Elég nagy változás történt a környezetünkben, amit eleinte fura volt megszokni, de most már olyan, mintha mindig is így lett volna. Nagy lépés volt, de mindenki úgy gondolja, hogy megérte, hisz egy életünk van, akkor azt úgy kell élni, ahogy szeretnénk, nem pedig ahogy a papírforma tartja. Aki pedig szeret, az úgyis elfogadja, mert látja ha boldog vagy. Ez pont így történt most is .. A szűk-család volt, van, lesz … nem vész el csak átalakul.

Az Anyukámnak már megint szülinapja volt. Nem tudom miért érzem, hogy megint, mert mintha nála az évek megálltak volna 10-15 éve, annyi energiája van. Önzetlen, konflikuselsimitó és … elég kemény családot kapott maga mellé a sorstól, de több mint 30 éve töretlenül állja a sarat … és remélem még jó sokáig.

.. legalábbis ennyivel ért most fel ez a kicsit több, mint 24 óra.

Érdekes dolog ez a facebook, és az is hogy ki mire használja. Én kb arra, hogy látom, hogy kivel mi történik, illetve,hogy bármikor bárkit elérek. Van, aki megoszt mindent (akár ész nélkül), van aki önmagát marketingeli, tele van bolondabbnál bolondabb emberekkel. És sokszor van, amikor mindenféle játékra invitálnak minket. Talán most először van olyan,hogy beszálltam én is egybe, ez pedig, hogy osszunk meg magunkról 15 évnél régebbi képeket. Szerintem ez cuki ötlet, sok ismerősünk van, de a többséget felnőtt korukban ismertük meg, miért ne tudhatnák, hogy milyenek voltunk kicsinek, fiatalnak. Amíg válogattam a képeket, jókat mosolyogtam, mert mindegyikhez kötődik egy-egy emlék. Mindezt pedig megosztottam, de azt hiszem egy ideig le is tudtam a magamról való posztolgatást.