Én pedig futottam. Először délnek, aztán északnak. Sütött a nap, néha fújt szembe a szél, de engem ez nem zavart. Be akartam magamnak bizonyítani, hogy nincs semmi baja a tüdőmnek és biztosan a leletek tévednek. Sikerült. Beraktam a kedvenc zenéimet, elkezdtem agyalni az élet nagy dolgain és mire észbe kaptam már fordultam is vissza. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem életem legjobb futása volt, de jól esett. 3-3,5 km-nél volt egy holtpont, ahol majdnem feladtam, de tudtam, hogy meg tudom csinálni, nem arról vagyok híres hogy bármit is feladok. Így meglett a teljes kör. Azért elég sok erőt adott, hogy tele volt a Sziget. A legnehezebb a folyamatos orrfújás volt, mert még mindig nem gyógyultam meg teljesen, de jól haladok. És igen, szedek vitamint 🙂 Remélem marad ez a kellemes idő és jövő héttől rendszeresen lehet sportolni.