem érezhető, hogy nem találkoztak karácsony óta. Úgy ment hozzá, úgy ment utána mindenhova, mintha hetente találkoznának. Na itt kezdődött az evés-hullám. Folyamatosan evett, és mindent. Azt kapta amit mi, és ebben azért sok új íz volt: otthon, amit Omi főzött, szombat este elmentünk velük egy tekézős helyre, ott betolta a virslit, vasárnap vaddisznót krumpligombóccal, utána fagyit, sütit .. mikor mi jött 🙂 És nagyon jól elvolt mindenkivel. Tök jól kijött, hogy már szombaton találkozott az egész családdal, így volt idő megszokni őket és szórakozni velük. Tényleg nagyon cuki volt, ahogy élvezte 🙂 És jó volt látni, ahogy Urmi és a többiek meg csodálattal nézték és együtt örültek, játszottak vele. És nem mellékesen, nagyon jó érzés, hogy sikerült a meglepetés.

A hazaút volt kicsit kemény, 2-kor keltünk és indultunk a reptérre, mert 250 km-re voltunk onnan. Szerencsére az úton aludt szinte végig, meg a repülőn is kb fél órát, így sikerült a legjobban átvészelni. Utána pedig két napig tartott a regenerálódás.

Ismét bebizonyosodott, hogy egy kis szeretetreméltó boldogságbomba, akit nem nagyon lehet kizökkenteni, nyitott minden újra és mindenhol feltalálja magát, és mindenkinek elrabolja a szívét 🙂 Egy mérföldkőn ismét túl vagyunk 🙂 Készülünk a következő utazásra 🙂