Tegnap egy isteni, szuper buliban voltam. Annyi előzményt kell tudni, hogy két éve a céges karácsonyi bulin a Smile húzta a talpalávalót. Idén szintén ők lesznek, mi meg úgy gondoltuk hogy tartunk egy főpróbát. Hibátlan ötlet volt mert régen éreztem magam ennyire jól. Nyilván jó volt a társaság (Annamari és egy ideig Ákos barátja), kifogástalan volt a zene, kultúrált volt a hely, szóval tökéletes volt az este. Meg is volt a böjtje mert ma alig birtam kikelni az ágyból annyira fájt mindenem. El vagyok én már szokva a több órás táncolástól (vagyis alapból a táncolástól), de az ilyen bulikat meg bírnám szokni.
Ráadásul más is történt ma, aminél tényleg azt gondoltam hogy a mai napot ágyban kellett volna tölteni. Megnéztem mikor jön Battára vonat és úgy gondoltam, hogyha azonnal elindulok akkor elérem a 13.50es vonatot. 13.15kor a metró lerobbant a Lehel téren, így esélyem nem volt, hogy odaérjek a délibe. Jött a B-terv, akkor jöjjek busszal az Eteléről. Szóval gyalog a Nyugatiig, Blaha és piros 7-essel az Etele. Neccesen de elértem. Viszont nagyon fájt a fejem, és úgy éreztem, hogy soha nem érek haza. Ez a 40 perces út még soha nem tartott ilyen sokáig.
A holnapi napom még képlékeny, de én bízom benne, hogy a sütőmmel történik valami és hamarosan éjjel-nappal süthetek :))))))