Ez hétvégén többször is kiderült. Jelentem, túlélhető a gép nélküli élet. Főleg, ha van valaki, akivel programot lehet szervezni és aki eltereli a figyelmét. Szombat este úgy jöttem vissza, hogy elintéztem mindent amihez net/gép kellett és vártam ,hogy mi fog történni. Az történt, hogy az én drága barátommal elmentünk megnézni a Sajtófotó kiállítást a Nemzeti Múzeumba, amit külön nagyon értékelek, mert nem gondoltam volna, hogy rá tudom venni kultúrális időtöltésre. Érdekes, hogy egyre kisebb ez a kiállítás. Régen órákig elmászkáltunk, most egy óra alatt végigmentünk. Majd kitaláltuk, hogy beülünk valahova. Nekem annyi kikötésem volt, hogy legyen terasz és süssön a nap, neki meg hogy legyen sör. Így üldögéltünk kora estig, bár a napsütés egy idő után eltűnt, de jó volt kint lenni. Jöttek mentek az emberek, mint egy felbolydult méhkas, olyan volt az utca. Tervezgettük a nyarat is, ha minden összejön (most nagyon lekopogom ám), akkor megyünk Madridba! Persze ez még csak terv, és én elég sok helyre tervezgettem már az idén, de ez most úgy tűnik megvalósítható. Tervek mindig kellenek. A csajokkal is tervezünk, a családdal is. A családos tervektől mindig félek kicsit, mert most pl tetőt bontunk hétvégén. Ahogy láttam az időjárást, meleg lesz, így valószínűleg én inkább a kertben napoznék, de az apukám biztos nem fogja hagyni… Na de addig még lesz 5 dolgos nap….