Vagyok, vagyok…. és ma is gondolodós kedvem van… szóval a zuhany alatt ma azon gondolkodtam, hogyha van valamit, amit nagyon szeretsz, nagyon ragaszkodsz hozzá, de elromlik, akkor mit lehet vele csinálni. Fura mód nem tudod nélküle elképzelni az életedet, de tudod, hogy már nem az igazi, és nem megpunnyadt. Van e értelme megjavitani, vagy ki kell dobni a kukába még akkor is ha megszakad érte a szived. Van e értelme tovább szenvedni és próbálni kicsit csiszolni rajta, hátha visszanyeri újkori formáját és olyan lesz mint újkorában? Hát igen, ilyen gondolatok foglalkoztatnak, miközben itt sziesztázok az ágyon.

Tegnap moziban voltunk, megnéztük az SOS szerelmet… Nagyon cuki film, erre mást nem nagyon lehet mondani. Nagyon szar napom volt és a végén már kedvem se volt megnézni, de nagyon feldobott. Úgyhogy aki fáradt és elege van a világból nézze meg, mert bár limonádé meg ilyen úgysincs, szórakozásnak tök jó. Jók a poénok, iszonyú jók a színészek. Ez már a második vagy harmadik magyar film volt egyhuzamban amire azt mondom hogy igen, ez az ami kell az embernek…

Ma meg megyünk színházba. Mondanom se kell hogy kettőnk közül ki hisztizik hogy ő nem akar menni. De nem érdekel, megvettem a jegyet, úgyhogy megyünk, ránk fér egy kis kultúra. Sőt mivel helybe jön a színházas néni, ezért most már havonta el fogunk menni. Annyi csak a baj hogy jó előre meg kell venni a jegyet és nem lehet tudni hogy vajon akkorra mi a terv, de majd úgy időzítjük, hogy semmi ne legyen…