Kimondani is borzasztó, de szerencsére nem érzem magam ennyinek 🙂 Emlékszem, hogy mikor kicsi voltam a 40 éves “néniket” már magáztuk, most meg rosszul vagyok, ha bárki magázni mer 🙂
40 év … 480 hónap .. 2087 hét …. és 14610 nap .. ijesztő számok, de mégis azt mondom, hogy szerencsés vagyok, mert
- Egészséges vagyok
- Van egy párom, akinek a “perfect female version”-je vagyok, aki a legjobb barátom, a szerelmem, aki feldobja a napjaimat, akivel fél szavakból is értjük egymást és aki nagyon szeret
- Van egy “csoda”gyerekünk, aki minden egyes napot emlékezetessé tesz, aki tükröt tart, aki megtanított feltétel nélkül szeretni
- Vannak szüleim, akik szintén egészségesek, akik példaértékűen neveltek, akik mindig támogattak és akik nélkül ma nem tartanék itt
- Van egy testvérem, akivel a kapcsolatunk egy hatalmas kihívás, de mégis jó hogy van
- Van egy cuki unokahugom, akivel egész különleges a kapcsolatunk és remélem az is marad
- Vannak olyan barátaim, akik időközben már családtaggá váltak
- Vannak rokonaim, akikkel az idő múlásával sikerült ismét egymásra találni és szoros kapcsolatot kialakítani
- Csodálatos nagyszüleim voltak, akiktől sokat tanultam, főleg a sütés szeretetét és akikkel még nagyon sok dolgunk lett volna még együtt
- Vannak barátaim, akik hol közelebb vannak, hol távolabb, de a kapocs erős
- 5 évesen elköltöztünk Százhalombattára, ezzel megalapozva a jobb életemet
- 6 évesen bekerültem a világ egyik legjobb osztályába, szuper tanárok tanították, és a jó kapcsolat a kemény maggal nem változott
- 12 éves voltam, amikor lehetőséget kaptam egy 2 hetes franciaországi diákcserére, ami megalapozta az utazás iránti imádatomat
- 14 éves koromban már láttam az Eiffel-tornyot
- Felvettek az akkori egyik legerősebb budapesti középiskolába, ahol bekerültem a világ másik legjobb osztályába
- Beköltöztem egy lánykollegiumba a Rózsadombon, aminek az első időszaka kemény volt, sok vasárnap esti buszozás telt sírva, de végül csodálatos 6 évet töltöttem ott és el nem tudom mondani mennyi élményt szereztem
- Eljutottam Izraelbe, ez volt életem első repülőútja
- Ott voltam ’99-ben a Velencei Karneválon
- Megismertem egy fiút, akivel 8 kalandos évünk volt együtt és a mai napig megmaradt a barátságunk
- Részt vettem egy internetes versenyen, aminek köszönhetően bekerültem egy nagyon jó csapatba és ismét láthattam – immár luxuskörülmények között – Párizst
- Életem első munkahelye tele volt élménnyel, imádtam a táborokat szervezni és ott lenni
- 2001-ben eljutottam a tengerentúlra, 2 hét New York felejthetetlen volt
- Felvettek a főiskolára, végül nem oda ahova szerettem volna, de sokkal jobban jártam és szerettem oda járni
- A v98-as csapattal eljutottam Marokkóba
- Kaptam ösztöndíjat Franciaországba, így kint élhettem 5 hónapot Le Havre-ban
- Nem is kerestem munkát, de azonnal kaptam, és azóta is ott vagyok
- Másodjára is eljutottam az USA-ba, most már Floridába, ami álomszerű volt és szeretnék még visszatérni
- Madonna Magyarországra jött, én pedig ott voltam a koncertjén, ahogy előtte lévő évben George Michael-én is, ezzel nagy álmok váltak valóra
- Nagyon sokat utazhattam a munkának köszönhetően, voltam többször Franciaországban, Hollandiában, Németországban, a UK-ban
- Meg tudtam venni életem első lakását, ami 8,5 év múlva teljesen az enyém is lesz 🙂
- A válságból sikerült teljesen egyedül és mindenféle segítség nélkül kilábalni és megtanított ez az időszak arra, hogy mindig értélkeljük amink van, mert ki tudja mit hoz a jövő
- A munkahelyen megnyertünk egy versenyt, így eljutottam Barcelonába
- Voltam két hetet Indiában, ahol az unokatesóm megmutatta a rejtett csodákat, olyan helyekre is elvitt, ahol turisták nem járnak, ahol teljesen átalakult a gondolkodásmódom és ahonnan egy pozitívabb életszemlélettel jöttem haza
- A munkahelyen a csúcsra értem, sőt, többet elértem, mint amire bármikor is gondoltam és vágytam
- Megcsináltathattam álmaim konyháját, és bár kicsi, de az enyém és pont olyan amilyennek szerettem volna
- Madeira azóta álmom volt, hogy először láttam a Sissi-t .. csodálatos volt kettesben (vagyis már 2,5-esben) felfedezni a szigetet
- Kaptam egy “új családot”, akik bár vegyes érzelmekkel, de talán kezdenek elfogadni
- Elkezdtem németül tanulni, hol több hol kevesebb sikerrel, de lassan és biztosan haladok
- Ismét 52 kiló körül vagyok, hipphip hurrá
- A mai reggelimet a Comoi-tó partján fogyasztom el és itt töltöm az egész napomat azzal, akit szeretek. Mi mást és többet kívánhatnék?
Azt hiszem, hogy nem panaszkodhatok. Nem volt nehézségekben szegény életem, de megtanultam, hogy minden történik valamiért, minden kihívás csak megerősít, mindenből tanulni kell és végül mindenben sikerült megtalálni a jót és pozitívat. Igazából TÖKÉLETES 40 évem volt 🙂 És azon leszek, hogy ezen az úton folytatódjon.
Boldog Szülinapot Nekem! 🙂