Elvira megérkezett este, megvacsiztunk és elmentünk a Néptáncfesztivál zárógálájára, amire Anyukám kapott két jegyet. Sok-sok emlék tört elő. Volt pár meglepetés a nézők számára, ami hatalmas sikert aratott. Az egyiknél összeállt minden ország zenekarából egy társulat és közösen eljátszották a Palotás zenéjét. Később pedig egy török zenész szinte hibátlan akcentussal elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar dalt. Megható volt a végén, ahogy felvonult a színpadra az összes táncos, a közönségben pedig mindenkinek a kezében ott égett a gyertya. Nagyon színvonalas estét hoztak össze a szervezők.
Utána felmentünk ismét a bulizós helyszínre, ahol nem igazán éreztük azt, hogy ez a mi helyünk. Talán egy-két szám volt amit ismertünk, de az alá is tüctüc ritmust raktak, így élvezhetetlen volt.
Viszont volt valami, ami paffra vágott. Ma egész nap azon szórakoztak a körülöttem levők, hogy vicces, ahogy teljesen összeomlottam és magam alatt voltam és vajon hogyan fogom ezt feldolgozni. Én tudom, nehezen. Hiába, vannak dolgok, amiket az ember nehezen fog fel, nem is akar, de egyszer muszáj beletörődni. Az élet nem áll meg, hanem halad folyamatosan, akár tetszik nekünk, akár nem. Adott egy fiú, akivel 15 évvel ezelőtt rengeteg időt töltöttem, sokat néztem vele mesét, pelenkáztam, etettem, mentem vele a játszótérre. Ez a fiú viszont mára megnőtt, hihetetlen pasi lett belőle, és ez a kamasz tegnap este ott bulizott, ahol mi. Azt hittem, hogy káprázik a szemem, amikor megláttam. Az én kicsi Mátém, aki pár éve még a kertben szaladgált a kutyával, egyszer csak felnőtt. Ez még így nem is durva, de az már igen, hogy én viszont ennyi évvel öregebb (na jó, szebben hangzik hogy tapasztaltabb) lettem. Teljesen kész vagyok emiatt… Eddig fel sem tűnt, hogy hány éves vagyok, mármint tudtam, de nem vettem róla tudomást. Messze nem érzem magam ennyinek, de így még semmi nem szembesített, mint a tegnap esti felismerés. Ma délelőtt át is mentem hozzá, beszéltünk róla, de persze ő is csak vigyorgott… hihetetlen, hogy rohan az idő és még annyi, de annyi dolgom van… Hát így zárult a hét.