Elkészült! El sem hiszem, hogy van egy új konyhám. Még mindig, két nappal később is megállok az ajtóban és csak nézem, hogy van egy olyan konyhám, amit megálmodtam, amilyet mindig is szerettem volna. Nem minden úgy jött össze, ahogy elképzeltem, de a végeredmény mindenért kárpótol. Ma jöttek a szüleim így ki is próbáltam a sütőt meg a főzőlapot is és mivel sikerült kiborítanom Apukám sörét így fel is lett szentelve.

Úgy érzem, hogy ennek soha nem lesz vége. Pedig már tényleg napok kérdése és megvan minden, csak persze ami közbejöhet, az jön is. Ma akartuk megszerelni a vizcsapot, de meg se tudtuk mozdítani, így azonnal vízszerelőt kellett szereznem. Hatalmas mákom volt, hogy még ma ki tudott jönni és csütörtökön meg is csinálja, hisz pénteken összerakják a bútort és a villanyos is beköt mindent. Egyelőre még nem is merem elhinni … ez a tipikus hiszem ha látom …

Látszólag nincs különbség a két kép között, de azért van. Míg az egyiken csak a csempe van leverve, a másikon már kész van a vezetékezés, ott vannak az új konnektorok, kapcsolók .. Haladunk, lassan de biztosan. A bevásárlás kész, megvan a csempe, a járólap, a festék és eljutottam arra a szintre, hogy nem bosszankodok és nem számolgatok. Rájöttem, hogy semmi értelme. Ahogy Apukám mondja kétnaponta, megdolgoztam érte és megérdemlem. Csak lenne már kész …

Eljött végre a pillanat, amire kb 8 éve várok, ugyanis akkor költöztem be a lakásomba. Akkor annyira volt csak pénzem, hogy két szobát meg a wc-t és fürdőt felújítsam, de most végre eljutottam a konyháig is. Hónapok óta tervezgettem, de hát nem gondoltam volna, hogy ez ilyen macerás lesz és hát hogy is mondjam, a budget kicsit több lesz, mint amivel számolgattam. De most már mindegy, úgy vagyok vele, hogy megdolgoztam érte és végre egy olyan konyhám lesz, amit szeretnék. Mivel szinte a nulláról kezdjük, ezért eléggé össze kell hangolni a munkásokat, a fázisokat és hát ez elég nehezen megy ismeretlen emberekkel, de most már fizikailag is elkezdődött. Megpróbálom folyamatosan nyomon követni és fotózni, hogy bármikor vissza tudjam nézni, mennyit küzdöttem vele.
Ilyen volt mikor mindent kipakoltam belőle/róla:

Hatalmas szerencsém volt, mert meghirdettem és egy órán belül már jelentkeztek érte és még egy hét sem telt el, de már el is vitték. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek ez tetszik, de ezek szerint mégis.
Közben megnéztük, hogy a csempe mennyire ragaszkodik makacsul a falhoz és nem annyira vészes, úgyhogy itt áll most:

Az asztalos is küldi a fotókat, hogy ő hol tart most, de azokat szándékosan nem osztom meg, majd a végén egyben.
Elég sok dolgom van még, de legalább a csempét és a főzőlapot kinéztem, a járólapot kitaláltam, már csak meg kell venni.
Jövő héten – a terv szerint – le lesz verve a csempe és jön a villanyos, utána héten jó lenne ha jönne a burkoló, aki egyelőre még nincs és utána lehet festeni majd szerelni. Ez így egyszerűnek tűnik, de messze nem az. Gondolok itt arra, hogy az elektromos hálózatot fel kell bővíttetni, mert nem bírja el a főzőlapot, vagy mikor szétszedtük a bútort, látszott, hogy a vízvezeték sem mai, így azt sem ártana kicserélni.
Kíváncsi leszek hogy haladok, így folyt köv..