Én tuti nem vagyok normális. 8 óra van és már megreggelizve kezdem a napot. Muszáj elkezdenem átnézni a tételeket, mert esténként ilyenre már képtelen vagyok, igy marad a hétvége. Majd alszom államvizsga után. Amúgy fura dolog ez a fáradság. Ha az ember nem kezdi el sajnálni magát, hanem teszi a dolgát akkor észre se lehet venni. Tegnap este már nagyon zokni voltam, de még 6kor elkezdtem palacsintát sütni, majd mikor épp vacsiztunk az erkélyen, megállapitottuk hogy milyen koszos az ablak. Azzal a lendülettel le is kaptuk a függönyöket, és megpucoltam az ablakokat. Majd miután mindennel végeztem, rendet raktam stb, és leültem, akkor éreztem, hogy most ha állnék, tuti összeesnék a fáradságtól. Lehet hogy kezdek ám már hozzászokni a kevesebb alváshoz, mert könnyebben felkelek fél8kor mint eddig. Pedig elég későn fekszem, mert mikor hazajövök még vacsi, rendcsinálás, sulinetezés, éjfél előtt soha nem kerülök ágyba. Lehet hogy majd télen nehezebb lesz 🙂

Amúgy a munka nem rossz, van amit már meg tudok egyedül is csinálni, de van amiről meg úgy érzem, hogy soha nem is fogom tudni. A csajok nagyon kedvesek, tényleg. Jól érzem magam bent, remélem ez így is marad.
HÁt akkor várnak a könyvek meg papirok meg füzetek, majd holnap kialszom magam….