Imádom mindet. A frissen vágott fű, a gyümölcsfák, az orgona illatát. Ilyenkor bánom illetve sajnálom, hogy nem kertes házban lakom. Bár valószínűleg akkor minden szabad percemet a fűben fekve vagy valamelyik fa alatt ülve tölteném. Nincs is jobb a frissen szedett orgonánál ami betölti az egész lakást frissességgel, vidámsággal, feltöltődéssel. Gondoltam, hogy szedünk hazafele, de motorral nem biztos túlélte volna az utat. De még nem adtam fel, hátha van itt valahol egy bokor ahonnan lehetne szedni pár ágat. Vagy lehet hogy majd holnap hazafele az aluljáróban valami nénitől veszek.
Emlékszem, a tesómmal egyik évben anyák napján kitaláltuk, hogy nem gazdagítjuk a virágboltosokat, hanem felkelünk korán és elmegyünk anyunak orgonát szedni. Akkor még egy viszonylag nagy autója volt, így a 7-es út mellett megálltunk. Tömve volt kilóméter hosszan orgonabokorral. Telepakoltuk a kocsit orgonával, de otthon nem bírtuk el, így csak egy csokrot adtunk át. A többit szétosztottuk az otthon lévő vázákba és minden helyiségbe jutott. Talán ez nagyobb örömet okozott anyunak, mintha elmentünk volna a boltba és vettünk volna ott valamit. Amúgy nagyon jól szórakoztunk. Az orgonabokrok már egy kicsit meg voltak tépázva, ráadásul más is gondolkodott úgy mint mi, úgyhogy nem voltunk egyedül és nehéz volt a friss ágakat megtalálni.. de szép emlék 🙂 Lehet, hogy idén is ezt kéne valahogy kivitelezni.. Na majd meglátjuk..