Nagyon gyorsan eltelt ez a hét, hihetetlen, hogy már megint csütörtök van. Van Ancsival egy régóta tartó szokásunk. Csütörtökönként amelyikőnk előbb ír a másiknak, az megkérdezi, hogy mit csinál a másik hétvégén. Ma reggel úgy éreztem, mintha a múlt hetit még csak most beszéltük volna meg, és már megint ez a téma. Valószínűleg azért, mert nem unatkozom egy percet sem, bár elég egyhangúan telnek a napjaim. Így hogy nincs laptopom, nem ülök előtte esténként, munka után elmegyek futni (a héten mindennap voltam) hazaérek, kicsit olvasok és azonnal bealszom. Amúgy sokkal jobban bírom gép nélkül, mint gondoltam. A gazdálkodást kiadtam bérbe, ha jól tudom tegnap el lett végezve mindenféle kertimunka 🙂 Minden mást meg innen bentről el tudok intézni. Megkaptam az árajánlatot, elvileg jövő héten kész lesz a laptop, de annyira nem hiányzik.
Amúgy ritka pocsék napom volt. Délelőtt nem is nagyon voltam a helyemen, ráadásul egy olyan kollegát kell betanítani, aki enyhén szólva gyenge felfogású. Még bírom türelemmel, elszámolok sokszor tízig, csak vicces amikor látom, hogy közeledik, látom a szemem sarkából, hogy a mellettem ülők már röhögnek, hogy már megint jön és kérdez és bár állítja hogy érti, az üveges tekintete elárulja, hogy fogalma sincs. Nehéz az ilyenekkel…. meg amúgy is.. ma nem volt jó itt lenni. Viszont a munkával délután már jól haladtam, legalább ennyi örömöm volt.