Ez a szín jellemzi most leginkább a kedvemet. És ez keveredik egy kis piros-feketével…. Sok mindenen gondolkodom, sok mindent nem értek. Mi történik, miért történik és miért így történik… Sokszor arra jutok, hogyha vissza lehetne forgatni az időt akkor máshogy csinálnám… De nem, mert minden történik valamiért. Minden azért történik, hogy tanuljak belőle. A jó is, a rossz is, a hiba is. Hát ennyit a mélyre szántó gondolatokról.. inkább nem megyek bele részletesebben mert túlságosan belebonyolódnék..
Abba már inkább, hogy voltunk pénteken színházban, a János Vitéz bemutatóján. Zseniális darab, iszonyatosan látványos díszlettel, jó kis magyaros darab, és a főszereplő Stohlnak szuperjó hangja van. Nem gondoltam volna.. Nagyon nagyon tetszett, de ahogy olvasom a visszajelzéseket, mindenkinek… Bár Alföldi rendezte és aki ismeri az ő rendezéseit, tudhatja hogy nála valami “botrányos” mindig van. Természetesen ebben is volt, de megmaradt a hagyományos örök petőfis János vitéznél.. Csak ajánlani tudom..
Tegnap este meg a Les touffes krétiennes nevű francia fanfárzenekar koncertjén voltam. Ez se volt rossz, bár én több slágerszámot vártam, de azért megérte. Addig is kimozdultam itthonról…
Amit még megemlítenék, péntek éjjel még megnéztünk egy filmet, amit szintén ajánlanék annak aki még nem látta: Vicki Christina Barcelona… Woody Allen film.. úgyhogy ez már sokat sejtet. Ági, töltesd le Zolival nézd meg és beszéljünk róla..:)
Done…