A 25. hónap nem kezdődött kellemesen. Először csak egy kis megfázásnak tűnt ez a nyavalya, majd amikor a köhögés erősödni kezdett – a múltkor tapasztalatok miatt – inkább elvittem a háziorvoshoz, aki mondta, hogy aszmatikus hörghurut, pár napot maradjon otthon. Majd jött a láz, ami már gyanús volt, így alapból úgy vittem vissza, hogy meg sem lepődtem, hogy a diagnózis tüdőgyulladás. Mit lehet tenni? Semmit, otthon pihenés, antibiotikum és gyógyulás türelmesen. Majd ez után jött a sokk, hogy nem gyógyul, tele van még mindig a tüdeje, irány a mellkasröntgen. Magyar egészségügyhöz képest nagyon gyorsan végeztünk, Ubi persze üvöltött, de inkább csak az ismeretlen helyzet miatt, meg hogy lefogtuk. De szerencsére a tüdőgyulladás felszívódott, így még egy hét pihenő és mehetett bölcsibe. Nagyon nagy mákunk van, hogy rugalmas a munkahelyünk, illetve van egy nagymamánk, aki ereje teljében van és hajlandó felutazni, hogy vigyázzon az unokájára, mert nem tudom, hogy hogy oldottuk volna meg ezt a három hetet.

Még egyszer meg kellett látogatnunk az orvosi rendelőt, de szerencsére csak oltást kapott. Hosszas gondolkodás meg utánajárás után úgy döntöttünk, hogy kapja meg az agyhártyagyulladás elleni oltást, sosem lehet tudni, főleg ebben a felgyorsult virusokkal teli világban …

Újabb lépést tettünk a nagyfiús szoba felé. Kiszedtünk két rácsot a kiságyból, így most már bátran jöhet-mehet. Eleinte nem mert kijönni, és most is csak akkor, amikor világos van. Ilyenkor megáll az ajtóban és közli, hogy “kész” 🙂 Vagyis kialudta magát.

Vannak amúgy fura dolgai, pl nem birja elviselni, ha össze van kötve a hajam. Ilyenkor sipitozik, hogy “anya nem, anya nem” és mutogat a fejére. Mondtam, hogy egyrészt idegesít ha lóg, másrészt meg az én döntésem, de nem sikerült meggyőzni, így egyszerűen megoldottam a problémát, levágattam a hajam 🙂 Igy nincs felkötve és nem is lóg 🙂 Azt mondta hogy tetszik neki. Amúgy az övét is levágtuk megint. Nagyon dús haja van, már most látszik, csak úgy potyogtak le a hajcsomók ahogy végighúztam a fején a gépet.

Régóta vártuk a pillanatot, hogy mikor fog végre otthon is bilibe vagy wcbe pisilni. Egy ilyen volt, amikor szólt, ráült és bele is pisilt. Mi nagyon megszeretgettük, meg megtapsoltuk, de azóta sem próbálkozott újra. A wc-re szivesen megy, lehúzza és közli, hogy kész, de nyilván nincs benne semmi.

A személyisége nagyon átalakult. Egyre gyakrabban veszi elő az “erőszakos akaratos” oldalát. Ha nem az van, amit szeretne, akkor hisztizik, csapkod, rúgdos, dobál és verekszik. Akkor is, ha csak rászólunk, hogy ne csináljon valamit, meg akkor is ha ő pl elesik és haragszik a világra. Ilyenkor vagy gondolkodni megy, vagy valahogy elterelem a figyelmét, de ez kevésbé szokott működni. Azért én megpróbálom. Tegnap pl elkezdtem mondani, hogy ő egy okos kisfiú és az okos gyerekek nem verekszenek, majd nem tudom már mit mondtam még meg hogyan, de a végén már hangosan kacagott. Lehet, hogy van még remény 🙂

Amúgy volt cuki jelenet is. Épp kint mosogattam, ő meg rajtam akart csüngeni (megint nagyon anyás). Mondtam, hogy most hagyjon, mint látja, mosogatok, és amúgy is rendet kell még rakni meg takaritani, mert óriási kosz van. Majd elengedett, mondta hogy jó, és bement a szobába. Kis idő múlva hallom, hogy megy a porszívó .. ez a kis menőmanó gondolta, hogy besegít és elkezdett porszívózni. 2 évesen!!! Mondanom sem kell, hogy azonnal könnyek szöktek a szemembe, hogy én itt türelmetlenül elhajtottam, és ő mégis úgy gondolta, hogy segít.

Mivel a szülinapja után 3 hétig otthon volt, így a bölcsiben lemaradt a farsangról – pedig volt cuki kutyajelmeze – és a szülinapja is csúszott. Kaptunk képeket, nagyon komolyan ült a torta előtt és mesélte, hogy ő fújta el és hogy megtapsolják a gyerekek 🙂 Rendkívül sokat mesél most már az ő babanyelvén, és amúgy egy csomó kamustoryt is kitalál 😀 Egyelőre még csak mi értjük Tomival, hogy mit akar mondani – vagy sokszor mi sem – és tolmácsolnunk kell, de folyamatosan és nagyon gyorsan fejlődik. Állitólag azok a gyerekek, akik egyszerre két nyelven tanulnak, sokkal később kezdenek el beszélni, ezért is gondolom, hogy nem vagyunk semmivel sem elkésve.

2 éves lett ezért úgy döntöttünk hogy egyre ritkábban kell babakocsi, ahhoz meg elég egy beülős esernyőrecsukható kocsi is, így kapott egyet, a másikat meg útra bocsátottuk. Nagyon szerettem, meg nagyon jó választás volt, de most már túl nagy volt neki. Ez meg könnyű, és szerintem ha jön a tavasz és motorozik meg bicajozik, úgyis inkább azt fogjuk használni.

Hát itt tartunk most, optimista vagyok, jön a tavasz és remélem, hogy az immunrendszere most megerősödött, így állja a további bacikat. Főleg hogyha jó idő lesz és sokat leszünk levegőn.