Egyszer fent egyszer lent. Nálam ez úgy van hogy egyszer nagyon fent egyszer nagyon lent. Nem tudom, hogy milyen középen lenni, biztos nem olyan jó mint nagyon fent és nem olyan nagyon rossz mint nagyon lent. Nálam most az utóbbi van. Nem tudom miért, és azt se hogy mit lehetne ellene tenni. Tegnap borzasztó nagy hisztit vágtam le, persze csak részben jogosan, de már eleve paprikásan mentem haza, igy egy csepp elég volt a robbanáshoz. Persze ezt akkor nem vallottam be, de tudom, hogy hiszti volt… Felhúztam magam azon, hogy felhívtam a “családot” és már otthon voltak, röhögcséltek, semmi dolguk nem volt, én meg még mindig itt voltam bent, és ez idegesít. Tény, hogy kevesebbet is keresnek, de zavar hogy mindig én érek haza utoljára, hogy semmire nincs időm és hogy magasról le vagyok szarva. VAlószínűleg ez utóbbi a legjobban…. Na ilyen hangulatban értem haza, ezen csak az javitott hogy Zsófi integetve várt az állomáson. Azt hittem, hogy estére minden rendben lett, de mégsem. Érzem hogy belül nyom és ha most kiabálhatnék azzal (és jól kioszthatnám és elküldhetném a fenébe) akkor biztos jobban lennék, de nem tehetem. Az történt ugyanis hogy a főnököm mindennap a déli mellett megy el és amikor egyszerre megyünk akkor elvisz. Ez persze itt bent nem mindenkinek tetszik, ugyanis van még valaki aki szintén azzal a vonattal jön, de ő mindig később indul, meg neki nem is szokta felajánlani. Így megjelent az irigység, rosszindulat, utálat és persze panaszkodás. Tudni kell az emberről hogyha nincs problémája akkor csinál. Na ez engem rettentően zavar és már finomat próbáltam megmondani a véleményemet, de azonnal támad és állitja hogy neki van igaza. Tegnap négyen győzködtük, de így se …. Tudom, az ilyenre rá kell hagyni, de úgy nyakonönteném egy vödör vizzel hogy nyissa már ki a szemét és tegyen valamit a jobbért, minthogy itt kárál egyfolytában és sajnáltatja magát.. na mindegy, most jól kipanaszkodtam magam, talán jobban is érzem magam egy kicsit.
Na hát igy….

Ja és igenis finom a RÉPATORTA!!!!