Mindenki tudja a dalait kívülről, én is sokszor hallottam, de még soha nem láttam. Ezért is örültem, hogy a 30.évfordulóra újra színpadra állítják. És amikor megtudtam, hogy Alföldi fogja rendezni, akkor eldől, hogy nincs az az isten, hogy én ezt kihagyjam. Amint elkezdődött a jegyárusítás, lecsaptam és sikerült nagyon jó helyre szerezni, utána pedig nem volt más dolgom, mint várni. 20-án a tv leadta a szegedi változatot, de szándékosan nem néztem… viszont “felkavartak”a kritikák, ami után még kíváncsibb lettem. Mondanom sem kell, hogy mennyire lenyűgözött.. hihetetlen élmény volt. Ami pedig a legkeményebb rész volt, az a himnusz Feke Pál előadásában. Benne volt minden keserűség, minden fájdalom ami a magyar népet érte. Ha csak ez a pár perc lett volna, már akkor is megérte volna, de az egész rendezés,a koreográfia, a dalok, a díszlet.. minden zsenális volt.