Augusztus végén visszakerült minden a régi kerékvágásba. Ubi visszaköltözött a szobájába, végetért a szabadságos időszak, így maradtunk ketten. Kicsit féltem az elején, hogy a sok kényeztetésnek én iszom meg a levét, de szerencsére nem történt ilyen.
Mivel már áldatlan állapotok uralkodtak egy-egy fürdés után, ezért átkerült a kiskádja a nagykádba, így nyugodtan pancsolhat, mert csak a nagykád úszik utána. 🙂 Ő is boldog, meg mi is, hogy utána nem kell takarítani.
Itt voltak Annamariék, amit furán értékelt. Egyrészt, hogy az ő játékait miért használja más, másrészt hogy az ő Anyukája és Apukája miért fogdos más kisbabát. Látszólag nem értette és nem is tetszett neki.
Mozgásban is történt változás, elkezdett kúszni, de mint valami rakéta. Egy ismerősöm kérdezte, hogy “na és szabályosan kúszik?”. Először fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, aztán rájöttem és igen, most már szabályosan. Eleinte még barikádokat építettem párnákból, de ezt 1 hét után feladtam, menjen ahova akar, el van pakolva így általában mikor látja, hogy szabad az út, nagy boldogan a konyha felé veszi az irányt és pakolgatja az üres szódásüvegeket vagy hűtőmágneseket.
Régóta emlegetem a fogát. Még poénkodtam is, hogy észre se vesszük és egyszer csak ott lesz. Persze mindenki hülyének nézett, de tényleg így volt. Az tűnt fel, hogy ellökte a cumisüveget, de akkor már át volt törve, és pár nap múlva meg is jelent a kis recés fog. A másodikkal úgy tűnik jobban megküzd, de már az is látszólag áttörte az ínyét.
Egyre bátrabbak vagyunk a kajával, rágcsált már almát, meg kenyérhéjat, meg kóstolhatott “tiltott gyümölcsöket” is és nagyon ügyesen tudja, hogy kaja után vizet kell inni 🙂
Az éjszakák kezdenek érdekesek lenni, ugyanis pár hete felsír minden éjszaka. Eleinte azt hittem, hogy azért mert betúrja magát a sarokba és nem tud megfordulni, ezt megoldottam, volt is két nyugodt éjszakánk, de most megint kezdte. Gondolom ez is a fogához köthető.
Én kaptam új gyógyszert, ami egy sokkal gyengébb vérnyomáscsökkentő, a reggeli értékek jók is, az estiek magasak még néha, de remélem az is beáll és akkor el lehet hagyni ezt is.
Még egy érdekes dolog történt. Megszületett az unokatesóm kisfia. Eddig még semmi nincs benne, viszont az unokatesóm januári, szeptemberi gyerekkel, én szeptemberi vagyok, januári gyerekkel és mindketten ugyanabban a kórházban szültünk és ugyanazon az ágyon feküdtünk 🙂 Az élet fintora 🙂
Voltunk családi fotózáson is, amit Vesznáéktól kaptunk a keresztelőre. Hipergyorsan végeztünk, mert úgy, hogy Ubi nem aludt délután, simán végigvigyorogta az egészet 🙂 Mire a fotós kimondta, hogy megvárjuk a mosolyt, már kész is volt a kép 🙂 Hát hiába, hozzá van szokva a napi képekkel, amit a család kap minden reggel.
Jön a következő hónap, egy újabb kihívással … de erről majd a következő bejegyzésben 🙂

Nagyon eseménydús hónapon vagyunk túl. Ubi-bubi megkapta a következő oltást, ahol már szinte meg se nyikkant. Tény, hogy ügyesen eltereltük a figyelmét, de tényleg übercuki volt. Utána megvolt az első keresztanyás este, mikoris mi elmentünk színházba, de ahogy sejtettük, az égvilágon semmi gond nem volt vele. Veszna úgy várt minket itthon, hogy ő még mindig nem hiszi el, hogy ilyen gyerek létezik. De Kinga is ezt mondta, mikor itt volt.
Voltunk ismét hosszabb utazáson, lementünk Bucsára, pont aratás volt, így kimentünk a határba, míg ő a mamáékkal hesszelt, tök jól bírta ezt is. Igazából nem is tudok sok újat írni, csak szuperlativuszokban beszélni, erről a menőmanóról, aki mosolyog folyamatosan.
A fejlődésében megtörtént egy újabb fontos lépés, mert átfordul hátról hasra és nagyon örül ilyenkor magának. Alakul hasról hátra is, de ott meg sokszor beakad a keze 🙂
A legnagyobb esemény pedig 15-én a keresztelője volt, így az apukája után ő is evangélikus lett. Hihetetlen csini volt, mindenkit levett a lábáról és a több mint egy órás szertartást is a korához képest nagyon jól bírta. Persze azért a végén már nyűgösködött, de még így is nagyon ügyes volt. Annyira gyorsan jött a lelkész, hogy magáról a keresztelésről nincs is fotónk, pedig nagyon szerettem volna 🙁
Folytattuk az újabb ízek bevezetését, kapott krumplit, édesburgonyát meg zabpelyhet. Aztán lassan majd jön a többi, még mindig úgy gondolom, hogy nem sietünk sehova. Elkezdett pohárból vizet is inni, bár egyelőre még elég sok megy mellé is 🙂
Egyre többet kacag, egyre több mindenkit megismer és tök jól el van mindenkivel. Cuki, ahogy örül az ismerős arcoknak.
A türelme és nyugalma még mindig hihetetlen, reggelente fogalmunk nincs, hogy mikor ébred, mert mikor benézünk hozzá 6-6:30 között akkor általában ott fekszik az ágyában, tornázik és mikor észrevesz akkor azonnal mosolyog meg magyaráz.
Az én türelmem viszont kezd a végéhez közeledni, legalábbis ami a “hülye” kérdéseket illeti. “Milyen az anyaság?”, “Anyuék örülnek?” stb .. Nem is értem, hogy aki ezeket kérdezi, az komolyan gondolja e .. Na mindegy, túllépek rajta. A lényeg, hogy ez a kis menőmanó továbbra is megszínesíti az életünket, és ez így van jól.

Na jó, a fog még várat magára, körmöt meg hetente vágunk – hihetetlen milyen gyorsan nő a körme – , de már fel vagyunk készülve mindenre. Mivel elkezdett nyűgösködni, a nyála pedig még durvábban folyik és egyéb jele is van, úgy tűnik, hogy tényleg beindul a fogzás. Igazából minden sírást ráfogunk, hogy na most … aztán nem történik semmi. Na de majd a következő hónapban 🙂
De más is történt .. miután megkaptuk a zöldlámpát a hozzátáplálás elkezdéséhez, vettem bio-almát és lereszeltem. Először a levét kapta, amire nagyon fura fejeket vágott, meg nyilván még meg kellett szokni az új ízt, az új állagot, de aztán elég szépen ellefetyelte. 4 napig ment az alma, hol több, hol kevesebb sikerrel. Mivel Anyuéknál a kertben volt meggy, ezért ezt gondoltam következőnek. Nem gondoltam volna, hogy jobban fog neki ízleni, lehet hogy jobban bejön neki a savanyú íz. Sajnos nagyon belelkesültünk és többet evett mint kellett volna, ami kisebb hasfájást okozott, így védőnői tanácsra pár nap pihenőt tartottunk. A második körös alma viszont nagyon ízlett neki és simán betolta a negyed almákat meg a meggyet is.
Megvolt az első közös nyaralásunk is hármasban, elmentünk pár napra wellneszeni. Találtunk egy bababarát hotelt a Mátrában, beszereztünk minden kelléket és nekiindultunk. Nem is okozott meglepetést, hogy élvezte a vizet, hisz imád itthon is fürdeni, befeküdt a baba-úszógumiba és élvezkedett. Nagyon cuki volt 🙂 És nagyon jól viselkedett végig, kicsit sem zökkent ki, azért mert nem itthon voltunk és hagyott minket is fürdeni.
Egyre több reakciót ad, mosolyogva ébred és általában ezt folytatja egész nap. Ami változott, hogy nagyon keveset alszik babakocsiban, mindent figyel és néz, mintha félne, hogy lemarad valamiről. De itthon még tartja a szokásos alvási rutint és azt is, hogy átalussza az éjszakát (6-6:30-ig). Ugyanez a nézelődés van evésnél is, összevissza forog, főleg ha nem ketten vagyunk. Ráadásul gondolom a meleg miatt messze nem eszik annyit, amennyit a papírforma szerint kellene, de amíg fejlődik és jó kedélyű, addig nem izgatom magam.
Ebben a hónapban elkezdtünk többet tömegközlekedni meg hivatalos ügyeket intézni és most tűnik fel igazán, hogy mennyire nincs megoldva akár egy gyógyszertárban, akár egy postán akár egy bankban a babakocsival való megközelítés. Jó esetben segítenek a lépcsőn felvinni, de most már kezdek rutinos lenni és megoldani egyedül. Ami még szintén most csapódott le, hogy az autósok mennyire nincsenek tekintettel a babakocsisokra. Az egy dolog, hogy nem engednek át (tisztelet a kivételnek), de volt olyan teherautós, aki épp a járdán parkolt és miközben az úttesten próbáltam kikerülni, akkor indította be a motort … tajparaszt ..
És ami a legnagyobb történés volt, hogy megvolt az első ünneplése, hisz 24-én van Iván-nap 🙂 (bár nekünk akkor is Ubi 😀 ) és elkészült a szobájának a dekorálása is. Egyelőre még csak nézte és magyarázott hozzá, de majd ha már mászik és felfedezi, hogy mi van rajta, akkor biztosan fogja szeretni.