Ide is és egy korábbi színhelyre is. Mindkettő hiányzott.. Olyan, mintha Párizsba sokat járnék, de ahogy kiszámoltam, turistaként 14 éve voltam utoljára (leszámítva amikor Anyuékkal voltam 2005-ben, de akkor tél volt és más volt). 14 éve a v98-as csapattal nyertük az utazást és kb hasonló útvonalat jártunk be, mint most Zsófival. Az emlékek elég sokszor úgy tértek vissza, mintha csak most lett volna. Magam előtt láttam a sorban állást az Eiffel-torony második emeletén, előjött az, amit akkor éreztem, majd a hajózás a Szajnán. Ki gondolná, hogy bizonyos dolgok ennyire megmaradnak az emberben. De vajon miért? Mert fontos volt? Mert beteljesületlen volt? Vagy csak túl intenzív volt és váratlan? Azt hiszem, hogy erre már soha nem tudom meg a választ, de tény, hogy az emlékek nem halványulnak ennyi idő után sem és akármikor visszatérek, ezek mindig velem lesznek.
Most amúgy Zsófival mentem, aki egészen az indulásig nem tudta, hogy hol és kivel fogja tölteni a következő 3 napját, így volt nagy öröm amikor megtudta. Nem tudom megmondani, hányszor mondta ismételte el az “úristen, úristen, megyünk Párizsba” mondatot. A végén már az “idegeimre” ment vele 🙂 De szuper jó 3 nap volt, sok mindent láttunk, sokat mentünk, jókat ettünk, minden tökéletesen sikerült. Képek a szokásos helyen, néhány pedig itt ízelítőnek: