Általában csütörtökön szoktam elkezdeni összefoglalni a heti eseményeket, de most nem igazán tudok pozitív lenni. Megint olyan a helyzet Magyarországon, hogy ismét szóba került a jövőnk. Hogy akarjuk e a gyerekünket ennek az oktatási rendszernek kitenni? Magániskolába küldeni rengeteg pénz, és akkor már inkább megyünk egy másik országba, ahol van normális oktatási rendszer és ahol van jövő. Nyilván ez a tanárkirúgás egy figyelemelterelés a brüsszeli dolgokról, de ezzel szerintem nagyon sok mindenkinél kiverték a biztosítékot. Nálunk biztosan. Karácsony előtt? Végzős diákok tanárait? És pont azokba rúgnak bele, akik már alapból a földre vannak tiporva?? Nem is tudok erre mit mondani.

Lehet, hogy ehhez a negatív hangulatomhoz az is hozzájárul, hogy elkaptunk mindketten valami légúti fertőzést. Tominak nem volt hangja, én meg köhögök, mint egy ló és betámadta a szememet is, így vagy csak begyulladt vagy beszereztem egy kötőhártya-gyulladást, ami bár vasárnapra kb elmúlt, de így keresztülhúzta a hétvégi programunkat. Értem én, hogy el vagyunk izolálva és az immunrendszerünk nincs trénelve, de akkor is .. Ja és amire én 2 hete azt hittem, hogy pókcsipés van a felkaromon, az állítólag övsömör volt. Most már szépen leszáradt és begyógyult, de hihetetlen milyen betegségeket kapok el ..

Na de új évszak, új hónap, új események .. December 1, az adventi naptár megérkezésének ideje. Előző este rendet kellett rakni, mert a manók (tavaly azt hiszem angyalokat mondtunk neki) csak akkor jönnek, ha rend van, úgyhogy mint a kisangyal pakolt. Reggel pedig ébreszteni sem kellett, jött ki a csik szemeivel, ami fel is ragyogott, amikor meglátta, hogy mit kapott. A két csokinaptárt Omitól meg a Marioéktól kapta, míg én eleinte gondban voltam. Nem volt amellett, hogy kész naptárt kapjon, eddig mindig én raktam össze, és őszintén, sokkal többe jött ki a sok apróság. És mivel legozni meg szeret, ez meg megmarad neki, így meggyőzhető voltam. Az meg, hogy azt mondta hogy “Nagyon örülök neki, boldog vagyok”, meg is erősített ebben, hogy jól döntöttünk. Bár másnap a manók el is vitték, mert hajnali fél5-kor kelt és ment ki csokit enni, amire rászóltam és hisztizni kezdett. Úgyhogy vissza kellett feküdnie aludni és addig a manók is el vitték a csokis naptárakat. (amit persze mikor már jól viselkedett, vissza is kapott). Én is kaptam idén is naptárat (pedig megbeszéltük, hogy egymásnak semmi nincs. Puzzle-darabok érkeznek mindennap és ki kell raknom belőle egy képet, de nagyon ügyes voltam, mert a harmadik napon rájöttem, hogy melyik közös képünk jön ki a végén belőle 🙂

Csütörtökön Omi meg Opa mentek érte és elmentek a karácsonyi vásárba, ahol ott volt a Mikulás. Hát ez a kis talpraesett fiatalember simán odaült hozzá és válaszolgatott a kérdéseire, és nagyon boldogan jött haza, hogy találkoztak és kapott tőle csokimikulást.

Péntek reggelre megérkezett a hó, tök váratlanul. Mármint nyilván várható volt, csak én nem néztem időjárásjelentést, így meglepődtünk, mikor kinéztünk és minden fehér volt. Nyilván több se kellett Ivánnak, oviba mehet ki is próbálta 🙂

Ovi után elmentünk a Kauflandba, ahol elkészültek a csomagok. 1-2 hete írtam, hogy volt egy nagy karton, ki kellett színezni, csizmát hajtogatni belőle és visszavinni az áruházba. Dec 1-6 között lehetett érte menni, meg volt pakolva dióval, gyümölccsel és persze csokival. És cuki volt, mert mi kaptunk 1-1 csokit, ő meg mondta, hogy akkor megeszi az almát.

Szombat reggelre újabb adag hó esett, így nem volt kérdés, hogy a nap nagy részét kint töltjük. Vagyis főként a fiúk. Omi hozott szánkót, így indulhatott a nagy kaland, utána meg jöhetett a hóemberépítés. Fura, én azt hittem, hogy tele lesznek a parkok gyerekekkel meg hóemberekkel, de alig voltak. Délután is lementünk, addigra már leszánkózták a jó kis délelőtti dombot, úgy tűnik sok család inkább csak akkor ment ki. Nem is volt gond este az alvással, de annyira elemében volt, olyan boldog volt és jó volt látni ahogy hempereg a hóban és ezt hogy élvezi.

Időközben meggondolatlanul letöltöttem a telefonomra az itteni gyerekcsatorna applikációját, amin játékok meg mesék vannak, mondanom sem kell, hogy Iván hogy rákattant. Gondoltam akkor kössük szabályokhoz. Mondtam, hogy lehet perceket szerezni, csináltunk egy táblát, hogy mikért járnak 10 percek. Na onnantól kezdve mindenben segíteni akart, porszívózott, mosogatott, csak hogy játszhasson. Nem tudom meddig tart ez a lelkesedése.