Arra ebredtem reggel, hogy valami eles hang jon valahonnan nagyon kozelrol. Ismeros volt, de nem tudtam hova tenni, majd rajottem, hogy hol hallottam utoljara: a margitszigeti futasokon, az allatkertben a pava mindig ilyen hangot adott ki, a hisztis k .. . Mint kiderult, itt nem verebek meg galambok vannak a kertben, hanem pavak. Probaltam lefotozni oket, de azert nem annyira batrak, hogy ezt hagyjak. A hely az maga a paradicsom, mintha a dzsungel kozepen lenne egy haziko, ami egyszeru, de nagyon izleses. Enyem a felso resz egy szobaval, furdovel es hatalmas terasszal, nem mellekesen az agybol latom a napfelkeltet.

Reggeli utan megfoztuk az ebedet, majd bementunk a varosba adminisztralni, hogy itt vagyok. Indiaban sokkal szigorubban veszik a bejelentest mint mashol, egy csomo adatot elkernek, nemcsak az utlevel meg vizum reszleteit, hanem, hogy hol voltam ezelott, hova megyek innen, mikor jottem ide es meddig maradok, otthon hol lakom meg ilyenek, azert, hogy a turistak utjat vegig tudjak kovetni. Amugy motorral mentunk, de itt nem ismerik a bukosisakot, igy eleg fura volt 🙂 sot lattam olyat, hogy a gyerek ult elol, mogotte apu, mogotte meg 1 gyerek, mogotte pedig anyu 🙂 minek ide csaladi auto, ha egy motor is megteszi 🙂
Ebedre perzsa modszer szerint fott rizs es zoldseg keszult, nagyon izlett, majd jott a kave amit Periya hozott.

Mondta neki Kata, hogy reggel kavet iszom, es mivel anyukaja nagyon jot foz, hozott nekem, de addigra mar megittam egyet. Annyira kedves fiatalember, mindig mosolyog, sugarzik belole a joindulat meg a nyugalom. Pont ilyen emberre lenne szuksege a felgyorsult multivilagnak, aki kibillenti a mokuskerekbol. Csak le kell ultetni a Loungeban es amikor valakit eppen felhuznak, az odamegy hozza es csak a tekintetevel lenyugtatja.
Delutan csendes pihit tartottunk, csak kint olvastam a teraszon es elveztem a semmittevest meg a nyugalmat.
Este pedig elmentunk az itteni Ashramba megnezni ket enekes szeanszot, az elsoben voltak a vedak (ezt valahol mar hallottam, hogy a Vedak eneke, de nem remlik, hogy hol), utana pedig kantalas volt, egy strofat a nok enekeltek, egyet a ferfiak. Nekem olyan volt, mintha enekkel flortolnenek egymassal, de Kata szerint nagyon felrement nalam valami, ha ez jott at 🙂

Amugy a kert tele volt majommal, ott ugraltak korulottunk, foleg, hogyha kaja kerult elo.

Az idojarasrol roviden .. olyan ido van, hogy reggel 8-kor kiteregettunk, 10-kor be lehetett szedni .. es ez mar a lehules …

A tegnapi 12 oras utazas utan azt hittem, hogy reggel ki sem lehet robbantani az agybol, de 6kor mar kukorekoltam. Mivel este keson erkeztunk, nem tudtam hova jottunk, reggel viszont elem tarult maga a csoda.

Aurovill varosa 1968-ban epult, csak 2500-an lakjak es tobb mint 30 orszagbol erkeztek ide emberek. A vilagi neve Aurovill Universal City, mert az egesz egy nagy kommuna, az energiaszuksegletetuket megujulo energiaforrasbol teremtik elo, 4 zonara van osztva: kereskedelmi, ipari, nemzetkozi es lakonegyed, ezek megjelenitik az ember 4 alapszuksegletet. A celjuk az, hogy egyszer ez legyen a jovo varosa. Mi a New Creation nevu helyen laktunk, ami sok kis bungallo egy erdo-feleben.

Reggeli kozben mondtam Katanak, hogy itt szivesen el tudnek kepzelni egy honapot (csak a kakasok ne szaladgalnanak szabadon), hatalmas a csond, a nyugalom, a tisztasag mindez zoldovezetben, iszonyatosan megfogott, teljesen beleszerettem. Van sajat iskolajuk, ovodajuk, mindent megoldanak maguknak. Majd bereltunk egy robogot (400Ft-ert!!!) es elindultunk megnezni a Matrimandirt, ami egy spiritualis meditacios kozpont a varos szelen. Szerintem ez egy jo foto lett, megha Kata nem szereti magat fotoztatni, de igy jart . 🙂

Bemenni nem tudtunk, mert aki bemegy, annak meditalnia kell, arra meg se idonk, se affinitasunk nem volt.

Innen mentunk vissza, mert a sofor, Raju jott ertunk es indultunk Ponducherrybe, ami regen francia fennhatosag alatt volt, igy van egy indiai es egy francia resze, sejtheto, hogy melyik hogy nez ki 🙂 De meg elotte megalltunk egy vegan boltban, en kaptam egy gyomberes citrom juicet, ami allitolag jo a gyomromnak, meg vettunk ezt-azt. Hihetetlen, hogy itt 200-300 Ft-ert olyan vegan sutik vannak, hogy csak neztem, egy csokitorta hirtelen be is ugrott a taskamba. Ugyanigy jartam Ponducherryben is. Kata mar napok ota mondja, hogy nem mehetek haza kasmir sal nelkul oda a hidegbe, hisz otthon aranyarban merik .. hat itt is a szokasos limitemen kivul volt, de ugy voltam vele, hogy megerdemlem. Elmentunk zoldsegeshez is, ahol ugy viselkedtem, mint egy gyerek, a zoldsegek meg gyumolcsok egy reszet meg eletemben nem lattam, igy ahogy mentunk csak azt lehetett hallani, hogy ez mi? es ez mi? Sokat meg is vettunk ezek kozul, igy hamarosan megtudom mik is ezek. Meg leszaladtunk a tengerpartra es indultunk “haza” Tiruvannamalaiba.

Amugy Ponducherry egy hatalmas motorosparadicsom, mindenki motorral kozlekedik, utoljara ilyet Key Westen (FL) lattam.

Reggel indultunk tovabb, de elotte meg meg akartam nezni a Gangesz tulpartjan feljovo napot. Csodalatos volt, a pillanat, amiert megerte felkelni elobb.

Viszonylag hamar kiertunk a repterre, ahol szinten pozitiv elmeny ert, az egyik securitys no annyira kedves volt velem, o volt eddig az elso, akivel szivesen szoba alltam, es amig lecsekkolt ki is faggatott, hogy honnan vagyok, mit csinalok itt, hogy tetszik, es nem volt eroszakos, mint az eddigiek. Eloszor Mumbaiba repultunk, ott megebedeltunk es indultunk tovabb Chennaiba. Egy idore eleg is volt a repulesbol, most 10 napig nem kell gepre ulnom halistennek. Onnan tovabbtaxiztunk Aurovill-be, ami 2,5 orara van Chennaitol es ami szinten csodalatos elmeny volt. Itt mar autopalyan mentunk, ugyhogy tudtunk repeszteni. A tukrot nem ismerik, alapbol kozepen mennek es csak akkor huzodnak le, ha a sofor rafekszik a dudara. (Elore szolok, hogyha valaki otthon dudalni mer mellettem, azzal nem tudom mit csinalok. ) Az autopalya tele van motorosokkal, nem tudom, hogy ok hogy nem felnek, hogy valaki elcsapja oket, es itt is siman mennek a ket savon harman. Es az, hogy nincs vilagitas kapcsolva, az mar nem is szamit.

Tobbeknek a masodik kerdese azutan, hogy hogy tetszik az, hogy hogy vagyok. Azt kell hogy mondjam, hogy ahhoz kepest, amilyen helyeken es korulmenyek kozott voltam eddig, tok jol. Azert erzem, hogy leteznek a belso szerveim, neha igazan meg tudjak mutatni magukat, amikor belenyilall, de messze nem vagyok meg az elpatkolas hataran, es most mar kulturaltabb korulmenyek kozott leszek. Azert jo, hogy hoztam palinkat meg nogradi ropit ;).

Nincs jobb modja a komfort zonabol valo kimozdulasnak, ha visszamegyunk oda, ahol elotte sokkolo elmeny ert. Delelott nem mentunk sehova, csak pihentunk. Felmentem reggelit rendelni es mar megint csak az Outsourcedra tudok hivatkozni, mert megkerdeztem, hogy van e narancsle, es jott az a fejrazas, amit soha nem tudok, hogy igen vagy nem. Kesz vagyok ezektol, mennyivel egyszerubben csinaljuk mi 🙂 Na de delutan fogtuk magunkat es elindultunk megint a Gangesz partjan felfele. Most mar tudtam, hogy mire szamithatok, es meg a nap is sutott, igy volt, amikor kicsuszott a szamon, hogy ez de szep. Persze mennyivel szebb lehetne, ha tiszta lenne …

Utkozben most mar nemcsak tehenekkel talalkoztunk, hanem bikakkal is, es ezen a ponton meg azt gondoltam, hogy mennyire cukik. Egeszen addig, amig az egyik nem rohant be a lepcson ulo tomegbe, meg egy mogottunk levo nem kezdett el rohanni felenk, ha nem ugrunk el, akkor ott nekunk annyi.

Erdekes elmenyek ezek, az itteniek ehhez hozza vannak szokva, ugy mint a Gangeszben furdeshez, vagy ehhez az irgalmatlan koszhoz. Es igen, ez is egy elmeny, hogy jo vagy rossz, ezt meg nem tudom, de erdemes megtapasztalni. De a gyerekeket jo volt latni, hogy nem azon agyalnak, hogy mit postoljanak fb-ra, hanem onfeledten jatszottak, ki a vizben, ki a szarazfoldon.

Sokan kerdezik, hogy na es milyen India. Egyelore meg en sem tudom. Ez olyan, aminek ulepedni kell.

A cel amugy a halottegeto gat volt, amit meg az On the spotban lattam, es tudtam, hogy nehez ilyet latni, de kivancsi voltam. Bar ott kicsit mas volt, de igy is jol lattunk mindent. Az egyik maglya epp leegett, a lepcson sorakoztak a halottak becsomagolva aranysarga lepelbe, egy sarokban meg frissen erkezhetett valaki, mert csak egy feher lepel volt rajta, es locsoltak vmi lotyivel meg szortak ra a rozsaszirmokat. Akkor mondtam, hogy na menjunk, amikor hoztak az elottunk levo maglyara valakit es latszott az arca. Ennyire azert nem akartam latni mindent. Utana kettevaltunk, es en egyedul hazatuktukoztam, ez is csodas elmeny volt, szegeny bacsi ugy kuzdott mint anno a Piedone Honkongban-ban, de kibirtam. Meg delelott kiderult, hogy az Ashram tulaja csinalja az ayurvedikus masszazst, ugyhogy meg ezt is beiktattam esti programnak. Par perc utan ugy ropogtak a csigolyaim, mint a geppuska.

Hat itt a vege Varanasinak, holnap repulunk tovabb, irany del-India!

Ma reggel elhagytuk Delhit. A repterre vezeto uton azert lattam Delhi szep/szebb reszet is, igy kicsit sajnalom,  hogy nem maradt meg egy napunk, hogy bebizonyithassa a szepseget is. Mivel idoben kiertunk, ezert maradt ido reggelizni, de mar nem emlekszem mit ettem. Egy dologhoz ragaszkodtam, hogy normalis kavet ihassak, megkaptam:)

A tavolsagokkal meg mindig hadilabon allok, azt hittem,  hogy ez egy kis helyijarat, de ugyanolyan gep volt, mint ami europai varosok kozott kozlekedik. Na mar most az van, hogy en probalok kikapcsolni, meg elfelejteni a munkat, de mikor a gepen azt hallom, hogy Captain Malhotra koszonti Onoket a fedelzeten, akkor azert nem konnyu.

Megerkezve Varanasiba, elontott a nyugalom, nagyon pici repter, nem volt tomeg es csond volt. Ez egeszen addig tartott, mig be nem ertunk a varosba, es meg nem kezdodott a duda-hangverseny. Borzalmas .. Ahogy alltunk a dugoban, volt idom nezelodni, es a putri kozepen megjelent egy Nike bolt, meg egy Dell .. el nem tudom kepzelni, ki vasarol ott.

Masfel oras elmenykocsikazas utan megerkeztunk a szallasunkra, ami egy joga-ashram kozvetlenul a Gangesz partjan. Gyonyoru a kilatas .. persze azert nem lehet nem eszrevenni a folyoban uszo bikakat, meg az arnyekban husolo teheneket. Most mar ugy megyek el mellettuk, mintha ott se lennenek. De maga az Ashram tenyleg szep, annak ellenere nincs nincs agynemu es Wc papir, es mezitlab kell kozlekedni.

Akik viszont tenyleg gyonyoruek, azok a gyerekek. Muszaj voltam odamenni hozzajuk, hogy szeretnek egy kepet roluk, mert le nem birtam venni a szemem roluk.

Delutan, miutan a nagy meleg enyhult elindultunk a Gangesz partjan az itteni szent templomaba. Sokkolt a latvany. Annyira, hogy mikor elertunk egy halottegetos helyszinhez, el is felejtettem fotozni. De amugy az emberek jol elvannak, es nagyon batran furdenek par szaz meterrel arrebb. Elvileg aki megfurdik benne, az lemossa magarol a buneit. Szamba vettem mennyi bunom van, es mennyi bacilisom lenne utana, es mivel eddig is megvoltam a bunos eletemmel, jo lesz ez nekem tovabbra is. Foleg, hogy az ANTSZ altal megengedett ertek 200%a az itteni.

Majd jott a templom vizit. Nekem a templom pl a Matyas-templom, igy el nem tudtam kepzelni, hogy mit keresunk egy sikatorban, egyenesen halalfelelmem volt. Errol nem is akarok bovebben, szeretnem orokre elfelejteni. Halistennek utana meg kimentunk a Gangesz partra, ahol valami spiritualis ceremonia volt zenevel, igy az kicsit kirangatott.