Tudom hogy nehéz ember vagyok, és nagyon kevesen tudnak elviselni, de azt hiszem hogy eléggé tudok alkalmazkodni is és türelmes is vagyok egy darabig, de mikor kihoznak a sodromból akkor nincs megállás…..
Mert:
– nem szeretem ha hülyének néznek
– nem szeretem a hazug férfiakat (mert úgyis lebuknak, mert looserek)
– nem szeretem a kétszínűeket
– nem szeretem akik nyávognak (fura de ilyenkor megjelenik az arc is előttem)
– nem szeretem a tehetetleneket…..
Ez egy kicsit soknak tűnik azt hiszem, tény hogy eléggé antiszociális vagyok, de azért megvan az ellenkezője is
Mert:
– szeretem aki szeret
– szeretem aki vidám
– szeretem aki életrevaló
– szeretem aki tud velem bánni
– szeretem aki talpraesett és minden helyzetben megállja a helyét (na ezek nálam az istenek)
– szeretem akit bármikor zaklathatok a hülyeségeimmel
Azt hiszem egálban van. Mégis miért van hogy jelen helyzetben mindenkit (na jó, egykét kivétel van) a pokol fenekére kívánok. Főleg azokat akik hülyének néznek. Ennél jobban semmit nem utálok.
Na mindegy, befejezem az agonizálást, készülődök a holnapi túránkra. Mivel állitólagos barátaink keresztbeszerveztek, ezért Gabinak ketten megyünk. Lesz kicsi autónk, reméljük jó időnk és egy térképünk és uccu irány Bretagne.
Vasárnap este jelentkezem!