Nagyon elfáradtam a héten, de most már kezdek magamhoz térni, miután sikerült 12 órát aludnom. Bár lehet hogy még mindig aludnék, ha Ancsi nem hívott volna 🙂 De muszáj volt megbeszélnünk a történéseket, mert a héten mindketten el voltunk havazva, így egymásra nem jutott elég időnk. Jelenleg be kell segítenem egy másik csapatnak, így a 10-12 órás munkanap jellemezte a hetet. Azért sikerült eljutnom futni is, de utána mindig folytattam azt, amit abbahagytam. De nem panaszkodhatok, örülök hogy van lehetőségem egy kicsit több pénzt keresni, és mindig ez jut eszembe, amikor már jojóznak a szemeim a monitor előtt. Hálistennek szeretem csinálni, értek is hozzá és így nem esik olyan rosszul a túlórázás. Majd lesz ez jobb.. 🙂