Egy csomó mindenről beszámolhatnék, mert sok dolgot csináltam mostanában. Volt tegnap ismét futás a kajakosokkal, viszont nagyon rosszul ment. Bár az időm ugyanannyi lett, mint ősszel, de valahogy mégsem esett jól, sőt.. Úgy indultam neki, hogy a tavalyi győztes nem jön, így a korosztályomban első leszek, de miután lehagyott egy ismerős, már nem éreztem indíttatást, hogy belehúzzak. Délután már jöttem is vissza, és szétszedtem a konyhai mosogatómat (apukám távsegített), mert teljesen eldugult, ma pedig végre főzhettem-süthettem kedvemre. Mivel elfogyott minden, így gondolom jó lett.
Viszont történtek olyan dolgok is, amin sokáig töprengtem. Vajon mekkora változásra van szükség egy ember életében, ha elfelejti hogy ki is ő és honnan jött? Vajon vissza lehet még csinálni? Kell egyáltalán tudatni az ilyen illetőt? A tapasztalat az, hogy pont ezek az emberek hangoztatják a legjobban, hogy ők soha nem felejtik el, hogy honnan küzdötték fel magukat, és észre sem veszik hogy mennyire elszálltak maguktól és mennyire lekezelővé válnak.
Amire viszont a héten a legbüszkébb voltam (a mosogatószerelésen kívül), az az volt, hogy a véleményemet magamban tudtam tartani többször is. Nem mondom, hogy könnyű volt, de jobb a békesség. Bőven elég, ha én magamban ezeket lerendezem.