Na jó, ez így durván hangzik, mert csak 1 azaz egy darab ételt sikerült megenni, de az isteni finom volt. Ma az olasz gasztronómiát választottuk, és azonbelül is a Millennium da Pippo nevű kis ékszerdobozt. Én kis naiv azt gondoltam, hogy eszek valami jó kis olasz előételt – sonkát dinnyével, vagy valami salit – majd főételt és a végén leöblítem valami desszerttel .. hát nem sikerült. Bia józanságának hála, nem rendeltünk előételt, majd a főétel után arra jutottunk, hogy desszertre gondolni sem akarunk, pedig elég kecsegtető volt a kínálat.

A hely amúgy nagyon szimpi, kicsi, de nagyon hangulatos, olasz zene szól és ott előttünk szeletelik a sonkát … szeretnék még visszamenni, ha másért nem, de azért a desszerttért mindenképp.

OAz 1-ről nincs bejegyzés, mert az spontán volt, meg nem volt benne semmi stratégia. Biával kitaláltuk, hogy elmegyünk a Pad Thai-ba, mert még egyikőnk sem evett thai kaját. Tetszett, hogy mi állítottuk össze, hogy milyen tésztát kérünk, milyen húst hozzá, milyen szószt, milyen kiegészítő zöldséget. Jó volt, jó volt, de rájöttem, hogy ez nem az én világom.
Majd elindultunk Thaiföldről Mexikó felé és kikötöttünk a Gringos Amigos-ban, ami azért már sokkal közelebb állt az én ízlésvilágomhoz. Amúgy is nagyon szeretem a Quasedillát,így nem volt kérdés, hogy ezt választom. Kicsit fájt, hogy a guacamole elfogyott, de amúgy nagyon finom volt. És mi mást ittunk volna hozzá, mint Horchata-t, ami mexikó hivatalos itala. Ott találtuk ki, hogy bejárjuk a világot és végigkóstoljuk a világ ízeit. A következő kör Bia kezében van, de már most tetszik ez a játék.