Kicsit csúszásban vagyok, most nem készültem már előre, hogy összegyűjtsem, milyen is a mi kis 7 évesünk.

• a legfontosabb, hogy iskolás lett – ezzel eléggé átalakult az életünk, a prioritások, a napirend
• még mindig focizik, ami heti 4 alkalmat jelent (3 foci edzés és egy torna)
• még mindig egy halom beceneve van: kisTóni, Ubi, Menőmanó, Tónika, kiscsimota
• szabadidejében amikor csak teheti focizik és a legjobban ezt Ottóval szereti művelni, akire úgy néz mint egy istenre
• kicsit szorongóbb lett mint volt, nehezebben megy nélkülünk bárhova is, mindig háromszor inkább visszaszalad elköszönni, bárhova megy
• éjszakánként sokszor felébred – többségében 4 körül – hogy takarjam be, vagy hogy rosszat álmodott
• a tanulás jól megy neki, főleg a német, de amikor van egy-egy felmérő, akkor azért “izgul”, mert szeretné, hogy jól sikerüljön
• egyre jobban “szivja az ember vérét”, és érti a humort
• ha valami rossz fát tesz a tűzre, akkor nagyon meg tud sértődni (ebben sajnos rám ütött)
• még mindig nem eszi meg a gombát és tejfölt, joghurtot, viszont minden mást igen – olyat is amit én nem 🙂
• a szabályokat továbbra is betartja és betartatja – ebből többször van konfliktusa, mert szeretne ő igazságot tenni
• imádja a vizet, a tengert, semmi félelemérzete nincs
• nagyon nyitott a nyelvekre és ha nem ért valamit, megkérdezi és megjegyzi, Zaz francia számát már egész jól énekli
• a testvérei továbbra is nagyon fontosak és nagyon menőnek tartja, amikor nélkülünk van velük
• nagyon tud szeretni és ezt mondja is és mutatja is
• megszületett az unokahuga, akit imád és élvezi, hogy most már van nála kisebb a családban, akit ő is babusgathat
• imád unozni, és lassan már mindenkit megver benne 🙂

És továbbra is tud kis babaillatú cukipofa lenni, akihez jó hozzábújni, akivel jó beszélgetni, mesét nézni, játszani, utazni, kirándulni és még vitázni is 🙂