Egyik este rendhagyó estimesét tartottunk:

• Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ennek a kisfiúnak az egyik kedvenc mesélje a …
• … Paddington ..
• Igen, és ennek a kisfiúnak volt egy kívánsága, miszerint el szeretett volna utazni ..
• .. Londonba ..
• Igen és miért pont Londonba?
• Mert ott lakott Paddington, és meg szerette volna nézni a házát.
• Így van. Hát akkor holnap reggel megyünk Londonba.
• Tényleg? Tényleg megyünk Londonba? Nem vicceltek?

Így lett vége az estimesének és másnap felkerekedtünk, felültünk a hajnali gépre és London felé vettük az irányt.

Régóta nézegettem már egy napos utakat, Iván régóta mondta, hogy szeretné megnézni Paddingtont Londonban, és mivel hála Károly koronázásának, akciós volt a repjegy, így adta magát, hogy Iván ezt kapja névnapjára.
Azért ez az egy napos túra (igazából 12 órás) elég nagy előkészületet igényelt, hogy minden beleférjen, de ne is legyen túltolva. Vonattal mentünk be a városba, megnéztük a házat, ahol Paddington a filmben lakott, elmentünk Paddington állomásra, ahol minden a kis maci körül forgott, találkoztunk az unokatesómékkal, akivel a fiúk még sosem, és én is legalább 5 éve utoljára.

Majd miután egy gyors közös kávézás után elköszöntünk egymástól Nottinghillbe sétáltunk, ahol megkerestük Mr Gruber boltját, aminek elég fontos jelentősége volt a filmben.

Egy londoni látványosság fér bele ebbe a napba, ez pedig a London Eye, aminek ahogy vártam is, nagy sikere volt, bár itt Iván már eléggé kókadozott. Hozzájárult, hogy nagyon meleg is volt, meg tömeg is, de becsületesen végigtolta velünk a napot és a 12 km sétát (na jó, ő 10-11-et, mert a többit Tomi nyakában utazta.

Nagyon fárasztó nap volt, utána pár napig még nyígtunk, de azt gondolom, hogy egy ilyen ajándék ezerszer többet ért neki, mint bármilyen tárgyi dolog és mikor azt mondta kis elpilledés után a metrón, hogy ez volt a legjobb ajándék, amit valaha kapott tőlünk, akkor úgy gondoltam, hogy jól döntöttünk.