Utojára 2017. májusában voltam Párizsban, amikor még nem tudtam, hogy már Ubi is velem van. Így valamiért bennem volt, hogy az őszi szünetben most mindenképpen vissza szeretnék menni. Nem túl sok ilyen város van, ami ennyire vonz, és elég is belőle pár nap, de én nagyon szeretem. Főleg tavasszal és ősszel, hihetetlen varázsa tud lenni, ha az időjárás is besegít. Most nem annyira állt mellénk és hűvös is volt, meg ködös is. Vittük magunkkal Ottót is, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a két fiú is jól elvolt együtt, nekünk is volt segítségünk és ő is kicsit világot látott. És vele aztán tényleg a világon semmi gond nincs.

Első nap megérkeztünk és nem is terveztünk semmit, csak elmentünk bevásárolni, hogy legyen hideg élelmünk, meg felfedeztük a környéket. A Defense-ban laktunk, ahol igazából az irodákon kívül semmi nem volt, de mivel a metró közel volt, és itt volt a legolcsóbb a szállás, ezért választottuk ezt a helyet.

Második napra volt betervezve az összes kötelező látványosság. Kezdtünk a Montparnasse-nál (ahova a köd miatt végül nem mentünk fel), majd gyalog a Pantheon, Notre-Dame, Louvre, Concorde, Champs Elysée, Diadalív, Trocadero, Eiffel-torony. Mindez gyalog 17 km, amit becsülettel végigtolt mindenki. És szerintem élvezett is. Ami pedig a nap csúcspontja volt, hogy útba ejtettük a Trocaderon a kedvenc helyünket, ahol megittük a jól megérdemelt borunkat a teraszon, és élveztük az előttünk magasodó Eiffel-tornyot.

Harmadik napra mentünk végül vissza a Montparnasse toronyba, és fel is mentünk ha már ki volt fizetve, de a fehér ködön kívül semmit nem láttunk. De legalább csak mi voltunk, majd utána jött az én kedvenc helyen a Montmartre és a Sacré Coeur, egy ottani ebéddel és sok-sok souvenir vásárlással. Nekem ez a hely Párizs, a maga hangulatával, kilátásával, terével, kultúrájával. Imádom .. Ha csak egy helyre mehetnék el Párizsban, az biztos, hogy ez lenne.

A negyedik és egyben utolsó napon reggel még találkoztunk a barátainkkal és kimentünk még a Villette-be, de nekem ez csalódás volt. 14 évesen jártam ott utoljára, akkor még óriási szenzáció volt, de mára ez megváltozott, ráadásul mivel az időjárás miatt döntöttünk emellett kb az utolsó pillanatban, már nem is volt jegy mindenre, így csak az alapdolgokat tudtuk megnézni.

Délután 4 körül indultunk el onnan, hogy akkor irány a reptér és fura érzés fogott el minket. Feszültség, aggodalom a metrón, mindenki gyanús volt. Később jöttünk rá, hogy visszatértek a sziciliai rossz emlékek, úgy tűnik, hogy ez mélyebb nyomott hagyott bennünk, mint gondoltuk. És nemcsak bennünk, mert Ubi is rosszat álmodott aznap éjjel, jött át hozzánk, hogy azt álmodta, hogy elrabolta őt egy bácsi meg egy néni a metróban. 🙁

De minden jó ha a vége jó, a gépünk időben elindult, időben hazaértünk, Emma kijött értünk, mindenünk megvolt és ismét egy emlékezetes utazással lettünk többek.