Elég kemény két napon vagyok túl. Már vártam, hogy eljöhessek szabira, bár azért hátul ott motoszkált a kisördög, főleg hogy a főnököm el se akart engedni. Tegnap reggel anyu feljött, elmentünk vásárolni, ebédelni, és már az ebéd közben hivtak, hogy bajok vannak. Sajnos nem tudom három ember munkáját csinálni, kordinálni stb. Igy a sajátommal kész lettem, azt lelkiismeretesen megcsináltam. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, így mindenki máshogy dolgozik. Este már olyan telefont kaptam, hogy ma be kell mennem. Nem kicsit lettem ideges. Igazából bármikor elmehetek szabira, mert mindig felhivnak ha van valami. Este még dolgoztam itthonról, leirtam amiket kellett, majd reggel még átnéztük a munkatársammal, de megint azt az üzenetet kaptam, hogy be kell mennem. Hát nem mentem, nem hiszem, hogy túl sokat oda tudtam volna tenni, főleg hogy 2 óra az út még odáig. Gondolom ennek lesz következménye de úgy voltam vele, hogyha én most bemegyek akkor viszem magammal azt a bizonyos papirt is, lesz ami lesz. Szerencsére páran lenyugtattak és mint megtudtam, minden rendben van. Vagyis megoldották nélkülem is. Hát ennyi. Nem szeretnék több ilyen szabadnapot átélni, mert ez minden volt csak pihenés nem.