Felvettem a “munkaruhámat” és nekiálltam a dolognak. Aki régóta olvas, biztos emlékszik, hogy a felső szomszéd eláztatott pár hónapja és elég csúnya lett a fürdőszobám. Mivel a családomnak van épp elég dolga, ezért gondoltam, hogy na majd én helyrehozom ezt a kis szépséghibát. Elővettem a létrát, a dörzspapírt (vagy nem tudom hogy hívják) és nekiálltam csiszolni ezt az undorító izét. A körmeimen hamarabb láttam a változást mint a falon, no de sebaj, majd visszanőnek. Íme a bizonyíték, hogy tényleg én – szőke nő – csináltam…..

Persze azért nem hazudtoltam meg magam, amikor mindezzel végeztem, akkor előszedtem a spájzból a fehér falfestéket… igenám, de hol az ecset? Hát az nincs… pedig én tisztán emlékeztem, hogy vettünk Apuval, de valószínűleg az Battán landolt. Így most csak félig van kész, de legalább tiszta 🙂

Majd elkezdtem ebédet csinálni. Az egyik kedvenc francia ételem a Quiche Lorraine, ami egy hagymás-sonkás lepényféle. A franciák azt mondják, hogy ez az ő pizzájuk. Én nagyon szeretem és akivel eddig még megkóstoltattam, mindenkinek ízlett. Délután jött át Elvira, így neki is át kellett esnie a tűzkeresztségen, és úgy tűnt sikerült is neki. Elfogyott az egész 🙂 Volt desszert is, de az semmi extra, csak gyümölcsös pudingos kosárka. Illetve bor, amivel én barátnőm megküzdött 🙂
Szerintem a képek magukért beszélnek 🙂

Borozgatás közben elkészítettük az ajándékot, amiért igazából átjött. Teamwork volt, nem kétséges 🙂 Én nyomogattam a billentyűket, ő meg adta az utasítást és figyelt arra, hogy a poharam soha ne legyen üres. Az est fénypontjaként megnéztük a naplementét, utána meg a Csúf igazságot. Külön figyelve a szabályokra, a hibákra. Azért szerintem a férfiak messze nem ennyire egyszerűek, sőt.. egyre bonyolultabbak, egyre nehezebb őket kiismerni, ezért nem lehet általánosítani, de sok igazság volt a filmben. Az igazság néha tényleg csúf, tényleg fáj, de jobb az őszinteség, legalábbis hosszú távon. És honnan lehet tudni, hogy tényleg fájt??? Az utána következő csöndből….