Nem tudom eldönteni, hogy most hogy érzem magam. Talán szomorúan .. vagy csalódottan .. esetleg mérgesen vagy mind együtt és nem tudom megmondani, hogy miért. Nem gondoltam volna, hogy aki már két családi ünnepet elrontott, annak sikerül egy harmadikat is, és az amikor egy családtagomat bántják, az sokkal rosszabbul érint, mint mikor engem bántanak. Ráadásul valami nem is jó .. két nap szabi nem volt elég, vagyis arra elég volt, hogy rájöjjek, hogy mit akarok és mit nem csinálni. De a kényszer nagy úr, és nem kifogásokat keresek, csak néha mérlegelni kell. Én legalább bevallom, hogy miért nem lépek .. szánalmas de ez van, talán majd egyszer …de attól még szarul érzem magam és attól még nem nagyon akarok holnap felkelni..

Ma reggel ismét eljutottam arra a pontra, hogy nem megyek ma sehova. Megláttam az első emaileket, és az aki eddig támogató volt és még hiteles embernek gondoltam magam körül, olyan támadójátékba kezdett, hogy minden bizalmam elszállt. Ez már akkor kezdődött, amikor egy másfél éves tervet keresztülhúztak két hete, de még hittem abban, hogy menthető a helyzet. Most már nem hiszem és most is kaptam hasonló kérdéseket, mint reggel. Sosem szerettem, amikor olyan dolgokat kérnek számon rajtam, ami még bőven az “én időm” előtt történt, és utálom, hogy mondjam meg, hogy mi történt. Hát honnan az istenből tudjam? Nyilván van tippem, de nem fogok senkit sem bemártani, inkább hagyom csöndben… Eddig azt gondoltam, hogy ezt a pár hónapot már féllábbal is kibírom, de ennyit nem ér az egész és nem fogom az embereket kockáztatni azzal, hogy olyanba kényszerítem bele őket, amivel nem értek egyet. Nagyon közel álltam ma hozzá, hogy elővegyem a telefonom és olyat tegyek, amit utána úgyis megbántam volna, de annyira nem tudom, hogy mit csináljak és hogy ezeket hogy kezeljem, hogy más kiút akkor nem volt előttem. Hálistennek délutánra annyira betáblázódtam és értelmes feladataim voltak, hogy ez ki is ment a fejemből..egészen mostanáig..

Január elején ismét elkezdtem vezetni a “3 pozitív dolog” listámat, ami egyfajta életbentartás, hisz olyan nincs, hogy egy nap alatt nem történik velem 3 jó dolog … hát ez három nappal ezelőttig nagyon jól működött. Akkor volt 1, tegnap is még 1, na de ma már semmi. Azt hiszem, itt kellene most megkongatni a vészharangot, mert itt már komoly bajok vannak. Most is épp agyalok, hogy ma mi volt és próbálom átpörgetni a napomat de egyszerűen nulla… azonkívül, hogy hány makrót futtattam, vagy hány csontváz esett ki a szekrényből, ami persze engem talált el, vagy hogy találkoztam reggelivásárlás közben a tulajdonossal, azt nem annyira gondolom említésre méltónak. Valahogy mégis fel kellene dobni a napomat, mielőtt lezárom, így amíg hallgatom a lenti számot eszembe jutott, hogy tovább keresem a kis házamat. Ezt a kis ékszerdobozt egy weboldalon találtam, de véletlenül elkattintottam és a reklám másokat dobott ki. Nem tudom hányszor nyomtam F5-öt, mire újra kidobta, de hogy hol van, mennyiért árulják és mégis milyen belülről ezt nem találtam meg.. így marad az álmodozás …

Nagyon kemény mondanivalója van, nem bírok betelni vele, nem tudom hányszor hallgattam már meg, egyszerűen BRILLIANT .. mert nagyon ütős, mert nagyon ott van, mert nagyon nagyon …..

Egy kép, ami többet mond ezer szónál!