A 25. hónap nem kezdődött kellemesen. Először csak egy kis megfázásnak tűnt ez a nyavalya, majd amikor a köhögés erősödni kezdett – a múltkor tapasztalatok miatt – inkább elvittem a háziorvoshoz, aki mondta, hogy aszmatikus hörghurut, pár napot maradjon otthon. Majd jött a láz, ami már gyanús volt, így alapból úgy vittem vissza, hogy meg sem lepődtem, hogy a diagnózis tüdőgyulladás. Mit lehet tenni? Semmit, otthon pihenés, antibiotikum és gyógyulás türelmesen. Majd ez után jött a sokk, hogy nem gyógyul, tele van még mindig a tüdeje, irány a mellkasröntgen. Magyar egészségügyhöz képest nagyon gyorsan végeztünk, Ubi persze üvöltött, de inkább csak az ismeretlen helyzet miatt, meg hogy lefogtuk. De szerencsére a tüdőgyulladás felszívódott, így még egy hét pihenő és mehetett bölcsibe. Nagyon nagy mákunk van, hogy rugalmas a munkahelyünk, illetve van egy nagymamánk, aki ereje teljében van és hajlandó felutazni, hogy vigyázzon az unokájára, mert nem tudom, hogy hogy oldottuk volna meg ezt a három hetet.

Még egyszer meg kellett látogatnunk az orvosi rendelőt, de szerencsére csak oltást kapott. Hosszas gondolkodás meg utánajárás után úgy döntöttünk, hogy kapja meg az agyhártyagyulladás elleni oltást, sosem lehet tudni, főleg ebben a felgyorsult virusokkal teli világban …

Újabb lépést tettünk a nagyfiús szoba felé. Kiszedtünk két rácsot a kiságyból, így most már bátran jöhet-mehet. Eleinte nem mert kijönni, és most is csak akkor, amikor világos van. Ilyenkor megáll az ajtóban és közli, hogy “kész” 🙂 Vagyis kialudta magát.

Vannak amúgy fura dolgai, pl nem birja elviselni, ha össze van kötve a hajam. Ilyenkor sipitozik, hogy “anya nem, anya nem” és mutogat a fejére. Mondtam, hogy egyrészt idegesít ha lóg, másrészt meg az én döntésem, de nem sikerült meggyőzni, így egyszerűen megoldottam a problémát, levágattam a hajam 🙂 Igy nincs felkötve és nem is lóg 🙂 Azt mondta hogy tetszik neki. Amúgy az övét is levágtuk megint. Nagyon dús haja van, már most látszik, csak úgy potyogtak le a hajcsomók ahogy végighúztam a fején a gépet.

Régóta vártuk a pillanatot, hogy mikor fog végre otthon is bilibe vagy wcbe pisilni. Egy ilyen volt, amikor szólt, ráült és bele is pisilt. Mi nagyon megszeretgettük, meg megtapsoltuk, de azóta sem próbálkozott újra. A wc-re szivesen megy, lehúzza és közli, hogy kész, de nyilván nincs benne semmi.

A személyisége nagyon átalakult. Egyre gyakrabban veszi elő az “erőszakos akaratos” oldalát. Ha nem az van, amit szeretne, akkor hisztizik, csapkod, rúgdos, dobál és verekszik. Akkor is, ha csak rászólunk, hogy ne csináljon valamit, meg akkor is ha ő pl elesik és haragszik a világra. Ilyenkor vagy gondolkodni megy, vagy valahogy elterelem a figyelmét, de ez kevésbé szokott működni. Azért én megpróbálom. Tegnap pl elkezdtem mondani, hogy ő egy okos kisfiú és az okos gyerekek nem verekszenek, majd nem tudom már mit mondtam még meg hogyan, de a végén már hangosan kacagott. Lehet, hogy van még remény 🙂

Amúgy volt cuki jelenet is. Épp kint mosogattam, ő meg rajtam akart csüngeni (megint nagyon anyás). Mondtam, hogy most hagyjon, mint látja, mosogatok, és amúgy is rendet kell még rakni meg takaritani, mert óriási kosz van. Majd elengedett, mondta hogy jó, és bement a szobába. Kis idő múlva hallom, hogy megy a porszívó .. ez a kis menőmanó gondolta, hogy besegít és elkezdett porszívózni. 2 évesen!!! Mondanom sem kell, hogy azonnal könnyek szöktek a szemembe, hogy én itt türelmetlenül elhajtottam, és ő mégis úgy gondolta, hogy segít.

Mivel a szülinapja után 3 hétig otthon volt, így a bölcsiben lemaradt a farsangról – pedig volt cuki kutyajelmeze – és a szülinapja is csúszott. Kaptunk képeket, nagyon komolyan ült a torta előtt és mesélte, hogy ő fújta el és hogy megtapsolják a gyerekek 🙂 Rendkívül sokat mesél most már az ő babanyelvén, és amúgy egy csomó kamustoryt is kitalál 😀 Egyelőre még csak mi értjük Tomival, hogy mit akar mondani – vagy sokszor mi sem – és tolmácsolnunk kell, de folyamatosan és nagyon gyorsan fejlődik. Állitólag azok a gyerekek, akik egyszerre két nyelven tanulnak, sokkal később kezdenek el beszélni, ezért is gondolom, hogy nem vagyunk semmivel sem elkésve.

2 éves lett ezért úgy döntöttünk hogy egyre ritkábban kell babakocsi, ahhoz meg elég egy beülős esernyőrecsukható kocsi is, így kapott egyet, a másikat meg útra bocsátottuk. Nagyon szerettem, meg nagyon jó választás volt, de most már túl nagy volt neki. Ez meg könnyű, és szerintem ha jön a tavasz és motorozik meg bicajozik, úgyis inkább azt fogjuk használni.

Hát itt tartunk most, optimista vagyok, jön a tavasz és remélem, hogy az immunrendszere most megerősödött, így állja a további bacikat. Főleg hogyha jó idő lesz és sokat leszünk levegőn.

Elkezdtem írni az új szavakat amiket mond, de igazából, most már szinte mindent ismétel, amit mi mondunk. Igaz, hogy nehezen lehet még sok mindent érteni, de napról napra több szó

Karácsony után a gyerekek hazatértek, Ubi pedig a mamáékhoz, hogy végre mi is letölthessük a saját karácsonyunkat. Elmentünk színházba, vacsorázni és rendbe szedtük a lakást. Ubi pedig nagyon jól érezte magát, habár állítólag sokat unatkozott. Nyilván egyszerűbb lett volna, ha öltözködés nélkül ki lehet menni az udvarra, de majd annak is eljön az ideje.

31-én hazajött és már hárman búcsúztattuk az óévet és kezdtük az újat. Csodás esténk/éjszakánk volt, mindhárman jót aludtunk 🙂

2-án úgy voltunk vele, hogy elvisszük bölcsibe, mert a hosszú kihagyás után sok lenne neki az 5 nap, így kettő első körben elég is lesz, és szerintem jól is döntöttem, mert bár sírva ment mindkét nap a csoportba, de kevesen voltak és nagyon jól érezte magát, a következő hétfőn pedig már gond nélkül elengedte Apukáját. Viszont az alvásban megmutatkozott ez a sokk, mert éjszaka ismét felébredt és igényelte, hogy odafeküdjek mellé vagy ő befeküdhessen közénk. Ez utóbbi egyszer volt csak, de akkor 7.45-ig aludt így utólag nem bántuk, mert mi is kialudhattuk magunkat.

Levágtuk a haját. Nagyon imádtuk a kis loknis babahaját, de elől már nagyon megnőtt és kezdett NDK focistára hasonlítani, így egyik este meghoztuk azt a spontán döntést – vele együtt természetesen – , hogy MOST levágjuk. Szerencsére tudta miről van szó, mert én vágom Tomi haját és olyankor ő is ott segédkezett, így mikor ez kiderült, szaladt, hozta a kisszéket és már ült is rá 🙂 Kis szöszi golyófeje lett, de szerintünk nagyon cuki 🙂 Ő meg ment a tükörhöz és büszkén nézegette magát 🙂

Megtörtént az első wc-be pisilés. Igaz, hogy a bölcsiben, de már ez is tök nagy fejlődés. Otthon is ráül a wc-re fürdés előtt, de még nem sikerült terméket produkálnia. De így is büszkék vagyunk rá 🙂

Az alvás kicsit megborult, ugyanis este rendesen gond nélkül lefeküdt az ágyába, elaludt, majd az éjszaka különböző pontjain szólt, hogy át akar feküdni a kanapéra. Úgy voltam vele, hogy egyszer egyszer ok, de mikor már egy hete ez ment, akkor tenni kellett valamit és hálistennek sikerült megfékezni.

Úgy tűnik, hogy a bölcsiben egymásra talált egy kislánnyal, Alizzal. Annyira cukik együtt. Mikor megyek érte, mindig megy oda hozzá, megöleli és ad neki puszit és úgy jövünk el. Az első szerelem .. 🙂

És hát a hiszti .. Ez még mindig tart, az intenzitása változó. A legdurvábbakat akkor produkálja, amikor a telefont nem adjuk neki oda. Sajnos okos és gyorsan rájön mindenre, így mindenkinek írogat meg mindenkit próbál hívogatni, ezért nem kapja meg, csak nagyon ritkán. Viszont kiborul ha nálunk látja és nem adjuk neki oda játszani. Ez egy jel felénk is, hogy ha vele vagyunk, akkor nincs telefonnyomkodás.

Voltunk egy hétvégét kettesben, mikor Tomi elment a lányokkal Berlinbe. Kicsit (nagyon) féltem, hogy ki fogjuk borítani egymást, de sokkal jobb volt, mint vártam. Mondjuk ezen segített, hogy egy spontán ötlettől vezérelve szombaton levonatoztunk Battára. Nagyon élvezte, és úgy gondolom, hogy ez is kell, hogy ne mindig csak kocsival menjünk, hanem ismerje meg a tömegközlekedést is.

A múlt bejegyzésben említettem a “miért” korszakot … Hát sok mindent nem mond még, de azt hogy “miért” már tudja kérdezni, és mint egy papagáj, ismétli folyamatosan 🙂 Az a trükköm egyelőre, hogy mikor már nem tudok mit mondani, visszakérdezek, hogy “miért szeretnéd ezt tudni”? 🙂 Ilyenkor már nem kérdez vissza 🙂

Voltunk a védőnőnél 2 éves ellenőrzésen, ahol Ubi hozta a pörgős formáját. Cuki volt amúgy, mert azonnal kooperatív volt, meg barátságos, de hihetetlenül aktív. 87 centi, 12 kiló és amúgy minden rendben van vele. Annyi, hogy még nem megy a páros lábbal ugrálás, de majd idővel menni fog az is.

Végül, de nem utolsósorban, akit érdekel, hogy Vecsei Tamás valójában hogy éli meg a sokgyerekes apaságot, milyen ő valójában az kövesse Instán az “apadolga”-t vagy https://www.instagram.com/apadolga/. Őszinte, vicces és elgondolkodtató. (igen, ez itt a reklám helye) 🙂

Kezdeném a legfontosabb dologgal, végre tud cuppanós puszit adni. 🙂 Ennek nagyon örülök, mert eddig csak tátott szájjal odanyomta a fejét az arcunkhoz és ez volt a puszi. Na ez most megváltozott 🙂

Sajnos ez a hónap inkább a betegeskedésről szólt. Folyamatosan folyt az orra meg köhögött, de annyira nem volt komoly, hogy orvoshoz vigyem. Majd egyszercsak hivtak a bölcsiből, hogy belázasodott és menjünk érte. Elvittem a doktornénihez, aki mondta, hogy a torka is tiszta, a tüdeje is, biztos a foga, így mehet hétfőn bölcsibe (ez csütörtökön volt). Hétfőn szabin voltam, igy gondoltam kap még egy nap pihenőt, viszont annyira köhögött, szinte már fulladozott, hogy visszavittem és kiderült, hogy tüdőgyulladása van. Szerencsére az elején elkaptuk, így csak egy napig volt lázas és a negyedik napra már a köhögés is elmúlt, de azért megviselte. Sokat aludt, keveset evett, sőt volt hogy semmit 🙁 Ez pedig mivel nem jellemző rá, így tudtuk, hogy baj van. A felügyeletét meg úgy oldottuk meg, hogy egyik nap én voltam vele, másikon Apa, harmadikon Mama, negyediken Omi. Ő meg ezt nagyon élvezte. Én már kevésbé 🙂
De a lényeg, hogy meggyógyult és ment újra bölcsibe, ahol kemény három napot bírt, a negyediken hívtak, hogy ismét lázas. Inkább nem osztom meg, hogy miket mondtam és hogy reagáltam. Megint elvittük az orvoshoz, megint nem talált nála semmit, így gyógyszerrekkel megpakolva indultunk utunkra.

Szerencsére még a betegség előtt találkozott az Avis-es Mikulással, meg a kerületivel is, így nem maradt le annyira a bölcsisről. Nem nagyon ijedt meg, adott neki pacsit és örült, hogy kapott csokit 🙂

Voltak fent a Mamáék, voltunk érte együtt a bölcsiben, aminek nagyon örült. Másnap a Teták mentek érte, meg voltunk náluk is, úgyhogy mozgalmas napok is voltak. Még mindig imád tömegközlekedni, habár a metrót 3 megálló után megunja, a villamosozást viszont nagyon szereti, valószínűleg mert tud nézelődni és most gyönyörű volt a város.

Itt voltak Omiék is, először nem értette, hogy hogy kerülnek ide, eddig a telefonban látta őket, de nagyon hamar feloldódott és látszólag nagyon sok mindent értett. Péntek délelőtt csak velük volt, mert mi dolgoztunk, és nagyon jól elvoltak. Annyira jó lenne, ha többet tudnának találkozni és úgy kötődne hozzájuk is, mint Anyuékhoz és egyszerre tanulná meg mindkét nyelvet.

Advent első napjától kint van neki is az adventi naptár és mindennap hoz neki valami apróságot az angyalka. Annyira cuki, ahogy szalad oda reggelente és mutatja boldogan, ha talál benne valamit. Van, amikor egy kis csoki, van amikor keksz, volt amikor színes ceruza volt, vagy egy kicsi könyv. Nagyon szeretném, ha megmaradna ez, hogy minden apróságot értékel.

Voltunk karácsonyi vásározni is, megkóstolta a Chai Latte-t, meg a forró almalevet, mindegyik bejött neki, de szerette a fényeket is.

Egyre jobban feszegeti a határokat és én vagyok az, akinél a legtöbb mindent megenged magának, én meg ezt nehezen viselem. Próbálok türelmes lenni, meg mindent megmagyarázni, de mikor szándékosan földhöz vág mindent, ott nálam is elszakad a cérna. Egyelőre még működik a “gondolkodóágy”, de ki tudja meddig. A bölcsiben ezeknek a hisztiknek nyoma sincs, így nekünk kell okosan kezelni. És fura mód, ha ott vagyok úgy hogy mások is, akkor van a legnagyobb hiszti meg az Aja Aja .. amint kikerülök a látóképből, azonnal normalizálódik a helyzet. Ezt is nehezen viselem.

Úgy tűnik, mintha elindult volna a beszélőkéje, egyre több mindent ismétel. Végre mondja, hogy Omi, hogy Emi, miiiiiz (méz), kék, lila, zöld és az ő kis huncut mosolyával próbál utánozni minket. Még mindig úgy gondolom, hogy jobb lesz, ha elkezd végre beszélni és el tudja mondani, hogy mit akar, de majd erre térjünk vissza pár hónap múlva, mikor beindul a “de miért” időszak. 🙂