Ez is lehetne a könyvnek a címe, amit most fejeztem be, de így ez nem annyira találó, mint a Tiszántúli Emanuelle. Innen már sejthető, hogy enyhén szexuális vonatkozása van, na de nem olyan, mint amilyenre ti gondoltok. Ez egy szociológiai tanulmány az aprófalvakban (lásd Alföld) élő emberek szexuális szokásairól, életéről. A hivatalos leírás ez:
“A tiszántúli aprófalvakban a 25-32 éves egyedülálló (és csak általános iskolát, illetve szakmunkásképzőt végzett) nők 45%-a nagyon ritkán vagy sohasem éli át a beteljesülést, arányuk még a 30-45 év közöttiek korcsoportjában is 40%, és nem éri el a 20%-ot azok aránya, akik ha nem is mindig, de többnyire eljutnak az orgazmusig.”
Nagyon tanulságos, bár tény, hogy ez nem napjainkra vonatkozik, de voltak benne olyan részek, hogy még én is megbotránkoztam, hogy mennyire igénytelen emberek vannak/voltak. Csodálkozom, hogy nem voltak akkor fertőzések. Bár lehet, hogy voltak, csak senki nem foglalkozott vele. Nyilván a könyv az “egyszerű” emberek életét vizsgálja, ezért is tűnik ennyire durvának. Ráadásul mivel vizuális típus vagyok, így minden jelenetet elképzeltem, azt is mikor leírja, hogy hetente fürödtek és hogy nézett ki a koszos ruhájuk, milyen szagokat árasztottak magukból és még így is kívánták egymást. De jó hogy nem ott és akkor élek 🙂 Vannak benne szép és megható élmények, de szomorúan végződőek is, megdöbbentő, hogy mennyire máshogy láthat/élhet át egy “eseményt” egy férfi és egy nő. Olvassátok el, érdemes.
Végül pedig a kedvenc idézetem a könyvből, ami Euripidész nevéhez fűződik: “a férfiak egyik leginkább figyelemre méltó tulajdonsága, hogy rendkívül meggyőzően tudják előadni mindazt, amit maguk sem hisznek el”. Hogy erre mennyi konkrét példát tudnék mondani a környezetemből…. akár arra, amikor a férfi határozottan állítja, hogy valami jól működik, közben tények bizonyítják hogy nem, akár az ellenkezőjére, amikor bizonygatja, hogy már pedig ez így nem jó, mégis jól érzi magát az adott helyzetben.

Amúgy nagyon hosszú napom volt, rég volt hogy 12 órás munkanapot tartottam volna, de most muszáj volt. Holnap szeretnék korán elmenni futni, utána pedig vár a “doktornéni”. 🙂