Lehet, hogy az előző bejegyzésben félreérthető voltam, de még nem költöztem el. A felújításnak tegnap lett vége, ma reggel elvittek mindent a munkások, úgyhogy mehetek takarítani. De sajna semmi kedvem. Semmihez sincs kedvem. Hisztis és nyűgös vagyok. Egyik felem örül, hogy van valami ami az enyém, ahol oda teszem a francia képeimet ahova akarom, ahol minden az enyém, de a másik felemnek meg semmi kedve az egészhez. Gondolom ez normális ennyi év után. Úgyhogy ne kérdezzétek hogy milyen az új lakás, milyen ott lakni, mert ez még egy hét után se lehet megmondani, nemhogy úgy hogy még ott se lakom.
Ráadásul rányomja a bélyegét az egészre, hogy aki alattam szétázott, az most pampog, hogy fizessem ki a takarítását, meg szerezzem be az antik könyveit. Persze nem fogom, mert oldja meg a biztosítóval meg szerezze be ő, de akkor is ez elég nyomasztó, főleg amilyen hangnemben beszél velem. Valószínűleg csak bepróbálkozik, de menjen a fenébe…. Nem tudom mit lehet egy ilyen öregemberrel kezdeni aki mondja a magáét, hogy de neki hogy eláztak a cuccai stb… Mondtam, hogy sajnálom, de nem tehetek róla, nem volt szándékos stb, de nem igazán hatja meg….