De hiányzott már! Tiszta rosszul voltam az esőtől. Bár most meg nagyon meleg van, amikor 5-kor elindulunk, de annyi baj legyen. Sajnos az árvíz miatt nem tudunk teljes kört futni, de így még jobb is, mert a kerülővel 6 km-re ugrik a lefutott táv.. és még bírnánk. Tegnap annyiból volt jobb, hogy mivel a víz a futópályával egy szintre emelkedett, olyan feeling volt, mintha tengerparton futnánk, vagy legalábbis vízparton. Ahogy fújt a szél, néha megcsapott egy egy friss fuvallat, ami mára már eltűnt. Sok helyen a futópályára pakolták a homokzsákokat, így kénytelenek voltunk a betonon futni, amit éreztünk is a végén.
Van aki nem érti mi a jó a futásban. Hisz unalmas. Pedig nem így van. Én nagyon szeretem. Szeretem, ahogy fogynak a kilométerek és még mindig nem vagyok fáradt. Szeretem, ahogy nézelődök és mindig találok valami újat, vagy csak nézem a másik parton a házakat, az autókat. Szeretem, hogy lehet közben gondolkodni, álmodozni, merengeni, hisz nincs más dolgom, minthogy egymás után pakoljam a lábaimat. Szeretem, amikor ismerős arcokat fedezek fel és látom, hogy ők is megismernek. Szeretek Kingával futni, mert ugyanaz a tempónk és még ha nem is egymás mellett haladunk, mégsem vagyok egyedül. Szóval szeretem. 🙂