94 cm és 13,4 kg

Azt hiszem, hogy a fiatalúrnak nagyon kinyílt a csipája és egyre szemtelenebb. 🙂 Persze nyilván gyerek, és feszegeti a határait – meg a miénket is – de nagyon megküzdöttünk egymással az elmúlt hónapban.

Tomi szülinapjára kapott egy hétvégét a Mátrába. Azt gondoltam, hogy csodálatos 3 nap lesz, Ubit elhoztuk a bölcsiből ebéd után, Mátraszentimre gyönyörű hely, jó időt mondtak, a gyerekünkkel bárhova el lehet menni, mert jól viselkedik, mi rossz történhet. Hát az pl, hogy a gyerekünk mégsem viselkedik jól. Hirtelen ötlettől vezérelve a Kékesen kezdtünk, mert péntekre mondták a legjobb időt, így felmentünk, sétáltunk, ettünk palacsintát az ikonikus helyen majd elmentünk a szállásunkra. És ez a kis tündi-bündi csodabogár 180 fokos fordulatot vett és onnantól vállalhatatlanul viselkedett. Elszaladt mindenhonnan, nem fogadott szót, a vacsorát meg inkább meg sem említeném, ahol rohangált az asztalok között, hisztizett, amikor pedig beraktuk a babaszékbe, hogy hátha ott lenyugszik, addig ficánkolt meg kapálózott, hogy majdnem felborult. Így Tomi fogta, felvitte a szobába és mondta, hogy addig nincs vacsi, amíg nem nyugszik le. Bár lenyugodott, lejöttek, bocsánatot is kért, de folytatta a randalírozást, úgyhogy én vittem fel és aznap éhen maradt. Aztán kiderült, hogy jön a foga és éjszaka alig aludtunk így én reggel azon gondolkodtam, hogy indulás haza, ennek így semmi értelme, mert minket is kikészít. Miután láttuk, hogy áttört és kibújt a foga, szombatra normalizálódott a helyzet, illetve nagyon bejött neki a szállodában lévő játszószoba, így mindenre hajlandó volt, hogy oda bemehessen, még normálisan vacsorázni is 🙂 Kegyes-zsarolás 🙂

Kapott egy rollert Boritól, így egy hétig azzal járt bölcsibe. Nagyon boldog volt ő most gyorsan megy, de bevallom, nem gondolom, hogy az egyoldalú rollerezés jót tesz a gerincének, így nem erőltettem tovább. Ha akar, akkor mehet bicajjal, de amíg nem tud mindkét lábával rollerezni, addig ezt inkább parkolópályára tettük.

Új kedvenc meséi vannak, imádja Sam a tűzoltót. Van is egy pólója és mikor leette fel volt háborodva, hogy mi az hogy nincs több 🙂 Ami még állandó, az a Nándi-mese, meg a Játékautók, mindkettő autós. Az az egyezségünk, hogy fél8-8 között megfürdik, 8-kor kezdődik a Drága örökösök és az első reklámig ő nézhet mesét. Amikor reklám van, akkor irány az ágy, én még mesélek neki (elkezdtük a Tesz-Vesz várost meg a Gőgős gúnár gedeont, de hogy ezek milyen beteg történetek .. 😀 ) és utána alvás, így ez mindenkinek win-win.

A szobatisztaságban nem léptünk előre, vagyis egész nap pelus nélkül van, csak éjszakára kell rátenni – bár sokszor száraz reggelre – de a kaki nem megy wc-be. Ezzel még küzdünk, de most már legalább nem tartja vissza.

Viszont állandósult az, hogy éjszaka 2-3 között átvágtat hozzánk vagy a takarójával vagy valamelyik állatával. Nem szól semmit, csak felmászik az ágyba, befekszik közénk és alszik. 🙂 Reggel meg mint akinek ez tök természetes, kinyitja a szemét, mosolyog és mondja, hogy jó reggelt. Mondtam, hogy amíg engem nem kelt fel, meg középen nyugodtan alszik (értsd, nem rúgdos) addig nem zavar, bár ilyenkor nem ártana egy kicsit nagyobb ágy, dehát fizikai akadályai is vannak, hogy nagyobb ágyunk legyen. És furamód akkor is átjött, amikor a tesói itt aludtak. Állítólag felébredt, adott Eminek egy puszit és utána jött át 🙂

A dumája már most vicces, és még messze a vége. Tomi ezeket jegyzeteli az utókor számára, úgyhogy meg lesz minden örökítve. 🙂 Mindent mond, de keveri a betűket pl: vigálos (világos), visatosi (villamos) szegümen (szemüveg) és jönnek most már a mondókák meg dalok. A mostani kedvence a Belga, Az a baj, meg a “Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be, nagykirály a hangerő, mellettem a kisUborka” 😀 meg az “állj be ha piros, várj ha sárga, menjél már a zöld a lámpa. 🙂

A bölcsiben nagyon érezhető és látható, hogy ő a nagy és már egy éve ott van. Látszik az érettségén, a magabiztosságán és állítólag ott egy tökéletes gyerek, szótfogad, úriember, vicces, csak jót mondanak róla 🙂

Ha azonnal mondanom kellene rá egy jelzőt így kicsit több, mint 2,5 évesen, ami eszembe jut róla, akkor bár gondban lennék, de legjellemzőbb az, hogy JÓSZÍVŰ. Így, csupa nagybetűvel. Mindent megoszt, mindenből ad, ha boltba megyünk, akkor Apának is kell venni valami, ha ő is kap, ha a reggeli vitamint osztja, akkor Ottónak is tesz ki – úgy hogy ő itt sincs. Ha egy falat csokija van, azt is megosztja mindkettőnkkel. És mivel ez a jóság ott van a szemében, ezért gondolom azt, hogy ez az oka, hogy mindenkit vonz, mindenki mosolyog rá az utcán, a metrón.

Előtört belőle a versenyszellem, amin szintén egy csodás tükör felénk. Mindketten ilyenek vagyunk, maximalisták, a legjobbak akarunk lenni és ezt sajnos – vagy nem sajnos – örökölte. Ha valamit nem akar megcsinálni, akkor elég azt mondani Tominak, hogy na nézzük ki lesz az első és ez mintha bekapcsolna nála valamit, és már csinálja is. Tipikus, hogy reggel nem akar sokszor menni pisilni, de amint Tomi mondja, hogy na ő indul, ki ér oda előbb a wc-hez, akkor úgy elkezd sprintelni, hogy hihetetlen. Nem tudom, hogy ez mennyire egészséges és mi az a szint, aminél már figyelni kellene rá.

Voltunk fogorvosnál is, mert az egyik oldalsó metszőfoga nem nőtt ki. Tavaly rákérdeztünk egy ismerősnél, ő azt mondta, hogy várjunk 2-2,5 éves koráig. Most viszont elvittük inkább. Sajnos még kicsi ahhoz, hogy megröntgenezzék, meg nincs is értelme, mert ha nincs fogcsíra, akkor sem tudnak mit csinálni, így majd fogváltásnál kell figyelni, hogy a maradandó fognak lesz a csírája.

A bölcsiben is nagy változás történt. Ivett, az egyik kisgyermeknevelő elment, és tartottam tőle, hogy ez Ubit megviseli, mert nagyon szerette, de hálistennek jött helyette Niki, aki az első pillanattól kezdve szimpatikus volt neki (meg nekünk is), így ezen gyorsan túllendült. Illetve a nagyok elmentek oviba – köztük Alíz is – és maradtak hárman. Az első héten mint valami luxusbölcsi, több volt a nevelő, mint a gyerek és mondta Bea, hogy Ubi teljesen kinyílt. Elkezdett ott is folyamatosan dumálni és érzi, hogy most már ő a nagyfiú, főleg amikor elkezdtek érkezni az új kicsik. Most épp túlvagyunk egy náthás időszakon, amit hála az új rendelkezéseknek itthon töltött .. hát nem voltunk tőle boldogak. Ha egy gyerek beteg, akkor fekszik, pihen, nyugiban van, de ő nem ez volt. Kicsit folyt az orra, meg állítólag fájt a feje, ezért felhívtak minket, hogy menjünk érte. Majd következett 5 nap, amikor mi próbáltunk dolgozni, de viszont itt pörgött, igényelte volna a társaságot, meg hogy játszunk vele. Nem tudom mi lesz később, hisz még csak szeptember van, még el sem kezdődött az igazi taknyos időszak …

Ebben a hónapban kicsit kevésbé voltunk mobilisak, mert összetörték a kocsinkat, így a nagy közös családi programok elmaradtak. Battán voltunk, de ott is vonattal, vagy inkább bicajoztunk. Be volt tervezve egy hollandiai hosszúhétvége Tomi hugáékhoz, de az új szabályozás keresztülhúzta a terveinket, pedig nagyon készültem/tünk rá, de Ubival nem tehettük meg azt, hogy két hétre bezárjuk karanténba. Így erről lemondtunk és buktuk a repjegy árát is. Hiszem azt, hogy minden okkal történik, így valamiért így kellett lennie. A szabit amúgy kivettük és elmentünk végre ketten evezni, meg mivel átadták az új bicajutat Szentendrére, kimentünk oda is egy napra. Nagyon nagyon jó volt mindkettő. Ubi persze megkérdezte, hogy az ő bicajával jön e, de mondtuk, hogy egyelőre még minimanó ehhez. De annyira jó, hogy mindenre nyitott, mindent élvez, mindenhova el lehet vele menni.

A kicsikocsi imádata még mindig az egekben. Most hogy nem volt autónk kb egy hónapig, Tomi a golfot használni (Golf I. cabrio), és kb mindennap le kellett menni, ő beleült és vezetett. Közben kapcsolgatta a gombokat és boldogan mondta, hogy ő most vezet 🙂 Még mindig azt mondom, hogy névnapjára ez az autó telitalálat volt neki, hisz a mai napig is azzal alszik meg viszi magával mindenhova.

Annyira szeretem, hogy már ilyen nagy kisfiú, mindent meg lehet vele beszélni, nagyon kooperatív. Hihetetlenül udvarias, mindenkinek köszön, mindent megköszön – az étteremben is, mikor hozta a pincér a számlát, mondta hogy “köszi az ebédet”. Ez amúgy a legjobb visszajelzés egy szülőnek, hogy valamit mégis jól csinál (csak el ne bízzuk magunkat :D) Imádom, amikor kér valamit és hozzá teszi, hogy “kérem szépen” vagy ahogy kommentál, hogy “ezt is szeretem”. A szókincse egyre bővebb és nagyon választékosan beszél. Jön most már a “szerintem” korszak is, és az “azért mert” után is szokott lenni elfogadható magyarázat 🙂

És hihetetlenül tud szeretni. Mindent és mindenkit. Mindegy, hogy a német nagyszülei messze vannak, ugyanúgy szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, mint az én szüleimhez, akik itt vannak a közelben. Imádom ahogy mondja, hogy én mamám, én anyukám, én apukám, én doktornénim, én szobám 🙂

Az Apa-szimbiózis egyre erősebb. Sokáig nem értettük, hogy miért rohangál itt a lakásban is napszemüvegben, aztán mikor este ő is letette az asztalra a Tomié mellé, akkor értettük meg, hogy ő is azt játsza, hogy szemüveges. Amit Tomi mond vagy tesz, az szent. És ha Tomi szól rá valamiért, akkor elég elkezdeni számolni, azonnal befejezi a hisztit vagy a rosszalkodást. Ha megyek érte a bölcsibe, az az első kérdése hogy “Apa?”. Így most már egyre többször megy érte Tomi is. És ha Apa iszik, akkor ő is, ha Apa szerel, akkor ő is hozza a szerszámkészletét.

Emihez is egyre jobban ragaszkodik, bár ehhez hozzájárul, hogy ő is sokat változott és most már megtalálják a közös hangot. Amikor úgy jön ki, akkor elmennek elé a vonathoz, átsétálnak a trolimegállóba és ők ketten eltroliznak Emi sulijáig. Tomi meg bicajjal megy utána. Nagyon bírja ezeket a programokat 🙂

Azért nem minden csupa habostorta. A hiszti még mindig erőteljes, és sokszor nincs idő megvárni, hogy lenyugodjon, így ilyenkor kénytelen vagyunk bekeményíteni. És persze neki minden azonnal kell. Hiába mondjuk, hogy várjál egy kicsit, közli hogy “nem, most” és már húz is minket magával. Illetve volt egy hét amikor éjszaka átjött hozzánk. Amikor meg visszavittem a helyére, fogta a kezem, hogy maradjak ott és mikor kérdezem, hogy miért akkor azt mondja hogy fél egyedül :(.

A szobatisztaság most már nappal stabil, a kakival vannak gondok, mert azt nem hajlandó a wc-be, így inkább napokig visszatartja, ami nagyon nem jó. Volt amikor inkább adtam rá pelust, hogy kakiljon végre, de ott is szólt, hogy pisilni kell, vegyük le a pelust, majd visszaadtam rá és utána hajlandó volt kakilni. Állítólag a fiúknál ez normális. Who knows ..

95 cm és 13,3 kg. A feje meg 50 centi. Mivel Tomi minden hónap elején méri magát, ezért mikor ma mondtam, hogy mérjük már le hány centi, mondta, hogy akkor nézzük meg a kezét, a fejét, a hasát, meg popóját is 🙂

Nekünk idén a külföldi riviéra kimaradt, de nem is bánom. Így is az elmúlt egy hónapban maximálisan kihasználtunk minden lehetőséget, főleg Ubi.

Kezdődött azzal, hogy elmentünk a gyerekekkel egy hétre Békésszentandrásra. Kibéreltünk egy kis házat a vízparton, amihez volt mászóka, trambulin, medence, vizibicaj és azt hiszem nem is kívánhattunk volna többet egy szuper nyaraláshoz. Kifogtuk a nyár egyik legmelegebb hetét és Ubi is nagyon élvezte. Vettünk neki úszómellényt, így azzal egyedül is elvolt a medencében, bár volt amikor nem volt rajta és azt hitte, hogy nem fog elsüllyedni és ugyanúgy ugrott a labdáért, csak elmerült 🙂 De ez sem zavarta egy idő után. Minden napot a trambulinon kezdett és ott is fejezett be. Voltunk vele vizibicajozni, Tomival kipróbálta a kajakozást és amúgy meg a kertben pörgött egész nap. Egyedül a sok szúnyog volt zavaró, de minden nem lehet tökéletes 🙂 Egy napra hagytuk el a házunkat, amikor bementünk Szarvasra az arborétumba, de az a sok szúnyog miatt élvezhetetlen volt, majd átmentünk a Mini Magyarország parkba, onnan meg alig tudtuk elrángatni, mert annyira bejött neki a sok vonat, meg az interaktív dolgok. Tényleg csodálatos hely családoknak.

Következő héten itt voltak nálunk a testvérei, aminek ő nagyon örült, mert bár ment bölcsibe, de délután ők mentek érte meg egész este együtt voltak. Sőt egyik nap Emi egyedül ment érte és annak is rendkívül örült. Egy nap szabit kapott, amikor a Balcsira akartunk lemenni, de pont arra az egy napra romlott el az idő, így elmentünk gyerekvasutazni, ami nem meglepő módon nagyon bejött neki. Főleg, hogy összefutottunk Alizzal, a szerelmével így Hűvösvölgyig együtt utazhattak. Visszafele leszálltuk János-hegynél, felmentünk a Libegőhöz és úgy jöttünk le. Tiszta extázisban volt az egész naptól 🙂

Túl sokat nem is volt itthon, mert szombaton pedig vittük le őket Balatonfüredre a tesóival, ahol Omi várta. Egy hétre indultak, de abban maradtunk, hogy megnézzük, hogy bírja nélkülünk és ha kell akkor szerdán hazahozzuk. Nem kellett. 🙂 Nagyon jól érezte magát, állítólag nagyon jól viselkedett, szófogadó volt és tényleg nem volt vele semmi gond. Szerintem nem a mi gyerekünk volt ott velük akkor 😀 Nulla félelemérzet nélkül csúszott le szinte az összes csúszdán, persze a nagyokon a Ritával, de a vizibicaj csúszdáján egyedül. Omi bérelt ki kisautót, így az is hozzájárult a boldogságához 🙂 A némettudása is fejlődött, bár inkább csak az értésben, de néha már tényleg arra válaszol amire kell 🙂 Meg sokszor azt játsza, hogy ő németül beszél, persze csak halandzsázik, de Omi veszi a lapot és ha németül válaszol, akkor örül magának.

Amilyen jól viselkedett ott, olyan rossz lett itthon. Szerintem összegyűjtötte az összes rosszaságot egy hét alatt és abban a másfél napban, amíg itthon volt, kiadta. Hihetetlen nehéz volt vele, mindenért hisztizett és ha nem engedtem amit akart – ami azért gyakran megesett – akkor csípett, harapott, rúgott, csapkodott és semmilyen figyelemelterelés nem segített. Nagyon furák ezek a gyerekek, hogy tényleg az anyjuk jelenlétében adják ki magukból a feszültséget és akkor rosszalkodnak a legtöbbet.

Egy nap múlva ismét lementünk a Balcsira, bár akkor azért mert át akartuk idén is evezni és addig ő Omival meg Borival strandolt volna, de a rossz idő miatt a parton vártak meg minket. Itt is kissztár volt, Tomi úgy tolta a kajakot az indulási helyhez, hogy ő a napszemüvegével benne ült és nem volt ember, aki nem mosolyogta volna meg, vagy ne mondta volna, hogy milyen cuki. Tényleg van valami kisugárzása, amivel vonzza az embereket.. ebben nem rám ütött 🙂

Voltunk megint Agárdon a mamáékkal meg a tesómékkal, ahol a kedvenc szintén a csúszda volt. Eleinte még Tomival kézenfogva csúszott le, de a végén már Tomi fel sem ment, hanem a két gyerek együtt, de persze egyedül jött le. Borival imádják egymást, de két dudás … örökké veszekednek. Vagyis Ubi veszekszik, Bori csak csendben tűri vagy piszkálva, esetleg megsértődik és akkor mindketten mennek külön. De hétvégén örültem, hogy Ubi meg oda Borihoz, hogy “bocsi” és megölelte, meg adott neki puszit.

A dumája elindult, nagyon jól használja a kötőszavakat, meg a hangszíneket és tisztában van vele, hogy mikor mond vicceset 🙂 Pl Apukaaaaaa … és közben somolyog 🙂 Meg persze most már előtte nincs titok, mert mindent kikotyog 🙂 Azt is elmondta, hogy a Balcsira a gyerekek anyukája is lement, meg hogy mivel ment, meg ott vacsizott 🙂 Meg kamukázik is .. elmondta, hogy Apa a szigetre csajozni jár, amikor futni mennek 😀 De a kedvencei között van az:

• ááá, értem
• azért, mert
• mikor jön?
• Ubi egyedül! (mert mindent egyedül akar, öltözni, teríteni, fürdeni, kávét főzni, megkenni a kenyeret stb)
• Békéééén!
• ez Ubié (most már jól használja a birtokosokat)
• sommish, sommish (schwimmen, schwimmen)
• Danken (danke)

A szobatisztaság felé egy újabb lépést tettünk meg, mert most már a bölcsiben is pelus nélkül van. Egyedül alváshoz kap pelust, de sokszor az is száraz. Két hét kellett, amíg eljutottunk oda, hogy nem akkor szól, amikor már folyik, hanem talán most már érzi az ingert és szól, hogy pisilni kell. Remélem ez így is marad és nem esik vissza, ha jön a hűvösebb idő. Amúgy érdekelne, hogy kinél, hogy volt ez a szobatisztaságos dolog …

Továbbra is szereti, ha kap feladatokat. Még Omi is megjegyezte, hogy milyen rendszerető, de ez tényleg így van, és mindennek megvan a helye. Pl az ő fogkefés poharának Apa pohara mellett van a helye és punktum. Ha nincs ott, akkor felmászik és melléteszi. Ő az aki reggel terít, meg kiosztja az evőeszközöket, még mindig reggeli rutin a kávéfőzés, teakészítés. Mindig mondja, mikor kérdezem, hogy te mit iszol?, hogy “kávé, kakaó, kicsi viz, tej”, mert ez az ő reggeli koktélja 🙂 Simán bepakol a mosógépbe – meg ki is -, az esetek többségében elpakolja a játékait a helyére és ha megbeszéljük, hogy egy dalt nézhet meg a telefonon, akkor utána kikapcsolja és mondja, hogy “kész, köszi”. Szóval a cukiságfaktor még mindig erős, de a hiszti is. És félek, hogy az erős akarat csak még erősebb lesz, úgy mint a makacsság. Ami a fáradtság szintjével egyenes arányban nő, szóval délben és este ha bekattan, akkor esélytelen vele bármit kezdeni. Ilyenkor otthagyjuk ahol van és várjuk, hogy lenyugodjon (vagy elaludjon), mert ha közelítünk felé, akkor kiabál, hogy “Békééééén”! Viszont ha nem foglalkozunk vele, akkor egy idő után visszaáll a normális rendre.

Ami viszont nagyon jó, hogy most már ő kéri a mesét és nemcsak a doktornénis jó neki 🙂

2,5 éves lett a menő-minimanónk. Szereti ezt mondani magáról, mert Minimanó bölcsibe jár, és amúgy menő kisgyerek 🙂 Olyan cuki, ahogy mondja ezeket a számára “fejtörőket”, de tökre szereti. Nyilván mi meg minden ilyet megtanítunk, a kedvencünk a “Százhalombatta”, az “egészségedre”, a “pacalpörkölt” és a “töltött káposzta”.

Jelenleg 93 centi és 12,7 kiló. A magassága a percentilis táblázat szerint kicsit átlag feletti, a súlya viszont átlag alatti.

A legfontosabb történés – ahogy említettem a múltkor – hogy lecseréltük a kiságyát és kapott most már igazi gyerekes, vonatos, fiús ágyat. Nagyon nagyon örült neki, végülis ő választotta és még most is azt mondja, hogy az “új ágyban” alszik 🙂 Hálistennek van hozzá leesésgátló, így csak azt halljuk, ahogy néha koppan a feje vagy a lábával rugdossa.

Szerencsére volt egy kis nyár az elmúlt hónapban, így tudott a Mamáéknál is medencézni, meg voltuk a Balcsin is. Először úgy éreztem, hogy erőszakos vagyok, de mivel nem volt több szabad hétvégénk a nyárra, meg meleg is volt, végül jól sült el és végül mindannyian jól éreztük magunkat. Nagyon jó strandot találtunk Balatonalmádiban, így oda még tuti visszatérünk. Gyerekbarát, árnyékos, homokos és pénztárcabarát 🙂 A másik hely, ahol még sosem voltunk és nagyon bejött azt az agárdi Termálfürdő , ami szintén gyerekbarát, és mivel meleg a víz, ezért egyszer sem volt kék a szája, mint a Balcsin 🙂 Itt is van gyerekmedence, csúszda a vízben, játszótér, vizi-bár, szóval nagyon jól elvolt ott is. Nyilván azt mondanom sem kell, hogy ebéd utáni alvás egyik helyen sem volt. 🙂

Voltunk a Papa szülinapját megünnepelni, ahol öröm volt nézni, ahogy betolta a gazdagon megpakolt húslevest meg a másodikból is evett, de amúgy az étvágyával továbbra sincs baj, ugyanúgy megeszi a sárgarépa főzeléket, meg a gyümölcsöket, mint a nutellás palacsintát. Vacsira mi mindig zöldséget eszünk valami felvágottal, vagy sajttal és ő is csatlakozik, abszolút nem igényli a kenyeret és ez látszik is a testén 🙂 Mert persze mindehhez rohangál is 🙂

Továbbra is szerelem a tömegközlekedés. Tomi megígérte neki, hogy elviszi távolságibusszal, mert amikor mennek reggel a bölcsibe, akkor mindig a buszok mellett haladnak el, na onnantól kezdve mindennap ezt emlegette, úgyhogy múlt hétvégén neki is indultak. Mondtam, hogy valami közeli várost válasszon, mert azért egy helyben nem tud sokáig ülni, így találták Pilisborosjenőt. Nagyon büszke volt, hogy volt jegye, meg volt buszozni. Másnap én elvittem magammal villamossozni (és most már nem azt mondja hogy TE, hanem, hogy villamosautó :D), majd elmentünk a Vasúttörténeti Parkba, ami még mindig lenyűgöző, pedig nem először voltunk. Ubi teljes extázisba volt egész nap, és az eső miatt csak délután jutottunk ki, de az a pillanat, amikor megérkeztünk, azonnal fülig ért a szája és azt sem tudta, hogy hirtelen merre induljon örömébe, az felbecsülhetetlen volt 🙂 Igazi fiús program, nagyon kedves személyzettel, izgalmas játékokkal, így Ubit alig tudtuk hazahozni, zárás előtt 1 perccel léptünk ki a kapun 🙂 Szerencsére amúgy ez ingyenes nap volt (aug 20 a következő), így annak ellenére, hogy kisvonatoztunk, meg kipróbáltuk a hajtányt, még költséghatékony is volt.

A szobatisztasággal lassan haladunk. A terv az volt, hogy majd a mamáéknál leszünk egy hetet és a melegben úgyis meztelenül rohangálhat., de ez nem jött össze. Amikor a strandon voltunk, vagy Battán, akkor mindig szólt ha pisilni kell, tény, volt amikor már akkor, amikor csurgott, de valahol el kell kezdeni. Minden peluscserénél megy amúgy a wc-re, sőt a bölcsiben már többször száraz pelussal ébredt, így van remény.

Egyre inkább előkerülnek a játékok közül az autók. A kedvence továbbra is a névnapjára kapott “apakicsiautója”, mindig bepróbálkozik, hogy viszi magával a bölcsibe, de elmagyarázzuk neki, hogy ezt nem lehet. Minden autó amúgy ninósautó, csak máshogy szirénázik. Kapott az Avisnél egy kis kék meg egy kis piros autót, így van rendőrautója meg tűzoltóautója és azzal vijjog .. cuki, de azért 5 perc után már a falat tudnánk vakarni 🙂 De annak nagyon örülök, hogy most már akár fél órát is eljátszik a kb 40 db kisautójával. Épp most mondta, hogy a kedvence a Trabant 🙂

Megjelent egy újabb őrlőfog (még a hátsó négy hiányzott), de ezt is nagyon jól kezelte. Párszor mondta mikor a keze a szájában volt, hogy “Aja, az”, de semmi nagyobb sírás. Amin észrevettünk, hogy folyt az orra meg tüsszögött, de mivel a kedve ugyanolyan jó volt és pörgött, ezért, biztos, hogy a foga okozta.

Amúgy ez a pörgés – amint folyamatosan tol – hihetetlen. Hazaér a bölcsiből és mint aki kapott valami serkentőt, pörög este fél8-ig. Bevallom, hogy van amikor nem bírjuk ezt a tempót és már 7-kor berakjuk a fürdőkádba 😀 De hogy honnan van ennyi energiája??? Minket ezalatt a 2 óra alatt nullára tud leszívni.

Sokan nevetnek, amikor ezt mondom, de amúgy tényleg. Van, amikor nem figyelek arra, hogy mit eszek, de az esetek túlnyomó többségében is, mégsem vagyok elégedett.

Ma kíváncsiságból elkezdtem nézni a kg-statisztikámat (igen van ilyen) és igen érdekes dologra bukkantam.

2017.április 17 (kb mielőtt terhes lettem) : 55,3 kg

2018. január 16 – 61 kg

2018. január 24 (szülés előtt 1 nappal) – 59,1 kg

2018. február 4 – 53,4 kg

2018. február 25 (Ubi egy hónapos volt) – 51,2 kg

2018. május 25 – 49,9 kg

2019. szeptember 18 – 52,1 kg

Ijesztő így visszanézve, és talán még ekkor sem voltam magammal megelégedve. Most megint annyi vagyok, mint a terhesség előtt, 55,3, ami ingadozik +/- 0,5 kg-at, de amúgy meg sem mozdul.

Amúgy az is ijesztő, hogy 4 kg volt rajtam pluszban, amikor szülni mentem, ebből Ubi volt 2,44 kg, ami szintén borzasztóan kevés. Köszönhető minden a diétának, amit a vérnyomás miatt kellett csinálnom, szinte alig ehettem valamit. Erről írtam még akkor, hogy ki tudja, hogy tényleg jó volt e így, mostmár igazából mindegy is, a lényeg, hogy ő egészségesen született. És mielőtt bárki megkövezne, a terhesség alatt pont, hogy nem diétáztam csak max odafigyeltem, és többször ettem keveset.

Fura, hogy nem eszem többet, talán még többet is mozgok, mégsem sikerül változtatni. És bár Tomi mindig elmondja, hogy nem érti mi bajom van a testemmel, azt gondolom, hogy amíg én nem érzem jól magam a bőrömben, addig ez az 55 is sok. És azzal is tisztában vagyok, hogy nem az számít, amit a mérleg mutat, hanem a kinézet, hisz lehet valaki izmosabb vagy nehezebb csontozatú, de engem akkor is sokkolnak ezek a számok.