Elindult a visszaszámlálás .. két hét múlva ilyenkor már otthon leszünk. Nagyon fura érzés és nagyon rossz. Én tényleg szeretek itt lenni és ha most feltennék a kérdés, hogy akarok e még maradni egy hónapig, azonnal rávágnám, hogy igen, pedig van több olyan ok is, ami miatt nem. De többségében több érv szól mellette. Ezen a héten nem is történt semmi különleges, mindenki csinálta a dolgát, már semmi újdonság nem történik az életünkben. És bár már régóta itthon érzem magam, meg berendezkedtünk, beilleszkedtünk, mégis most van az, hogy akkor beállt minden állandóra. Erre pont most lesz vége. Többen kérdezték, hogy ha már fél év, miért nem február vége, miért január vége … Valamiért fél tanévben gondolkodtunk végig.

Augusztusban indulás előtt két héttel már a fél szoba tele volt pakolva, azzal amit hoztunk. Most is tudnék már pakolni, de valamiért nem megy. Mert ha elkezdek pakolni, akkor az már olyan vége-feeling, azt meg nem szeretném. Majd jövő vasárnap, amikor lement a családi banzáj, és már el tudunk pakolni egy csomó mindent, amit már az utolsó héten nem használunk.

A hétvégénk is tök nyugis volt. Iván a nagynénjééknél volt, traktoroztak, meg játszottak a szomszéd kisfiúval, mi meg kihasználtuk az időt és elmentünk a Globusba, ami kétszer akkor mint a Kaufland, nyilván sokkal nagyobb választékkal. Sajnos türelmem még mindig nem nagyon van a vásárláshoz, de igy is volt olyan sor, ahol több időt eltöltöttem, meg egy csomó mindent vinnék haza. De nyilván a kocsiban limitált helyünk van.

Na de még van két nagyon intenzív hét előttünk, azt megpróbáljuk kimaxolni és még mindent is belerakni 🙂