.. amit csak így lehetett kibírni 🙂

Tudom, ez Budapestre van a dalban, de igaz Barcelonára is. Mielőtt mentünk volna, mindenki feltuningolt minket, hogy mennyire nekünk való város és mennyire jó és szép és minden… Először kicsit csalódás volt, pont amiatt, mert túl nagy elvárásokkal mentünk, de ha ezeket sutba dobjuk, akkor szerintem tényleg egy nagyszerű város. Egy olyan hely, ahol nem lehet 4 napig unatkozni, hiszen van látnivaló, tengerpart és jó kaják. 4 napunk volt megnézni mindent, és sikerült is ezt tartani. Sőt annak duplán örülök, hogy 2szer is voltunk strandon. De helyettem inkább beszéljenek a képek… Ezek után egyértelmű, hogy ide vissza kell még menni 🙂

Hmm, azt hiszem kicsit passzív voltam mostanában, legalábbis ami az itteni jelentkezést illeti. Sodor magával az ár, zajlanak az események, mindenféle támadásokat kell mosolyogva túlélni, de ez is megy, mert hálistennek több barát van mellettem, mint támadó, így igazából tényleg fel se veszem a kesztyűt (legalábbis próbálom).
Ami a lényeg, hogy holnap ilyenkor már Barcelonában leszünk. Az utolsó igazi nyaralásom 2007-ben volt, amikor Floridába mentünk… azóta eltelt 5 év, szerintem most már megérdemlem, hogy egy felejthetetlen 5 napot töltsek el egy ilyen helyen. 🙂 És ezt a felejthetetlent abszolút pozitív értelemben gondolom. Jó lesz! 🙂

Hát nem is tudom, mit írjak. Elköszöntünk tőle. Ami másnak csak egy épület lesz, az nekünk a fiatalságunk volt. Igazgató Úr búcsúbeszédénél szem nem maradt szárazon, ott voltunk mi, akik együtt nőttünk fel, és még mindig nem értettük, miért is van erre szükség. Miért kell megszüntetni, ami jó? Miért kell mindent lerombolni? Előkerültek a fotók, a sztorik, rengeteget nevettünk, de mégis keserédesre sikerült ez a nap és bár a most készült képek inkább azt mutatják, hogy mennyire örültünk egymásnak, de hogy belül mit érzünk, azt csak az tudja, aki ott volt. Csak az tudja, hogy mit jelent az, hogy ez egyszer a miénk volt.. 🙁

Szilveszter éjjelén arra koccintottunk/tam, hogy ez az én évem lesz. Úgy indult, hogy nyertünk egy külföldi utat, így három hét múlva irány Barcelona. Most pedig eljött egy újabb fordulat. Május 29-én volt 6 éve, hogy ennél a cégnél vagyok, ezen az osztályon. Franciaországra dolgoztam könyvelésen, majd a központra, most viszont úgy éreztem, hogy itt az ideje a váltásnak és a 6.évforduló reggelén úgy döntöttem, hogy visszatérek Franciaországra és területet is váltok, kipróbálom az ügyfélszolgálat világát csoportvezetőként, ami lehet hogy nem az én világom, de lehet, hogy igen. Szeptembertől lesz a “go live”, addig csak ismerkedés és betanulás. Inkább azt bánjam meg, hogy kipróbáltam és mertem lépni, döntés hozni, mint azt, hogy nem. Egyelőre még várom és érdekel, kíváncsi vagyok az újdonságokra, aztán majd meglátjuk, hogy összejön e. Hálistennek olyan támogatás van mögöttem, ami hatalmas segítség lesz, illetve a bejelentésre annyi pozitív reakció érkezett a munkatársaktól (a leendőktől is), hogy ez hatalmas erőt és lökést ad. We’ll see.