95 cm és 13,3 kg. A feje meg 50 centi. Mivel Tomi minden hónap elején méri magát, ezért mikor ma mondtam, hogy mérjük már le hány centi, mondta, hogy akkor nézzük meg a kezét, a fejét, a hasát, meg popóját is 🙂

Nekünk idén a külföldi riviéra kimaradt, de nem is bánom. Így is az elmúlt egy hónapban maximálisan kihasználtunk minden lehetőséget, főleg Ubi.

Kezdődött azzal, hogy elmentünk a gyerekekkel egy hétre Békésszentandrásra. Kibéreltünk egy kis házat a vízparton, amihez volt mászóka, trambulin, medence, vizibicaj és azt hiszem nem is kívánhattunk volna többet egy szuper nyaraláshoz. Kifogtuk a nyár egyik legmelegebb hetét és Ubi is nagyon élvezte. Vettünk neki úszómellényt, így azzal egyedül is elvolt a medencében, bár volt amikor nem volt rajta és azt hitte, hogy nem fog elsüllyedni és ugyanúgy ugrott a labdáért, csak elmerült 🙂 De ez sem zavarta egy idő után. Minden napot a trambulinon kezdett és ott is fejezett be. Voltunk vele vizibicajozni, Tomival kipróbálta a kajakozást és amúgy meg a kertben pörgött egész nap. Egyedül a sok szúnyog volt zavaró, de minden nem lehet tökéletes 🙂 Egy napra hagytuk el a házunkat, amikor bementünk Szarvasra az arborétumba, de az a sok szúnyog miatt élvezhetetlen volt, majd átmentünk a Mini Magyarország parkba, onnan meg alig tudtuk elrángatni, mert annyira bejött neki a sok vonat, meg az interaktív dolgok. Tényleg csodálatos hely családoknak.

Következő héten itt voltak nálunk a testvérei, aminek ő nagyon örült, mert bár ment bölcsibe, de délután ők mentek érte meg egész este együtt voltak. Sőt egyik nap Emi egyedül ment érte és annak is rendkívül örült. Egy nap szabit kapott, amikor a Balcsira akartunk lemenni, de pont arra az egy napra romlott el az idő, így elmentünk gyerekvasutazni, ami nem meglepő módon nagyon bejött neki. Főleg, hogy összefutottunk Alizzal, a szerelmével így Hűvösvölgyig együtt utazhattak. Visszafele leszálltuk János-hegynél, felmentünk a Libegőhöz és úgy jöttünk le. Tiszta extázisban volt az egész naptól 🙂

Túl sokat nem is volt itthon, mert szombaton pedig vittük le őket Balatonfüredre a tesóival, ahol Omi várta. Egy hétre indultak, de abban maradtunk, hogy megnézzük, hogy bírja nélkülünk és ha kell akkor szerdán hazahozzuk. Nem kellett. 🙂 Nagyon jól érezte magát, állítólag nagyon jól viselkedett, szófogadó volt és tényleg nem volt vele semmi gond. Szerintem nem a mi gyerekünk volt ott velük akkor 😀 Nulla félelemérzet nélkül csúszott le szinte az összes csúszdán, persze a nagyokon a Ritával, de a vizibicaj csúszdáján egyedül. Omi bérelt ki kisautót, így az is hozzájárult a boldogságához 🙂 A némettudása is fejlődött, bár inkább csak az értésben, de néha már tényleg arra válaszol amire kell 🙂 Meg sokszor azt játsza, hogy ő németül beszél, persze csak halandzsázik, de Omi veszi a lapot és ha németül válaszol, akkor örül magának.

Amilyen jól viselkedett ott, olyan rossz lett itthon. Szerintem összegyűjtötte az összes rosszaságot egy hét alatt és abban a másfél napban, amíg itthon volt, kiadta. Hihetetlen nehéz volt vele, mindenért hisztizett és ha nem engedtem amit akart – ami azért gyakran megesett – akkor csípett, harapott, rúgott, csapkodott és semmilyen figyelemelterelés nem segített. Nagyon furák ezek a gyerekek, hogy tényleg az anyjuk jelenlétében adják ki magukból a feszültséget és akkor rosszalkodnak a legtöbbet.

Egy nap múlva ismét lementünk a Balcsira, bár akkor azért mert át akartuk idén is evezni és addig ő Omival meg Borival strandolt volna, de a rossz idő miatt a parton vártak meg minket. Itt is kissztár volt, Tomi úgy tolta a kajakot az indulási helyhez, hogy ő a napszemüvegével benne ült és nem volt ember, aki nem mosolyogta volna meg, vagy ne mondta volna, hogy milyen cuki. Tényleg van valami kisugárzása, amivel vonzza az embereket.. ebben nem rám ütött 🙂

Voltunk megint Agárdon a mamáékkal meg a tesómékkal, ahol a kedvenc szintén a csúszda volt. Eleinte még Tomival kézenfogva csúszott le, de a végén már Tomi fel sem ment, hanem a két gyerek együtt, de persze egyedül jött le. Borival imádják egymást, de két dudás … örökké veszekednek. Vagyis Ubi veszekszik, Bori csak csendben tűri vagy piszkálva, esetleg megsértődik és akkor mindketten mennek külön. De hétvégén örültem, hogy Ubi meg oda Borihoz, hogy “bocsi” és megölelte, meg adott neki puszit.

A dumája elindult, nagyon jól használja a kötőszavakat, meg a hangszíneket és tisztában van vele, hogy mikor mond vicceset 🙂 Pl Apukaaaaaa … és közben somolyog 🙂 Meg persze most már előtte nincs titok, mert mindent kikotyog 🙂 Azt is elmondta, hogy a Balcsira a gyerekek anyukája is lement, meg hogy mivel ment, meg ott vacsizott 🙂 Meg kamukázik is .. elmondta, hogy Apa a szigetre csajozni jár, amikor futni mennek 😀 De a kedvencei között van az:

• ááá, értem
• azért, mert
• mikor jön?
• Ubi egyedül! (mert mindent egyedül akar, öltözni, teríteni, fürdeni, kávét főzni, megkenni a kenyeret stb)
• Békéééén!
• ez Ubié (most már jól használja a birtokosokat)
• sommish, sommish (schwimmen, schwimmen)
• Danken (danke)

A szobatisztaság felé egy újabb lépést tettünk meg, mert most már a bölcsiben is pelus nélkül van. Egyedül alváshoz kap pelust, de sokszor az is száraz. Két hét kellett, amíg eljutottunk oda, hogy nem akkor szól, amikor már folyik, hanem talán most már érzi az ingert és szól, hogy pisilni kell. Remélem ez így is marad és nem esik vissza, ha jön a hűvösebb idő. Amúgy érdekelne, hogy kinél, hogy volt ez a szobatisztaságos dolog …

Továbbra is szereti, ha kap feladatokat. Még Omi is megjegyezte, hogy milyen rendszerető, de ez tényleg így van, és mindennek megvan a helye. Pl az ő fogkefés poharának Apa pohara mellett van a helye és punktum. Ha nincs ott, akkor felmászik és melléteszi. Ő az aki reggel terít, meg kiosztja az evőeszközöket, még mindig reggeli rutin a kávéfőzés, teakészítés. Mindig mondja, mikor kérdezem, hogy te mit iszol?, hogy “kávé, kakaó, kicsi viz, tej”, mert ez az ő reggeli koktélja 🙂 Simán bepakol a mosógépbe – meg ki is -, az esetek többségében elpakolja a játékait a helyére és ha megbeszéljük, hogy egy dalt nézhet meg a telefonon, akkor utána kikapcsolja és mondja, hogy “kész, köszi”. Szóval a cukiságfaktor még mindig erős, de a hiszti is. És félek, hogy az erős akarat csak még erősebb lesz, úgy mint a makacsság. Ami a fáradtság szintjével egyenes arányban nő, szóval délben és este ha bekattan, akkor esélytelen vele bármit kezdeni. Ilyenkor otthagyjuk ahol van és várjuk, hogy lenyugodjon (vagy elaludjon), mert ha közelítünk felé, akkor kiabál, hogy “Békééééén”! Viszont ha nem foglalkozunk vele, akkor egy idő után visszaáll a normális rendre.

Ami viszont nagyon jó, hogy most már ő kéri a mesét és nemcsak a doktornénis jó neki 🙂

2,5 éves lett a menő-minimanónk. Szereti ezt mondani magáról, mert Minimanó bölcsibe jár, és amúgy menő kisgyerek 🙂 Olyan cuki, ahogy mondja ezeket a számára “fejtörőket”, de tökre szereti. Nyilván mi meg minden ilyet megtanítunk, a kedvencünk a “Százhalombatta”, az “egészségedre”, a “pacalpörkölt” és a “töltött káposzta”.

Jelenleg 93 centi és 12,7 kiló. A magassága a percentilis táblázat szerint kicsit átlag feletti, a súlya viszont átlag alatti.

A legfontosabb történés – ahogy említettem a múltkor – hogy lecseréltük a kiságyát és kapott most már igazi gyerekes, vonatos, fiús ágyat. Nagyon nagyon örült neki, végülis ő választotta és még most is azt mondja, hogy az “új ágyban” alszik 🙂 Hálistennek van hozzá leesésgátló, így csak azt halljuk, ahogy néha koppan a feje vagy a lábával rugdossa.

Szerencsére volt egy kis nyár az elmúlt hónapban, így tudott a Mamáéknál is medencézni, meg voltuk a Balcsin is. Először úgy éreztem, hogy erőszakos vagyok, de mivel nem volt több szabad hétvégénk a nyárra, meg meleg is volt, végül jól sült el és végül mindannyian jól éreztük magunkat. Nagyon jó strandot találtunk Balatonalmádiban, így oda még tuti visszatérünk. Gyerekbarát, árnyékos, homokos és pénztárcabarát 🙂 A másik hely, ahol még sosem voltunk és nagyon bejött azt az agárdi Termálfürdő , ami szintén gyerekbarát, és mivel meleg a víz, ezért egyszer sem volt kék a szája, mint a Balcsin 🙂 Itt is van gyerekmedence, csúszda a vízben, játszótér, vizi-bár, szóval nagyon jól elvolt ott is. Nyilván azt mondanom sem kell, hogy ebéd utáni alvás egyik helyen sem volt. 🙂

Voltunk a Papa szülinapját megünnepelni, ahol öröm volt nézni, ahogy betolta a gazdagon megpakolt húslevest meg a másodikból is evett, de amúgy az étvágyával továbbra sincs baj, ugyanúgy megeszi a sárgarépa főzeléket, meg a gyümölcsöket, mint a nutellás palacsintát. Vacsira mi mindig zöldséget eszünk valami felvágottal, vagy sajttal és ő is csatlakozik, abszolút nem igényli a kenyeret és ez látszik is a testén 🙂 Mert persze mindehhez rohangál is 🙂

Továbbra is szerelem a tömegközlekedés. Tomi megígérte neki, hogy elviszi távolságibusszal, mert amikor mennek reggel a bölcsibe, akkor mindig a buszok mellett haladnak el, na onnantól kezdve mindennap ezt emlegette, úgyhogy múlt hétvégén neki is indultak. Mondtam, hogy valami közeli várost válasszon, mert azért egy helyben nem tud sokáig ülni, így találták Pilisborosjenőt. Nagyon büszke volt, hogy volt jegye, meg volt buszozni. Másnap én elvittem magammal villamossozni (és most már nem azt mondja hogy TE, hanem, hogy villamosautó :D), majd elmentünk a Vasúttörténeti Parkba, ami még mindig lenyűgöző, pedig nem először voltunk. Ubi teljes extázisba volt egész nap, és az eső miatt csak délután jutottunk ki, de az a pillanat, amikor megérkeztünk, azonnal fülig ért a szája és azt sem tudta, hogy hirtelen merre induljon örömébe, az felbecsülhetetlen volt 🙂 Igazi fiús program, nagyon kedves személyzettel, izgalmas játékokkal, így Ubit alig tudtuk hazahozni, zárás előtt 1 perccel léptünk ki a kapun 🙂 Szerencsére amúgy ez ingyenes nap volt (aug 20 a következő), így annak ellenére, hogy kisvonatoztunk, meg kipróbáltuk a hajtányt, még költséghatékony is volt.

A szobatisztasággal lassan haladunk. A terv az volt, hogy majd a mamáéknál leszünk egy hetet és a melegben úgyis meztelenül rohangálhat., de ez nem jött össze. Amikor a strandon voltunk, vagy Battán, akkor mindig szólt ha pisilni kell, tény, volt amikor már akkor, amikor csurgott, de valahol el kell kezdeni. Minden peluscserénél megy amúgy a wc-re, sőt a bölcsiben már többször száraz pelussal ébredt, így van remény.

Egyre inkább előkerülnek a játékok közül az autók. A kedvence továbbra is a névnapjára kapott “apakicsiautója”, mindig bepróbálkozik, hogy viszi magával a bölcsibe, de elmagyarázzuk neki, hogy ezt nem lehet. Minden autó amúgy ninósautó, csak máshogy szirénázik. Kapott az Avisnél egy kis kék meg egy kis piros autót, így van rendőrautója meg tűzoltóautója és azzal vijjog .. cuki, de azért 5 perc után már a falat tudnánk vakarni 🙂 De annak nagyon örülök, hogy most már akár fél órát is eljátszik a kb 40 db kisautójával. Épp most mondta, hogy a kedvence a Trabant 🙂

Megjelent egy újabb őrlőfog (még a hátsó négy hiányzott), de ezt is nagyon jól kezelte. Párszor mondta mikor a keze a szájában volt, hogy “Aja, az”, de semmi nagyobb sírás. Amin észrevettünk, hogy folyt az orra meg tüsszögött, de mivel a kedve ugyanolyan jó volt és pörgött, ezért, biztos, hogy a foga okozta.

Amúgy ez a pörgés – amint folyamatosan tol – hihetetlen. Hazaér a bölcsiből és mint aki kapott valami serkentőt, pörög este fél8-ig. Bevallom, hogy van amikor nem bírjuk ezt a tempót és már 7-kor berakjuk a fürdőkádba 😀 De hogy honnan van ennyi energiája??? Minket ezalatt a 2 óra alatt nullára tud leszívni.

Sokan nevetnek, amikor ezt mondom, de amúgy tényleg. Van, amikor nem figyelek arra, hogy mit eszek, de az esetek túlnyomó többségében is, mégsem vagyok elégedett.

Ma kíváncsiságból elkezdtem nézni a kg-statisztikámat (igen van ilyen) és igen érdekes dologra bukkantam.

2017.április 17 (kb mielőtt terhes lettem) : 55,3 kg

2018. január 16 – 61 kg

2018. január 24 (szülés előtt 1 nappal) – 59,1 kg

2018. február 4 – 53,4 kg

2018. február 25 (Ubi egy hónapos volt) – 51,2 kg

2018. május 25 – 49,9 kg

2019. szeptember 18 – 52,1 kg

Ijesztő így visszanézve, és talán még ekkor sem voltam magammal megelégedve. Most megint annyi vagyok, mint a terhesség előtt, 55,3, ami ingadozik +/- 0,5 kg-at, de amúgy meg sem mozdul.

Amúgy az is ijesztő, hogy 4 kg volt rajtam pluszban, amikor szülni mentem, ebből Ubi volt 2,44 kg, ami szintén borzasztóan kevés. Köszönhető minden a diétának, amit a vérnyomás miatt kellett csinálnom, szinte alig ehettem valamit. Erről írtam még akkor, hogy ki tudja, hogy tényleg jó volt e így, mostmár igazából mindegy is, a lényeg, hogy ő egészségesen született. És mielőtt bárki megkövezne, a terhesség alatt pont, hogy nem diétáztam csak max odafigyeltem, és többször ettem keveset.

Fura, hogy nem eszem többet, talán még többet is mozgok, mégsem sikerül változtatni. És bár Tomi mindig elmondja, hogy nem érti mi bajom van a testemmel, azt gondolom, hogy amíg én nem érzem jól magam a bőrömben, addig ez az 55 is sok. És azzal is tisztában vagyok, hogy nem az számít, amit a mérleg mutat, hanem a kinézet, hisz lehet valaki izmosabb vagy nehezebb csontozatú, de engem akkor is sokkolnak ezek a számok.

Örömmel jelentem, hogy a karantént épen, egészségesen túléltük, és most már élvezzük a szabadságot. Főleg, hogy megnyílt újra a bölcsi, így a napjaink hatékonyabbak és nyugodtabbak.

Egyre több ismerőssel találkoztunk, sőt egy szomorú eset miatt egyszer Ubit itt is hagytuk és a Tetával volt, meg Karcsi Papával. Az elején rosszul viselte, de aztán nagyon belejött velük a játékba. Látszott azért, hogy hosszú volt neki is a 2,5 hónap, nagyon hozzánk szokott és nagyon anyás is lett.

Újra felültünk tömegközlekedési eszközökre, mert mi ketten vonattal mentünk Battára, így kedvére metrózhatott, buszozhatott meg vonatozhatott 🙂 Nagyon élvezett mindent, vicces volt, mikor nem lehetett tudni, hogy a metro sipol vagy ő 🙂

Mivel többször volt, hogy nem aludtunk itthon, tanakodtunk, hogy az utazóágyba aludjon e, de arra jutottunk, hogy elég nagy, így Battán Borival aludt, amikor meg elutaztunk, az Ottóval, és nagyon örült, hogy ő már nagyfiú 🙂 Így ennek is búcsút mondhatunk 🙂 Az új ágyát is megrendeltük, így tényleg lassan lezárul a babakorszak.

Voltunk a tesókkal körbetekerni a Velencei-tavat, szerencsére jó időnk volt, Ubi aludt is egy jót közben, és hihetetlenül élvezte a pörgést, meg hogy rohangálhatott utána a parton, meg belenyúlhatott a vízbe. Találkoztunk rokonokkal is egy hétvégére Lipóton. Egy csodaszép helyet találtunk, elkerített modern faházak, hatalmas kert, így Ubi nagyon jól érezte magát, jött-ment, bicajozott, motorozott, igazán elemében volt. Most először volt olyan házban, ami kétszintes, és nagyon élvezte a lépcsőzést is. Ismét rájöttünk, hogy kell egy kertesház vagy csak egy nyaraló.

Volt a Mamáéknál is két napot, amíg mi Tomival beváltottuk a karácsonyi ajándékunkat. Hálistennek nagyon jól érezte magát, annak ellenére is, hogy bár megkapott mindent, de ott is voltak szabályok, amiket be kellett tartani. De azt hiszem, ez kell is neki.

Na és a bölcsi .. nem tagadtam akkor sem, hogy nagyon várjuk, hogy megnyisson, mert bár tényleg cuki volt, meg többségében kooperatív, de unatkozott már velünk és nagyon vágyott gyerektársaságra. Így amikor megjött az email, hogy nyitnak és be lehet fizetni az ellátást, kb 3 percen belül be is volt fizetve :). Első reggel még keservesen sírt, pedig készült, mert a reggelijét is alig akarta megenni, de délután már jókedve volt. Onnantól kezdve pedig egyre bátrabban és magabiztosabban ment. A szabály maradt a régi “Apa bisz (visz), Anya érte” ahogy ő mondja. Egyszer vittem én, de alig akart köszönni. Nyílt az ajtó, ment lázat mérni és szaladt is az öltöző felé 🙂 Talán most érett meg teljesen a bölcsire. Azóta persze mikor délután itthon van egy igazi kis ördögfióka hisztivel, ellenkezéssel, de valahol le kell vezetnie a feszültséget.

A dumagép pozíciót most is mindig felveszi, mint egy kis rádió. Amíg jövünk haza a bölcsiből, be nem áll a szája, én kérdezgetem, ő válaszolgat (bár még csak igen-nem-mel), meg mondja, hogy melyik kocsi milyen márka és kinek van olyan autója. Illetve már játszik a szavakkal, meg kifejezésekkel. Imádom, mikor kérdezem, hogy kér e valamit és mondja hogy “Nem Aja, köszi” vagy amikor összeütközünk vagy elfelejt valamit, hogy “Jaj bocsi Aja”. Azt hiszem elég választékosan fog beszélni 🙂 Már el tudja mondani hogy “Becsei Imán” a neve, meg a családtagokat is fel tudja sorolni (a Szabó-t fordítva mondja, így azt nem híreszteljük, hogy milyen ügyesen tudja a nevemet :D) A kedvencem ahogy mondja, hogy “Százhalombatta”. Mert persze tudja, hogy hol lakunk mi, hol a testvérei, hol a Mamáék és hol Omiék.

Ismét kreálódtak nagyon vicces szavak:

• pisző – cipő
• kókaka – takaró
• hepi tötö – happy birthday
• paku – kapu
• kokki – zokni
• keppá – lekvár
• keszöj – kelj föl
• Apa kicsi apa autóm – Tomi cabrioja
• metto – metro

Az volt a célunk kicsi korától kezdve, hogy önállóságra neveljük. Így tanult meg nagyon hamar egyedül enni, egyedül fogat mosni, de azt hiszem, hogy néha szerintem már túllő a célon. Olyanokat is ő akar egyedül csinálni, amit nem kellene. Esélytelen nekem reggel a kávéfőzés, mert felül a pultra, és egyedül lerendezi a kávéfőzést, vagy ő akarja késsel vágni a dolgokat és hasonlók. A bölcsibe is .. ha Tomi kirakná a kapuban, menne és intézné magát egyedül.

Megünnepeltük a névnapját is, azt hiszem ismét nagyon emlékezetesre sikerült (sajnálom, hogy ő nem fog emlékezni). Bicajjal elmentünk érte a bölcsibe, onnan pedig Vesznáékhoz. Megkapta az áhított barkácskészletét a fúróval, úgyhogy le se lehetett törölni az arcáról a mosolyt meg a boldogságot. Mi sokáig gondolkodtunk, hogy minek örülhetne még, mert hülyeséget nem akartunk, így jutott eszünkbe aznap reggel, hogy “apa kicsi autójá”-ért teljesen odavan, mi lenne ha azt kapna játékban. A sors itt is mellénk állt és találtunk ugyanolyan 1979-es 1-es golf-ot annyi, hogy nem Cabrio. Megkapta azt és ahogy magához szorította és fülig érő szájjal mondta hogy “kicsi autóm”, az volt az a pillanat, hogy azt éreztem, hogy nem érdekel mennyibe került, de ez volt a tökéletes választás neki.

Nekem azért vannak mélypontjaim .. pl mikor nincs türelmem és felemelem a hangomat és látom rajta, hogy dehát ő csak játszik, nem gondolta, hogy ezt nem szabad és utána nyilván el is szégyellem magam. Vagy amikor nincs erőm nevelni és ráhagyom a dolgokat. Tudom, hogy ezt nem szabadna, dehát nekem is van gyengébb napom.

Most először volt olyan, hogy visszajutott hozzám, hogy a hátam mögött kritizálták a nevelésünket és pont olyan, aki akkor találkozott először Ubival. Tisztában vagyok vele, hogy nem csinálok/csinálunk mindent tökéletesen, én konkrétan most vagyok először ilyen helyzetben, és aki az életünk részét képezi, attól el is fogadom a kritikát, de egy olyan ember ne szóljon semmit, hogy mit hogyan kellene csinálni vagy mit nem kellene engedni, aki semmit nem tud rólunk.

Mindezektől persze eltekintve, örülök, hogy halad a paradicsom-projektem, már mintha kezdene virágozni, lesz egy csomó citromunk, szóval the life is back and beautiful.

91 cm es 12,6 kg.

Ez a hónap olyan gyorsan eltelt. Valószínűleg azért, mert megszoktuk ezt az itthonlétet, és sikerült kialakítani a rutint. Beosztottuk, hogy kb ki mikor foglalkozik Ubival. Tominak visszavették a munkaidejét, így neki a szerda délelőtt és a péntek szabad és ilyenkor elfoglalta Ubit, én meg tudtam dolgozni. De amúgy meg ha mindkettőnknek munka volt, akkor – tudom nem ez a legjobb megoldás – megkapta valamelyik digitális eszközt és azon nézte a dalait vagy a járműveit. Esetleg ha odaültem mellé a laptopommal, akkor eljátszott egyedül.

Most messze nem volt annyi történés meg változás, mint előző hónapban. Ami talán látványos, hogy az angoltudása látványosan fejlődött köszönhetően a sok dalnak, illetve magyarul is mindent ismétel (óvatosnak is kell most már lennünk :D) meg mond, kivéve az igéket és néhány betű még keveredik. pl a V-t M-nek mondja .. így én káMét iszom, meg én ÉMi vagyok .. hiába tudja hogy a kutya mit mond és azt jól mondja V-vel, valahogy a szavak nem mennek.

Ahogy telt az idő, egyre jobban lazultunk és kimentünk. Ünnepeltünk Zsuzsiékkal, igaz, hogy szabadtéren, de legalább új környezet volt Ubinak. Voltuk Anyuéknál, sőt ott is aludtunk. Azt hiszem, hogy ez plusz löketet adott mindenkinek és nagyon jó volt látni, hogy Ubi is új életre kelt, meg mi is. Kell egy kertesház, ha még esetleg nem mondtam volna 🙂

Voltunk többször a Dunaparton, sőt sikerült is belemásznia úgy, hogy térdig tiszta víz volt a gumicsizma ellenére 🙂

Az alvás kicsit macerás, mert nem mindig hajlandó a kiságyában aludni. Ki van véve két rács, így jöhet-mehet, de nyilván kényelmesebb neki a kihúzható kanapé. Délben azon szokott aludni, de éjszakára még áttesszük a kiságyba, ha esetleg nem ott aludna el.

A mesék továbbra is mennek, annyi különbséggel, hogy az Ubi mesék (amit karácsonyra kapott) között van egy doktornénis és azt minden délben és este el kell neki olvasni. Tomi rendelt neki még német mesekönyveket, amikben rövid mesék vannak, így este az a kötelező program. Nem tudom mennyit ért belőle, de büszkén mondja, mikor kérdezem hogy mit beszéltél Apával, hogy “ja” “nein” és “doch”.

De amúgy egyre nehezebben viseljük ezt a bezártságot és valószínűleg ezért is próbálunk menekülni mindenfelé meg elfoglalni magunkat. Én paradicsomot ültettem, így most itt nevelgetem az ablakban, Tomi meg nekiállt kovászt csinálni és azt etetgetni mindennap 🙂 Az élet apró örömei.

A másik öröm, pedig hogy kezdődik a bölcsi, így visszatérhet a saját korosztályába, a kis barátai közé. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ott fog e ennyit hisztizni, és hogy jön elő az akaratossága.