Kicsit ma “kiakadtam”. Beléptem iwiw-re és a főoldal azzal volt tele, ami nekem is az agyamban jár egész héten ha a naptárra nézek. 17-én elment, 19-én pedig névnapja van. Mindenki megemlékezett…. tényleg mindenki. Mondta anyukám, hogy tegnap a temetőben is voltak nála, mikor ők mentek mamához. Még egy év múlva is felkavaró, pedig nem is voltunk a végén már annyira jóban. És a legszebb, hogy ezentúl ha meghallom a Metallica bizonyos számát mindig ő fog az eszembe jutni… 🙁

Más. Most jön az érzelmi dolgok után a bosszantó dolog. Hétfőn felhívtam a UPC-t, hogy szeretném átköltöztetni a szolgáltatást. Nagyon készséges hölgy volt, mindent elintéztünk, csüt reggel kikötik az egyik helyen, este pedig bekötik a másik helyen. Ez az este fél 5 és 8 között lesz. Elmentem előbb, nehogy véletlenül ne legyek otthon. Vártam egészen 8ig, persze senki nem jött, majd mikor rájuk telefonáltam közölték, hogy lerobbant a szerelő kocsija. Aha mondom ok, és akkor minek van megadva telefonszám? Hát hogy a telefonjával is van valami baj. Hát persze, hazudjanak csak össze-vissza, majd most megy nekik egy szép kis levél. Persze megkérdezték, hogy soron kívül mikor tudnak jönni, én meg mondtam a ma reggel 8–at, de hát ők csak 9re tudnak ideérni. Most maradtunk a hétfő estében, mert ma este nem leszek otthon és szépen levonatom ezt az 5 napot a számlából. Igazából pozitiv hatása is volt hogy nem volt netem és tv-m mert végre ismét el tudtam kezdeni olvasni a Lányom nélkül soha című könyvet. Az jutott eszembe, hogy pont 10 éve érettségi utáni nyáron olvastam először. Most ismétlés következik.

Ma este meg megyek haza, apukámmal ünnepelünk. Tavaly májusban hoztam Franciaországból egy üveg bort és egy üveg pezsgőt. A bort kedden sikerült meginni az egyik legjobb barátommal, a pezsgő eltüntetése pedig mai esti feladat. Holnap meg megyünk függönyt venni, úgyhogy Ági hamarosan kapsz képeket 🙂