… és én újra Pesten vagyok. Épp ülök a nappalimban, tárva nyitva az ablakok, már majd leragadnak a szemeim, de annyira meleg van, hogy így képtelen lennék aludni. Tudom, hogy kéne egy klíma, de valamiért nincs kedvem venni.
Battán voltam egész hétvégén. Nagyon jó volt. Pénteken mielőtt hazamentem még elmentünk futni. Érdekes volt, mert le van zárva a Sziget keleti fele, a kidőlt fák miatt, így kicsit átvariáltuk az útvonalat. Majd hazaértem és szalonnát sütöttünk. Vagyis a család, én csak jelen voltam és sült kolbász ettem mustárral. Szombaton pedig felvettem a fürdőruhámat és a pizsi kivételével nem is nagyon volt rajtam más a két nap alatt. Végre jó idő volt, mit jó idő, kánikula. Ez az én időm. Egész nap kint voltam, locsoltam, cseresznyéztem, füvet nyírtam, hajat festettünk, kutyát fürdettem, megint locsoltam, napoztam, olvastam, csupa olyan dolog amihez épp akkor kedvem volt. Így most egy teljesen más ember néz vissza a tükörből. Egy feltöltődött, barna bőrű (nagyon) szöszi … 🙂