Iskolakezdés óta akartam írni, de most jutottam ide. Talán jobb is, mert így az első tapasztalatokon túl vagyunk, meg reméljük a kezdeti nehézségeken is.

Az évnyitó nagyon érzelmesre sikerült, ki ezért sírt ki azért 🙂 Iván azért, mert nagy volt neki a bizonytalanság, új volt a helyzet, nem voltak itt a barátai, nem tudta mi vár rá, mi meg azért, mert lelkileg nehéz feldolgozni, hogy iskolás lett a gyerekünk. Én már a himnusznál nehezen tudtam tartani magam, majd a három virágkapu alatt a kis német dalra bevonultak az elsős b-sek, ott már azért megtelt a szemem könnyekkel. Nagyon megható volt és tényleg a gyerekekről szólt, az a fél óra.

Az első két nap indult még neki ilyen sírósan, utána lett egy kisfú, aki félúton lakik, így együtt szokott menni a két fiú és a két apuka, ez 4 hét alatt már egyfajta rutin is lett nekik és úgy tűnik hogy ragaszkodnak is egymáshoz.

És hogy milyen is az iskola? Kezdés előtti héten kaptuk az infót, hogy aki az osztályfőnök lett volna, lebetegedett így a párja veszi át az irányítást. Vele sem volt gond, mert ő is nagyon szimpatikus volt elsőre, csak más amikor számítasz valamire, valakire és nem azt kapod, de könnyen elfogadtuk az új helyzetet. Kaptak egy új napközistanitót, aki nekem elsőre szintén nagyon szimpatikus volt, most már azért vannak fenntartásaim.

Az osztályfőnök viszont nincs könnyű helyzetben, 31-en vannak az osztályban és Ubi elmesélése alapján nem mindenki iskolaérett még. Őt is nagyon zavarja az a pár gyerek, így gondolom a tanítónéni is nehezen viseli ezt. Tényleg látszik, hogy mindent megtesz, nagyon korrekt velünk, de neki is adaptálódni kell és beleszokni az új szerepébe. Én mindig azt mondom, hogy nincs problémás gyerek, csak problémás szülő, és minden gyerek a szülei tükre (erről már sokszor írtam). Van szülő, aki mindenen problémázik, van aki semmit nem ért, van aki az utcán elmegy mellettem és még a fejét is elfordítja, nehogy köszönni kelljen, van aki nem gondolkodik előre .. és ez mind-mind a gyerekeken csapódik. Talán mi meg túlságosan kontrolláltak vagyunk és strukturáltak, ami meg másnak nem tetszik 🙂

A némettel nincs gondja, egész szépen színez most már és ami a legfontosabb jelenleg, hogy lelkes és lelkiismeretes. Elkészült a szobája is sulikezdésre, így van külön kis tanulókuckója. A foci is – egyelőre – megmaradt az életében, bár a heti négy edzést (3 foci és egy fejlesztő torna) én kicsit sokallom, meglátjuk hogy fogja bírni. Nekem már nehezen megy 🙂 Hát itt tartunk most, 1 hónap után 🙂