Egy kő leesett a hétvégén, miután a titkolózás egyik felének vége, már csak a céges kommunikáció van, de ott meg meg akarom várni, hogy az embereim szabiról visszajöjjenek, így érzem fair-nek, hogy egyszerre mondom el nekik. Talán még vicces, de én még mindig nem hiszem el, és úgy beszélek róla, meg úgy viselkedek néha, mintha kívülálló lennék. Még szoknom kell … Pedig voltam dokinál, kielemezte az összes eredményemet, és megint hallottam a szívhangot, megerősítette, hogy ennél nagyobb rendben nem is lehetnék, de valahogy mégis … Lehet, hogy addig amíg Tomi családja nem tudja meg és nem fogadja el, addig nem is tudok felengedni és igazából nem is tudok örülni. Tudom, tudom, koncentráljak a pozitív dolgokra, meg azokra az emberekre akik örülnek és boldogok, de nem egyszerű, de a  legmélyen ott van és nagyon rossz érzés ..

Amúgy a hányinger elmúlt, átvette a helyét a sav-túltengés, aminél még próbálgatom a módszereket, de kezdek belejönni, meg az olyan programok, mint a tegnapi, sokat segítenek elterelni a figyelmet. Tomi nagyon régóta meg akarta nézni a Dzsungel Könyvét, és nem is lehetett volna jobb előadást találni, mint amilyen a tegnapi volt, a gödöllői Arborétumban, egy valós dzsungel környezetben.

Vagy tizenharmadik??? Voltunk ultrahangon, ahol a biometrikus adatok alapján már a 13.hétben vagyok, de minden más szerint 12. Szerencsére minden rendben volt, kb 10 cm, de Ficánkának köszönhetően nem láthattuk, amire már annyira kiváncsiak vagyunk. Bár Tomi állítja, hogy ő látta, de az még bármi lehetett. Meglettek a véreredmények is, ott is minden ok, semmi extrára nincs szükség. A lelet alapján a koleszterin magas, de a háziorvosom szerint ezt nem kell annyira komolyan venni, mert a betegekhez van kalkulálva. Igazából csak a genetikai vizsgálat után nyugodtan meg. Csütörtökre mondták az eredményt, és én aznap használhatatlan voltam .. szegény körülöttemlévők .. de hálistennek pénteken megkaptam azt is, és ott is az alacsony kategóriába lettem sorolva. Ez után pedig jött a legnehezebb, kezdtük a “kommunikációt”. Először a szüleimnek akartuk elmondani .. hát én nem tudom mikor voltam utoljára ennyire ideges. Az nem volt kérdés, hogy örülni fognak e, de akkor is .. Azért bennem volt egy félelem, hogy mi van ha mégsem, de szerencsére nagyon örültek. Majd utána szépen sorban jött a többi családtag és kezdtem beavatni a közeli barátokat is. Azért az fura, hogy a barátaim jobban örültek, mint bizonyos családtagjaim, de igazából átlépek rajta. Akik számítanak, azok mind örültek és tudom, hogy mellettünk fognak állni. Most, hogy ezen a hídon túl vagyunk, jön a következő, aztán pedig a legnagyobb falat .. a Vecsei-rész.

Mivel múlt héten már egész jól voltam, ezért egy hirtelen elhatározással abbahagytam a B6 szedését. Bár azt mondták, hogy a hányinger csak az első trimeszter után múlik el, de úgy voltam vele, hogy próba cseresznye és jól tettem, mert nem volt volt rá szükség utána. Viszont jött az, amint a védőnő mondott, hogy vigyázzak, mert elmúlik a hányinger és jön a étvágy. Kb mindent ettem, kaptam Németországból csokismazsolát, ami szinte minden mennyiségben jöhetett volna, de a chips, meg a fehér friss kifli is gyorsan lecsúszott. Viszont az alkohol már nem esik jól, pedig egy pohár bor megengedett. És persze elkezdtem érezni, hogy hastájékon dagadok … kilóban nem vagyok több, de kezd átalakulni a testem, amit elég nehezen fogadok el …